Kórházi vallomás - Yaoi Week #1

Fandom: Cars 2 [human!AU]
Páros: Francesco /Lightning
Korhatár: nincs
Terjedelem: 1771 szó
Történet: Az olaszországi verseny kicsit másképp, McQueen megsérül és Francesco menti meg.
Megjegyzés: Köszönöm Babunak, amiért beleráncigált ebbe a fandomba. A kép saját szerkesztés, a képek Google-ről és Pinterestről vannak. És elnézést kérek az előolvasóktól, de nem tartottam meg Fran akcentusát.

***

A verseny kezd kiéleződni, ahogy Francesco és Lightning fej-fej mellett haladnak, és ahogy rákanyarodnak az utolsó pályaszakaszra. A tömeg csak még hangosabban kezd őrjöngeni, ahogy a két kocsi egymás mellett száguld a célegyenes felé. Nem látni ki van elől, ki hátul, talán majd szükség lesz a célfotóra is, ha így megy tovább. A tömeg szurkol, senkinek nem tűnik fel a messziről figyelő TV kamera, ami halálos sugarat bocsájt ki magából. Lightning kasznija egy pillanat alatt kap lángra, ahogy a kocsiját egy mágnessugár találja el. Kisodródik, miközben Francesco tovább hajt, Lightning a kocsival együtt átfordul, nem is egyszer, a kocsi alkatrészei szétszóródnak a pályán, horpadások keletkeznek az autó minden pontján. Kész szerencse, hogy McQueen bukósisakot visel, ez valamennyire felfogta a balesetet. A kocsi még pördül párat, majd a kerekein ismét megáll. A tömeg feljajdul, mindenki McQueent figyeli. A hátul lévő kocsik is hasonló gebaszban vannak, akiknek a kocsija nem gyulladt ki, azok torlaszba kerültek. 

Több, mint valószínű, hogy Lightning eltörte a lábát, meg a kezét, egyszerűen nem tud kiszállni a kocsijából, aminek a motorháztetőjéből fekete, fenyegető füst száll fel lassan. Francesco lassan észlelte, hogy valami gond van. McQueen nem adta volna ilyen könnyen ezt a versenyt. Fél szemmel a kivetítőre tekint, ahol meglátja a piros roncsot, amiből nemsokára hatalmas tűz lesz. Francesco kimegy a pálya szélére, majd kanyarodni kezd, behúzza a kéziféket, tovább tekeri a kormányt, és egy laza 180 fokos fordulat után száguld vissza a piros versenyautóhoz. A rajongók meghökkenve figyelik az eseményeket, valahol a távolban már egy mentősziréna is hallatszódik. Francescónak megáll a szíve egy pillanatra, egy-kettőre visszaér a piros sportkocsihoz. A saját kocsijából csak úgy kiugrik, ami még tovább is gurul, hisz le sem állította a motort, még a kéziféket sem húzta be, csak azonnal rohan a roncshoz. Félúton ledobja a bukósisakját, hogy az se akadályozza. Feltépi a 95-ös rajtszámmal ellátott ajtót, ami Lightning-t fedi. Ott ül bent, mintha csak a tájat kémlelné, miközben fájdalmai vannak és mozdulni sem bír.

– Mit csinálsz idióta? Nyerd meg a versenyt! – morogja McQueen a sisakjában, nem nézve Francescóra.

– Az nem verseny, amin te nem vagy ott – feleli makacsul és azonnal leszedi Lightning fejéröl a sisakot. Továbbra sem pillant Francescóra, szőke tincsei az arcába lógnak, kék szemei merednek előre. Kicsatolja az övét, majd riadtan pillant a motor felé, amiből lángok törnek elő.

– Francesco, menj innen! – ordít rá McQueen, majd az ép kezével taszít egyet rajta. Szemei riadtan pillantanak a mellette álló férfira, akinek esze ágában sincs elmennie onnan. 

– Ne légy hülye, McQueen! – Két kezébe veszi a sebesült férfi arcát, a pillantása halálkomoly. – Kapaszkodj nyakamba, oké? – Megvárja, míg McQueen át nem karolja a nyakát, egy laza mozdulattal a férfi térde alá nyúl, majd kiemeli a roncsból és a pálya túloldalán fekteti le. Mint a herceg, aki a várból menti ki a hercegnőt, úgy fogta a két karja közt Francesco McQueent. Baromság és életveszélyes ötlet volt őt így kiszedni onnan, hisz a medencéje vagy a gerince is sérülhetett, de legalább nem robban fel egy halom roncs közt.

– Köszönöm! – suttogja Lightning. Francesco leül mellé, a lábait törökülésbe húzza, majd Lightning feje alá helyezi. Francesco óvatosan simít végig a férfi fején, aki biztosan agyrázkódást is szenvedett. A tömegben vannak értetlenek, a rajongók zokognak, a nyüzsgés még mindig hatalmas.

