tag:blogger.com,1999:blog-82638644274080822372024-03-05T07:26:44.552-08:00I promise nothingAkiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.comBlogger22125tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-36839242778181288072018-01-03T06:37:00.002-08:002018-01-03T06:37:29.110-08:00Mint égen a csillagok || NYOLCADIK FEJEZET<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2431 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"> </span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></div>
</div>
</div>
</div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
▲2. nap, reggel▲</div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A reggel hűvös volt, de legalább nem szeles. A két
fiú békésen szunyókált a külön kis kalyibájukban, ahol semmi sem zavarta őket. Bár
nem volt valami meleg a kis helyiség, mégis mindketten csípőig tolták a
hálózsákjukat. Minden békés volt addig a pillanatig, amíg az egyik tanár körbe
nem járta a tábort egy (azzal a légkürttel vagy mivel) és fel nem zavarta az
egész erdőt. Bill annyira megijedt, hogy majdnem leesett az ágyról, lihegve
kapkodott levegő után, remélte a szívverése hamar lelassul, visszanyerve a
normális ritmusát. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mégis mi a halál? – szitkozódott Dipper, ahogy
végre magához tért. A haja kócos volt és az egész arcát eltakarta, ami Billt
nevetésre késztette. A szőke fiú hangulata egy-kettőre derűsebb lett, míg
Dipper kávé hiányában megmaradt a morcos hegyiszörny szintjén.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Asszem ez lesz az ébresztő – vélekedett Bill,
majd gyorsan felpattant és összeszedett magának néhány ruhadarabot, plusz a
törülközőjét a vállára kanyarintotta és teljesen frissen elindult a mosdók
felé, hogy lezuhanyozzon. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A papucsa nyitott volt, ezért a nedves fűszálak
csikizték a lábát, arról nem is beszélve, hogy fázott. Mennyi lehetett, nyolc
fok? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsított a léptein, hogy hamarabb állhasson a
forró víz alatt és felmelegítse fagyott tagjait. Lehámozta a pizsamaként
használt három ruhadarabot, amit szépen gondosan elhelyezett a kis széken, ami
a zuhanyzó mellett állt. Eltekerte a bal oldali, majd a jobb oldali fogantyút,
majd beállt a zuhanyrózsa alá, várva a meleg vízre. A kazán a reggeli órákban
még nem volt üzemben, ezért minden, amit Bill kapott egy kellemes pár fokos
hidegzuhany. Szerencse, hogy nem lett megint náthás. Egy tizennyolc éves fiúhoz
nem méltóan sikkantott fel és rohant ki a kabinból, majd magára tekerte a fekete
frottírtörülközőjét. Az egész teste remegett, nos, ha ezt vehetjük annak, akkor
megcsinálta az Ice Bucket Challenge-et, amire még az unokatesója hívta ki fél
éve. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Csessze meg! – szitkozódott. Hiába bugyolálta
magát a puha, meleg anyagba, a hidegrázás nem múlt el egyhamar. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Lehet szólnom kellett volna, hogy bojler van
idekint és nincs egyből melegvíz – nevetett fel valaki az ajtóban. Bill
szorított a törülközőn, ahogy felismerte a hangot. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Kösz Pines – morogta Bill, majd megrázta a fejét,
ennek köszönhetően szőke tincseiről a vizet Dipperre fröcskölte.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mint egy kutya – röhögött fel Dipper, miközben
hátrált egy lépést, mielőtt még több vizet kapna. Bill morcosan törölgette
magát, de elég kényelmetlen volt neki így, hogy Dipper is ott ácsorgott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem mennél ki végre? – meredt rá a szőke srác. Az
arca vörös volt, mint a főtt ráknak, talán senki más előtt nem jött volna
zavarba, csak és kizárólag Dipper előtt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hirtelen milyen szégyenlős lettél – szivatta továbbra
is Dipper a szőkét. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem vagyok szégyenlős, de nem szeretek mások
előtt meztelenkedni. – Bill durcás arcot vágott, szorított egyet a törülközőn,
hogy az véletlen se nyíljon szét. Felkapta a ruhakupacból az alsógatyáját, majd
féllábon szerencsétlenkedve felhúzta magára és még az őt takaró anyag sem esett
le. Bill soha nem vallotta volna be,
hogy nem szégyenlős volt, hanem a reggeli <i>dolga</i>
még nem múlt el és Dipper jelenléte sem segített rá az elmúlásra. A szőkeség a
