Üdv...

Nem vagyok nagyon jó a bemutatkozó szövegekben, szóval nézzétek el nekem!
Egy novellás bloggal álltok/ültök/fekszetek szemben, ígérnék én csillagos holdpitét is, de az ígéretekben sem vagyok jó. Annyit mondanék, hogy találkozhattok majd itt rendes, non-fiction történetekkel és fanfictionökkel szintúgy. Az is lehet, hogy lesznek majd hosszabb történeteim. Mint említettem, nem teszek ígéretet.
Remélem, hogy az agyszüleményeim nem rémítenek el senkit.

Lucia

Oldal adatok

Író / szerkesztő: Lucia Summer
Cím: I promise nothing [A név eldöntését köszönöm Rhyssa Gray-nek]
Fejléc: random kép Pinterestről
Design: Agata
Átalakította: Lucia Summer
Novellák érkezése: Változó
Nyitás: 2017.
Zárás: -

FIGYELMEZTETÉS: A blogon előfordulhat (leginkább az) szexuális tartalom, trágár szavak, meleg kapcsolatok

Csevegő

Lelkes olvasók

Ahol még ott vagyok

Nézettség

Aki ezeket pötyögte

Fotóm
"All the best people are CRAZY"

Kiss me under the fireworks

||

Fandom: Royz
Páros: Subaru/Kuina
Korhatár: nincs
Terjedelem: 12231 szó
Történet: Subaru és Kuina szilveszteri randija is ugrott, így a két fiú egymás nyakán ragadt. Kuinának semmi kedve az év utolsó napját - ami ráadásul a banda utolsó pihenőnapja is - az énekessel tölteni, mégis belemegy, hogy megigyanak valamit, és megnézzék éjfélkor a tűzijátékot. A dolgok éjfél után pedig megváltoznak, és az, hogy egymás társaságát választották, a legjobb döntéssé válik.










A mobilja idegesítő rezgése nem akart megszűnni. Amikor elhallgatott az eszköz, pár másodperc után újra ugrálni kezdett az éjjeliszekrényen. Mégis mi lehet ennyire fontos? Kuina csak az órájára pillantott, ami fél három után járt már. A mobil ismét rezegni kezdett. Esküszöm Subaru, ha valami agyament baromság miatt hívogatsz megint, lecsaplak, mint taxis az órát!
– Haló-haló? – szólt bele rekedtesen, meg sem nézve, hogy mit ír ki a kijelző. Az énekes hangja helyett – amire Kuina számított – egy női szólt a készülékbe, ezzel teljesen kiverve a maradék álmosságot a férfiból.
– Kuina, ne haragudj, hogy ilyen későn szólók, de le kell mondanom az esti programot, közbejött valami – szabadkozott Emiko. Kuina pislogott párat, majd az orrnyergét kezdte dörzsölgetni.
– Persze, semmi gond. – Emiko elmotyogott még pár bocsánatot és elismételte, mennyire sajnálja, majd bontotta a vonalat. Kuinát egy kicsit meglepték a váratlan események, főleg, hogy már két hete megbeszélték. Persze nem volt csalódott, Emiko és közte nem volt romantikus kapcsolat, néha, ha egymás felé sodorta őket a sors, akkor együtt töltöttek egy vagy akár több éjszakát is, aztán elváltak.
Mivel nem volt más terve az év utolsó napjára, így a mobilját visszarakta a szekrényre, és visszafeküdt, reményei szerint, hogy a délutánt is átaludja. Na, az istenek nem így gondolták, mivel a mobilja ismét megszólalt, ezúttal már a bandatársa nevével.
– Mi van? – vette fel morgolódva. Subaru kuncogott a vonal másik végén, mire Kuina megismételte a kérdését.
– Jaj, de zsémbes valaki – nevetett továbbra is Subaru, elérve, hogy Kuina a földhöz akarja vágni a mobilját.
– Alig két perce beszéltem Emikoval, és lemondta az esti programunkat, úgyhogy az utolsó szabadnapomat az évben alvással akarom tölteni – ecsetelte Kuina. Az utóbbi egy hónapban rengeteget dolgoztak, új számokat vettek fel, forgattak, a szülei költöztek, amibe persze be kellett segítenie, plusz több fellépésük is volt.
– Ah, téged legalább felhívott, én most láttam az sms-t. Nem ülünk be akkor valahova este? – Ezen Kuina nevette el magát.
– Ez édes! És a tűzijátékot ne nézzük meg a téren? – ironizált, közben feltápászkodott az ágyában, és a csupasz mellkasát vakargatta.
– Ami azt illeti, szerintem jó ötlet. Ezer éve nem voltam a téren szilveszterkor, mindig volt valami programom. – Kuina gondolkodott. Szívesen látta volna ő is, főleg hogy ilyenkor mindenhol standok álltak, ínycsiklandó illatok szálltak és egy halom édesség volt.
– Csakis a kaja miatt megyek! – szögezte le Kuina, mire Subaru ismét felnevetett.
–Tízkor a bár előtt?