– Nincs mit, Cara Mia! – sóhajtja megkönnyebbülten Francesco, majd lazán lehajol és megcsókolja az ölében fekvő szerelmét. A pillanat az óriáskivetítőre kerül, a tömeg egy pillanat alatt hallgat el, az arcokon döbbent kifejezés van. Francesco nem zavartatja magát, nem érdekli mások véleménye, ő csak a szerelmével akar együtt lenni.

A csodás pillanatot a mentő hangja töri meg. Nem is egy mentő, hanem minimum hat érkezik. Az egyik megáll közvetlen Francescóék mellett, két ember ugrik ki belőle, majd sietnek, hogy a sebesült férfit egykettőre egy hordágyra rakják. A fehér mentősök mögött feltűnik még három tűzoltó is. Az első egyből a 95-ös autót kezdi locsolni, ahol a lángok szép lassan elalszanak. Lightning még figyeli egy pillanatig, amíg a csapata oda nem ér hozzá. Francesco elhátrál, nem akar most ő is ebben a tömegben lenni. Lightning-t a mentőbe helyezik, amibe pluszba még beszáll Doki, és Matuka, a többiek ott maradnak, de egyöntetűen ők is a korház felé veszik az irányt. Francesco visszapattan a kocsijába, bár egy mentős őt is meg akarja vizsgálni, bármennyire hevesen is tiltakozik.

 Eltelik tíz perc, mire a mentős elengedi őt, de amint lehajt a pályáról riporterek, újságírók százai veszik körül a kocsiját. Idegesen csap egyet a kormányra, majd kiszáll a kocsiból, hogy egy-két kérdést megválaszoljon és oszoljon a tömeg. Idegesen a hajába túr, és hunyorog, mert minden másodpercben hatvan fotót csinálnak róla és a vakuk elvakítják őt.

– Francesco, mi késztette, hogy visszaforduljon, amikor már majdnem megnyerte a versenyt? – kérdezi egy alacsony nő diktafonnal a kezében. Emellé társul még négy diktafon, hat mikrofon és pár firkász.

– Milyen versenyző az, aki nem fordul meg, hogy segítsen a társán? Továbbá a versenyeim unalmasak, ha McQueen nincs ott – feleli lazán Francesco, barna szemei egy pillanatra melegséggel telnek meg.

– Milyen kapcsolatban állnak McQueennel? 

– Az titok, úriember nem beszél – válaszol kacéran, majd a riporterre kacsint. A mosolya utána eltűnik és komolyan a tömegre mered, nem érdekli őt a többi kérdés. – Sajnálom, de Lightning-t nemrég szállították kórházba, muszáj utána mennem, szóval kérem álljanak el az útból. – Francesco lezárja témát, visszapattan a kocsiba és felbőgeti a motort, hogy az emberek menjenek előle, majd szép lassan kigurul közülük. S bár tény és való, hogy gyorsan szeretne a kórházba érni, nem száguldozhat a városban, mert csak balesetet okozna, bár az olaszok katasztrofálisan vezetnek, nem kell ő egy balesethez.

 Újabb tizenkét perc telik el, míg a kórházhoz ér. A kocsit leparkolja, és mint egy őrült, ront be a sürgősségi kapuján. Néhány nővétke felé méz, de nem mernek odamenni, így az egyik orvos kezd el a versenyzővel beszélgetni.

– Miben segíthetek? – fordul felé. Sötét póló és fehér köpeny van rajta, a mellére a neve van hímezve.

– Egy barátomat most hozták be. Autóversenyző, balesete volt, piros ruhás. – Francesco igazi olaszhoz méltóan gesztikulál, hevesen magyaráz, mutogat, bár az orvos e nélkül is értené.

– Igen, McQueen, azt hiszem. – Francesco heves bólogatásba kezd, mire az orvos a váróba vezeti őt. – A barátja már a műtőben van, eltört az egyik karja, sípcsonttörése van, megrepedtek a bordái és agyrázkódása van. Kész szerencse, hogy a kocsija nem robbant fel, szerencsés, hogy hamar kiszedték. – Az orvos Francescót a váróban leültei. A versenyzőt kisebb sokk érte, megszólalni nem bír, de örül, hogy megmentette McQueent. – Előreláthatólag a barátja még fél órát lesz a műtőben, utána felviszik egy szobába. Ha ez megtörtént, oda lesz kiírva – mutat egy nagy táblára –, és ha magához tért, akkor be is mehet hozzá. – Ezzel az orvos megfordul és visszamegy a sürgősségire. Francesco nagyot nyel és türelmetlenül nézi az óráját, percenként háromszor. Látja az egyik sarokban összegyűlve Lightning csapatát, amitől összeszorul a szíve. Nem festett annyira rosszul, amikor kiszedte szerelmét a roncsok közül, de minden egyes perccel csak egyre több rémkép jelenik meg a szemei előtt. 

– Erős fiú, nem lesz baja! – Egy mély hang szólal meg Francesco mellett és egy kéz nehezedik a vállára. A fiatal versenyző ugrik egyet, ahogy felnéz a férfira. 

– Hu-Hudson doki? – mered rá könnyes szemmel. Nem is vette észre, hogy sír. Doki leül mellé, az egyik kezét Francesco hátán tartva.