farmerját is gyorsan magára applikálta, minél jobban takarva az ágyékát. A
felsőtestére büszke volt, szépen kidolgozott, szálkás izmok, és a barna,
misztikus tetoválásai. Érezte a vonalakon végigfutó mogyoróbarna tekintetet,
ami ismét két piros foltot okozott az arcán, másrészt fel is bátorította. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretnéd közelebbről is megnézni? – kérdezte
csábosan, majd pár lépéssel eltűntette a köztük lévő távolságot és Dipper
nyakába dobva az egyik karját, oldalról a fiúhoz simult. A reakció nem várt
volt, Bill arra számított, hogy a fiú a szemét forgatva ellöki magától,
ehelyett elpirult és egyetlen gyors pillantással végigsiklatta mogyorószín
tekintetét a fiú testén kacskaringózó mintákon. Ha Dipper nem így reagált
volna, akkor Bill sem jött volna zavarba. Gyorsan akart cselekedni, hogy
elengedi a fiút, egyszerűen mégsem tudott ellépni onnan. Az arca Dipperével
egyvonalban volt, talán csak egy negyed vagy egy fél fejjel volt magasabb nála,
így tökéletesen látta, hogy az arca annyira elvörösödött, hogy szinte teljesen
eltűntek a Bill által annyira kedvelt szeplők.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A másodpercek teltek, de egyikük sem lépett. Bill közelebb
akart hajolni, de nem mert semmit sem tenni, nem akarta a pillanat varázsát
megtörni. Dipper szeme szinte elfeketedett, ahogy ismét Bill szemébe nézett,
végül a reggelit jelző kürtszó pukkasztotta ki a furcsa, de kellemes buborékot.
Bill elkapta a kezét és azonnal a pólójával kezdett viaskodni, hogy valahogy
gyorsan magára vegye, míg Dipper saját magán megdöbbenve, hogy hogyan is
reagált Bill nevetséges mozdulatára, elkapta a fejét és a mosdó ajtaját kezdte
tanulmányozni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Foglalunk neked is helyet. – A kijelentés után
Dipper olyan gyorsan távozott, mint egy kisebb forgószél, Bill pedig már csak a
csukódó ajtót látta.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>Meg
akarta csókolni.</i> Ez a három szó és a képzelete által alkotott illúzió villogott az
agyában, amíg az étkezde felé lépdelt. Volt már olyan, hogy tetszett neki
valaki, de még soha nem érzett ekkora vágyat aziránt, hogy megcsókoljon valakit.
Most pedig égett a teste, mert nem tette meg. Bill <i>szerelmes volt valakibe.</i> Nem csókolhatja csak úgy meg. És arról sem
volt fogalma, hogy Bill egyáltalán hogyan reagált volna, ha egy fiú
megcsókolja. Mennyire lett volna ez normális? Mármint, persze, valakinek ez a
normális, de Dipper nem volt meleg. Sosem érzett még ilyen vágyat egy férfihoz.
Nem, Bill nem volt férfi. Fiú volt még, csak volt néhány érettebb vonása és
igaza volt, az arcán és a vállán tényleg láthatóak voltak azok a halovány szeplők,
amik miatt fiatalabbnak tűnt. Emiatt most ő melegnek számít? Hiszen tegnap este
is látta Billt felső nélkül, mégsem érzett rá késztetést, hogy megcsókolja. Mi
volt most más? A hangulat? A környezet? A viselkedésük? Egyáltalán most akkor
melegnek számít? Olvasott már néhány cikket, meg facebookon is szembe jött vele
több, a szexualitást megjelölő szó, mégsem ugrott be semmi, hogy mit is használnak
erre. Nem, senkinek sem fogja ezt elmondani és nem azért, mert nem akarta, hogy
bármilyen címkét ráragasszanak, hanem mert nem akarta Billt kínos szituációba
keverni. Lehet az is, hogy csak egyszeri fellángolás volt, hogy csak a <i>reggel</i> hibája volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A lába automatikusan vitte a nagy faház felé, mindent
úgy csinált, hogy fejben teljesen máshol volt. Elvett egy tálcát, beállt a
sorba, választott reggelit, közben az agya mégis azon kattogott, ami alig pár
perce történt. Nem is figyelt oda és Mabel asztalánál ült le, mindent és
mindenkit figyelmen kívül hagyva, teljesen arra koncentrálva, hogy újra és újra
lejátssza a fejében a felvételt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper! – Mabelnek fogalma sem volt, mi üthetett
a bátyjába, hiába ordított a fülébe, semmire sem reagált, végül bokán rúgta a
fiút, mire amaz végre a külvilágra figyelt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Aú! – kiáltott fel, majd szúrós pillantást vetett
a szemben ülő húgára. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Üdv újra köztünk! Merre jártál fejben, drága
bátyám? – nevetett fel a lány, eltűrve egy tincset a hajából. Dipper
haloványan, de elpirult, de nem szólt semmit. Nincs az az isten. Talán, ha
biztosabb lesz abban, mit is érzett abban a pillanatban, talán ha el tudja