Az idő december végéhez képest langyos volt, Kuina csak fekete hosszúujjút és kabátot vett, sötét farmert, hosszúszárú bakancsot húzott, majd kilenckor kilépett a lakása ajtaján. Mehetett volna kocsival, de tudta, hogy inni fognak, egy kisebb baleset pedig neki sem hiányzott, van e nélkül is elég barom az utakon.
Subaru tíz előtt pár perccel érkezett, de gondolta kint megvárja a fiút. Ő sem volt túlöltözve, csak egy világos pulcsit viselt, kabátot egyáltalán nem, ezt a gondolatát talán picit bánta, mivel később lehet jól jöhet majd.
– Bemegyünk? – biccentett a bár ajtaja felé az éppen megérkező Kuina. A kabátja fel sem volt húzva, kezeit a zsebeibe mélyesztette, kicsit fújt a szél, ezért szeretett volna beljebb kerülni.
– Csak utánad.

Három nappal ezelőtt látták egymást utoljára, becsípve mégis akadtak olyan dolgok, amiről még tudtak beszélni, olyanok lettek, mint valami kiapadhatatlan forrás, a szavak csak úgy törtek elő mindkettejükből, hol nem bírták a nevetést abbahagyni, hol egymás szavába meséltek. Kuina a zűrös karácsonyi költözésről, amit eddig nem említett a fellépések alatti pihenőkben, Subaru az anyjáról, aki megint összekapott a párjával, és ismét a fia nappalijában lakott, amire Subaru igazán nem vágyott most, holott imádta az anyját.
Kuina izgatottan pillantott minden ötödik másodpercben a mobiljára, persze az utolsó öt perc lassabban telt, mint máskor szokott. A többi ember is érzékelte ezt, ezért énekeltek, táncoltak, többen dudákat fújkáltak, a hangulat magával ragadó volt.
Subaru keze Kuina álláról a férfi hajába csúszott, és lassan viszonzásra lelt, amikor Kuina karjai a nyaka köré tekeredtek, az ő szeme is lecsukódott, és átadta magát a csóknak. A fényjátékból már semmit sem érzékeltek, sem a feltámadó szélből, sem a tömeg hangjából. Kuina elmosolyodott, majd megszakította a csókot, majd csendes egyetértéssel indultak el a lakása felé kéz a kézben, néha egy-egy csókot lopva.
Az a pár óra hamar elrepült, Kuina persze visszaaludt, amint lerakták, és csak nyolc körül ébredt fel, ami talán szerencsés is volt, ha az egész napot átaludta, talán kevésbé lesz álmos az éjszaka.
Másfél órával és néhány sör és feles után a két fiú úgy volt vele, hogy ideje elindulni a tér felé. Elég alkohol került a vérükbe, hogy a járásuk lelassuljon, sőt, Kuina kicsit botladozott is az elején, aztán belejött.
A téren rengeteg ember volt, Kuina pedig előre akart törni, hogy kaját szerezzen. Egész nap nem evett – okos dolog volt erre az állapotra még inni is –, a hasa hangosan kordult. Subaru megragadta a kezét, az ujjaik automatikusan összekulcsolódtak, hogy ne hagyják el egymást a tömegben. Mindketten figyelmen kívül hagyták ezt a kis, apró tényt, az évek alatt annyira hozzászoktak egymás társaságához, hogy az ilyeneket néha már észre sem vették. Kéz a kézben sétáltak – vagy tolakodtak – a tömegben, mindenféle kaját összeszedve, majd egy magasított asztalnál nekiálltak enni.
Öt perc sem volt éjfélig. A rengeteg mennyiségű ételnek köszönhetően, amit a két fiú magába tömött, kezdtek kijózanodni, már kevésbé imbolyogtak, a nyelvük sem akadozott, a beszédük kitisztult. A tér szélén álltak. Nem a tömeg miatt nem álltak beljebb, hanem mert nem akarták tőből kitörni a nyakukat, hogy fel keljen nézniük az égre. Plusz nem akartak a lehulló hamu és törmelék alatt állni.