– Köszönjük, amit Lightningért tettél. Hálásak vagyunk érte.

– Rendbe fog jönni, ugye? – kérdi szipogva Francesco és próbál férfihoz méltóan viselkedni, aki erős és nem sír.

– Kemény fából faragták, én már csak tudom. Pár törés nem a világ vége, szóval ne aggódj! Lazíts egy kicsit nyugodtan, innentől már minden csak jobb lesz! – Francesco bólint egyet, letörli a maradék könnyeit, majd hátradől a székben. Doki visszamegy a csapathoz, akik ugyanúgy, összeroskadva várják, hogy Lightning műtétje véget érjen. Francesco utoljára az órára pillant, majd lassan minden elsötétül előtte.

Lassan pislogva tér magához, először azt sem tudja hol van, de amint meglátja a várótermet, minden felrémlik. Riadtan pillant az órára, ami azt jelzi, hogy eltelt két óra.

– Basszus – morogja, majd azonnal felkel és a táblán Lightning nevét keresi. A negyedik emeleti osztályon fekszik, ezért Francesco a lépcsőhöz kezd rohanni, hiába lenne lifttel gyorsabb, a józan esze megint egy pillantás alatt tűnt el.

 Lihegve ér fel a negyedik emeletre, de hiába forgolódik, nem tudja merre menjen. Útbaigazítást kér a nővérkepultnál, ahol részletesen elmondják merre menjen. Francesco rohanva visszadob egy ’köszönöm’-öt, majd a szobák számait kezdi koslatni. Még mindig lihegve megáll a 95-ös szoba előtt. Ironikus, nem? Halkan kopog, de nem is nagyon vár választ, ezért inkább benyit. Lightning bágyadtan fekszik az ágyában, a barátai körbe állják, de amint belép, megnyílnak előtte, így senki nem áll köztük. Lightning arcán széles mosoly jelenik meg, míg Francesco szemét újra ellepik a könnyek, így kénytelen elfordulni és egyik karjával eltakarni a szemét. Doki hátba veregeti, és javasolja, hogy hagyják őket kicsit beszélni, majd mindenkit kiterel a szobából. Francesco nagyot nyel, majd közelebb sétál, és leül az ágy szélére. Lightning próbál feljebb ülni, de Francesco a vállára helyezi a kezét.

– Ne mocorogj annyit! – inti le gyorsan. McQueen morcosan ráncolja a szemöldökét, mint egy duzzogó ötéves.

– Akkor feküdj ide! – utasítja Francescót.  A férfi lehámozza magáról a bőrdzsekijét, amit lazán az egyik székbe dob, majd még mindig könnyes szemekkel, lefekszik Lightning mellé. Óvatosan bújik hozzá, nem akart neki véletlenül sem fájdalmat okozni. 

– Nagyon aggódtam érted! – suttogja Francesco Lightning vállán feküdve. Keze a fiú hasán pihen, hallkan, de hallja a fiú egyenletes szívdobogását.

– Van egy háziszuperhősöm. Pont az ilyen esetekre tartom – kuncog fel McQueen, hátha mosolyt csalhat valahogy a másik fiú arcára.

– Nem vicces! Mi lett volna, ha későn veszem észre? Vagy egyáltalán nem veszem észre?  – Francescóból csak úgy törnek elő a kérdések, mire Lightning csak annyit tehet, hogy lassan végigsimít a sötét fürtjein és az arcán, hogy valahogy lenyugtassa.

– Minden rendben van Francesco, és csak ez a lényeg – mosolyodik el lágyan, majd lehúzza Francescót egy csókra. Érzi a sós könnyeit, ami csak még jobban megdobogtatja a szívét. Egyáltalán nem akar Francescótól elszakadni, hiába akar a másik levegőt venni. 

– Basszus! – mordul fel Francesco, és egyből föl akar kelni, de Lightning nem engedi.

– Mi az? – mered rá kérdőn, nem érti hirtelen mi történt.

– Koszos és izzadt vagyok, összepiszkolom az ágyadat! – ismét felállna, de Lightning ezúttal erősebben húzza vissza, ezúttal teljesen mellette fekszik.

– Szeretem ezt a pólódat – McQueen végigsimít a tapadós, fekete anyagon, végig Francesco felsőtestén. – Szexi. Bár e nélkül is szexi vagy, szóval nyugodtan leveheted. Bár nem tudom a nővérek mit csinálnának veled, ha itt feküdnél pucéran – kacérkodik a sebesült fiú, mire Francesco, igaz zavarban, de felnevet. Lehajol, ezúttal ő irányítja a csókot, és McQueent nem engedi levegőhöz jutni. 

– Szeretlek – suttogja Lightning két csók közt, bár nem mer Francesco szemébe nézni, pedig ennek a szónak súlya van. Az olasz ismét lehajol, egy rövid csókot nyom az ajkaira, majd homlokát az övének támasztja, hogy a szemébe kelljen néznie.

– Ti amo, Lightning.