felejteni és túllépni rajta, akkor lehet, de csak lehet, hogy beszélni fog
erről Mabellel.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Semerre, csak még álmos vagyok – füllentette a
fiú, minden figyelmét a müzliének szentelte, hogy a testvére észre ne vegye,
hogy blöfföl. A lány egy pillanattal több ideig még fixírozta őt, majd
csevegésbe folyt Amandával és Rose-zal, valami új albumról vagy kabátról,
Dipper nem volt benne biztos. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Jó reggelt! – társult melléjük egy újabb tag,
Bill a Dipper melletti helyet célozta meg és a fiú mellé helyezte a tálcáját. A
szőkeség akár színész is lehetett volna, egyáltalán nem látszott rajta a
percekkel ezelőtti kínos szituációnak a szégyenpírjai vagy az elmúlt napok
szenvedései. Az az idő, amit egyedül töltött a mosdóban, valahogy teljesen
kijózanította, a feszültség, ami a gyomrát nyomta és összeszorította a tüdejét,
teljesen eltűnt. Itt ült mellette a fiú, akibe szerelmes volt, akit öt perccel
ezelőtt majdnem megcsókolt a mosdóban, aki miatt két napig zokogott otthon és
tegnap is többször és most teljesen jól volt, laza és friss. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Sokkal jobban nézel ki Bill! – dicsérte Mabel.
Igaza volt, a fekete karikák eltűntek, ahogy a duzzanások is és a fiú arcán
széles mosoly terült el.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Jobban is vagyok, sokkal könnyebbnek érzem magam,
mintha minden <i>problémám</i> eltűnt volna
– magyarázta lelkesen, majd a két lánnyal elegyedett szóba, nem is nagyon
beszélve többet a Pines ikrekkel. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Csináltál vele valamit? – suttogta Mabel a
bátyjának, aki csak egy picit hökkent meg és csak egy halovány pír jelent meg
az arcán, mégis elkapta a fejét és az egyik plafonon keresztülfutó gerendát kezdte
tanulmányozni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem, semmit sem. – Lehet, ha ennél is többet hazudik
a húgának, akkor neki is elkezd nőni az orra. Vagy Mabel csak nemes
egyszerűséggel tudta, hogy hazudik és csak a társaság előtt nem változott sárkánnyá,
hogy kiabáljon vele. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Rosszul hazudik, Mr. M – jegyezte meg Mabel szúrós
pillantástokat lövellve Dipper felé. A fiú csak bólintott és a húga zöldesbarna
szemébe fúrta a pillantását.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Miss M, ezt nem vagyok hajlandó itt megbeszélni. –
Dipper és Mabel is lezártnak vélte az ügyet. Mabel tudta, hogy Dippernek komoly
oka lehetett, ha hazudott. Ritkán voltak csak olyan helyzetek, hogy a bátyja
hazudott neki.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Reggeli után erre még visszatérünk! – fűzte még
hozzá, majd az üres tányérjaival visszament a pulthoz, szerezni még valami
ételt. Mabelt minden lány irigyelte, hiszen nagyon jó alakja volt, miközben
képes volt két felnőtt férfi napi adagját megenni, anélkül, hogy az
meglátszódott volna rajta. Emellett kedves volt és segítőkész, azonnal
megérezte, ha valami baj van és Dipper reggeli viselkedése elég nagy okot adott
arra, hogy felmerüljön benne a hazugság gondolata. <i>Bill jelenléte miatt kényszerült rá?</i> Mabelnek volt egy elmélete,
mégis mi folyhatott a két fiú között, legalább is, mit akartak, hogy folyjon. A
lány soha nem ítélkezett senki felett, elfogadta az embereket olyanoknak,
amilyenek igazából voltak. Volt egy olyan halovány sejtése, hogy Bill meleg,
vagy legalább is érez valami vonzalmat a férfiak vagy csak Dipper iránt, de
egyáltalán nem gondolt erre úgy, hogy ez gusztustalan. Ő is vett már részt
Pride-on, tetszett meg neki lány, sőt egyik évben egy bulin még csókolózott is
eggyel, de nem érezte ezt rossznak. Talán Bill félt az elítéléstől és attól,
hogy mások undorodnának tőle. Szeretett volna segíteni neki, de még nem látta,
hogy eljött volna ennek az ideje.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper nem csatlakozott a beszélgetéshez, amilyen
hamar csak tudta, megette a reggelijét, majd úgy hagyta el az étkezdét, mint
patkányok a süllyedő hajót. Mabel valószínűleg visszament a kunyhójába, de nem emlékezett
arra, a lány melyikbe került, így inkább csak leült a nagy téren lévő padok
egyikére. Könyvet nem hozott ki magával, így csak figyelte a természetet. A
madarak dalát, ahogy udvaroltak és egyik ágról a másikra ugráltak. A vadgalambok
búgását, a szerelmes összebújásaikat. A fakopáncsok idegesítő kopogását, ahogy