Egy perc. A két fiú izgatottan nézett az égre, ahol még nem voltak tűzijátékok, csak millióegy csillag. Sajna a sok utcai lámpa miatt a fényük halovány volt, de ott voltak, a két fiú ezeket nézte.

Harminc másodperc. Az emberek hangosan számoltak vissza. A standok lámpáit egyesével kapcsolták le, lassan az utca sötétbe borult. A mobilok képernyőfényén és az utcai lampionok lángján kívül nem volt semmilyen zavaró fényforrás sem. A csillagok visszatértek.

Tizenöt másodperc. Subaru a tenyerét ismét Kuináéba csúsztatta, az ujjaik ismerősen kulcsolódtak össze. A férfi egy pillanatra a bandatársára pillantott, az arca félhomályban volt, az egyik lampion derengő fényt vetett rá, az imádnivaló mosoly az arcán pedig még szélesebb lett, majd ismét az égre meredtek.

Tíz másodperc. A tűzijátékot kezelő férfi elővette az öngyújtóját. Megnézte működik-e.
Kilenc másodperc. Subaru érezte, hogy a tenyere izzad, és a szíve majd kiugrott a helyéről.
Nyolc másodperc. A mellettük álló gyerekek a papírdudájukba és műanyag kürtjükbe fújtak, ezzel elérve, hogy néhány ember füle zúgni kezdjen.
Hét másodperc. Kuina lelkesen számolt a tömeggel, míg Subaru csendben állt, szeme sarkából a gitárost figyelte.

Hat másodperc. Minden érzéke a férfire összpontosított. Boldog volt, abban a pillanatban hálát adott Chizuko sms-ének és Emiko hívásának, mert így Kuina vele lehetett.

Öt másodperc. Aprót szorított a kézfogásán, majd ellazította, de Kuina nem figyelt rá, pedig a figyelmét akarta.

Négy másodperc. A férfi a tűzijátékoknál leguggolt, a lángot közel tartotta a kanóchoz, de még nem gyújtotta meg.

Három másodperc. A kanóc szikrázni kezdett, gyorsan futva, mintha hajtanák.

Két másodperc. A kis rakéta és mellette sok másik az égre rohant, hangos sípoló hangot kiadva.

Egy másodperc. Az első rakéta felrobbant, arany és lila színárba borítva a teret, az embereket, az üres bódékat. A többi rakéta is felrobbant.

Boldog új évet! Subaru maga felé fordította Kuinát, és megcsókolta. A fejük felett a rakéták csak úgy repkedtek és szórták szét aranyló szikráikat, semmi nem zavarta őket.

Nincsenek megjegyzések

Megjegyzés küldése