valami kis férget kiszedtek a fák kérge alól. A fák és a szél szimfóniáját,
mintha a szél egy lágy kéz lett volna és az erdő lett volna a hangszere. Az
egész kellemes és megnyugtató volt, majdnem ott helyben el is aludt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi volt ez a reggeli? – Mabel lehuppant mellé,
kiszakítva őt a gondolataiból. Dipper nem tudta, hogyan is kezdjen neki vagy
egyáltalán mit is mondjon el Mabelnek. Csapjon bele és jelentse ki, hogy <i>’meg akartam csókolni Billt’</i>? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Fogalmam sincs – sóhajtotta végül, idegesen a
hajába túrva, nem törődött azzal, hogy eltűrte a tincseit a homlokától és
látszódott a becenevét adó anyajegye.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Gondterhelt sóhaj, Mason. – Mabel végigsimított a
fiú vállán, aki csak még jobban elbizonytalanodott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem hiszem, hogy most el tudnám mondani. Ez
még... új. Magam sem tudom, mi ez az érzés. – Dipper megrázta a fejét, majd a
húgára pillantott. Mabel megértően nézett rá, tudta, hogyha a bátyja valamit
nem tud elmondani, azon az erőltetés nem fog segíteni. Közelebb csúszott hozzá
a padon, majd szorosan átkarolta a nyakát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Kínos testvér ölelés – veregette meg a vállát
megint a lány, mire elmosolyodott. Gyerekkorukban csinálták ezt mindig, főleg
amikor kamaszok lettek és a nagybátyáikkal töltötték a nyári szüneteket. Jó
volt egy pillanatra elfeledkezni a jelen gondjairól – a pályaválasztás, a jövő,
a továbbtanulás, a jegyek, a dolgozatok halma, a furcsa testivonzalmak – és csak
a múlt boldog pillanatait felidézni. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mabel teljesen elhátrált a fiútól. Az arcukon
ugyanaz a bugyuta vigyor terült szét, teljesen egyforma volt, ugyanaz a
görbület, a ránc, az enyhén, csak alig kilátszódó szemfoguk. Dipper biztosra
tudta, hogy soha nem lesz a világon olyan ember, akit jobban fog szeretni a
világon, mint Mabelt. Ezt ezer százalékosan biztosra vette.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Megjött a társaság – bökött Mabel állával a fiú
mögé, de már néznie sem kellett, hallotta, amint egy busz hangosan morogva
begurult a tábor területére. Dipper a busz irányába pillantott. Talán illene
nekik köszönni vagy ilyesmi, de ő mégsem volt az a nyílt és közvetlen srác, aki
erre képes lett volna. Mabel mégis csuklón ragadta és elkezdte őt húzni, bár a
hangzavarra egyre több osztálytársuk bukkant fel a fő téren. A busz motorja
elhalkult, egy halk köhögéssel jelezte megadását. Az ajtaja lassan nyílt, majd
tőlük alig – egy-két évvel – fiatalabb diákok kezdtek leszállingózni. Mabel és
pár hozzá hasonlóan lelkes ember azonnal üdvözölte őket, barátságosan
ismertetve őket a környékkel. Dipper csak hátsó szemlélőként figyelte a
diáktömeget, akik megfeneklettek a busz mellett, nem mertek vegyülni a
jelenlévőkkel. Köztük is volt egy fiú, aki a busz falának dőlt, sapka és pulcsi
volt rajta, pedig tizenöt fok volt és lehajtott fejjel ácsorgott. Nem nézett
fel, nem pillantott senkire sem, mintha csak egy szellem lett volna a többiek
között. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Talán érezte, hogy páran figyelik őt, ezért felemelte
a fejét, hogy végigfuttassa tekintetét a nézelődőkön. Senkin sem akadt meg a
szeme, ugyanannyi figyelmet szentelt mindenkinek, egy alakra mégis visszatért a
pillantása, arcán mosoly jelent meg. Dipper döbbenten nézett a visszahúzódó
fiúra. Az a fiú Bill Cipher volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-51710937136295099612018-01-03T06:26:00.002-08:002018-01-03T07:11:04.929-08:00Mint égen a csillagok || Karácsonyi rész<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 4001 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"> </span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span>
<br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "Times New Roman";">
</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
▲December 24.▲</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 21.3pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az utca hófehér volt, mindent vastagon beborított a jeges takaró,
lehetetlenné téve, hogy a kocsik kiparkoljanak, csakis nagy küszködések árán. Bár
a járdáról elkotorták este a havat, reggelre ismét újabb hét centi borította,
ami ropogott Dipper bakancsának talpa alatt. Csodálattal nézte a hajnali tájat.
A fák ágairól hosszú jégnyúlványok lógtak le, a lámpák tetején a vastag hó
kalapnak tűnt, nem is fehérnek tűnt minden, hanem aranynak. A nap még nem kelt
fel, kicsit sötét volt, mégis csodás volt a látvány.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 21.3pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Billék háza mesésen volt feldíszítve. A kerítésre sima és piros ledsor
volt feltekerve, így hogy hó takarta egy részét a fény megtört, még szebb volt.
A ház ablakaiban hasonló sima izzósor volt, mindenféle mintákat formálva, mint
hóember vagy fenyőfa. A kertben ücsörgő szobrok mondjuk a frászt hozták
Dipperre, ezért gyors léptekkel haladt el mellettük, az ösvényen a házig, amit
most szintén hó fedett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Párat kopogtatott az ajtón, közben leverte a latyakot és havat a
verandán a cipőjéről, ameddig várt. Ms Cipher széles mosollyal az arcán engedte
beljebb a kissé átfagyott Dippert.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bill még az ágyban van, sehogy sem bírtam kiszedni onnan és van forró
puncs a konyhában. Pakolj le és esetleg menj fel hozzá! – Az asszony most is
sürgött és forgott, a hóna alatt egy doboz volt <i>„díszek” </i>felirattal. Dipper egy gyors mozdulattal átkarolta a tőle
egy fejjel alacsonyabb nőt, mielőtt megint elviharzana.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Boldog karácsonyt, Barbara. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Boldog karácsonyt, Dipper.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper felkapott egy bögre puncsot a konyhában, lassan kortyolgatni
kezdte, közben felsétált az emeletre. Az egész házat belengte a narancs és
fahéj illat, a falakon díszek voltak, az egész olyan hangulatos volt, hogy az
ember egy pillanatig azt kívánta, legyen egész évben karácsony.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper lassan nyitott be Bill szobájába, csak az izzósorok világították
meg a helyiséget, halovány fényt vetve Bill szuszogó alakjára. Az izmai a hátán
kirajzolódtak, lehetett látni, ahogy lassan emelkedett és süllyedt. A minták és
az írások még jobban összefolytak és kiolvashatatlanná váltak.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A fiú lassan és nagyon halkan csukta be az ajtót, Bill szerencsére nem
ébredt fel a halk kattanásra. Dipper az asztalra tette a bögréjét, majd lassan
az ágyra mászott és Bill mellé feküdt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A szőke összevonta a szemöldökét álmában, zavarta a mozgolódás. Egy
pillanatra nyitotta csak ki a fél szemét, azt hitte álmodik, amikor látta
Dippert maga mellett és csak közelebb bújt a fiúhoz.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha meztelen lennél, elhinném, hogy te vagy a karácsonyi ajándékom –
morogta álmosan Dipper mellkasába. A fiú nevetett, a mellkasa remegett, ez
tetszett Billnek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Boldog karácsonyt! – suttogta a szőke fülébe. Félretúrta a fiú
tincseit, majd apró csókot lehelt a szőke nyakára.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugye tudod, ha ezt így folytatod, akkor nem igazán fogunk lemenni –
motyogta Bill egy sóhajtás után, még közelebb bújt Dipperhez, de a fiú nem
engedett Bill csábításának, se a kutakodó ujjainak a pólója alatt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– A-a, ideje felkelned, még fát díszítünk és főzünk anyukáddal!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nincs az az isten! Ki akarlak kicsit sajátítani, este nem lesz rá
esélyem – nyavalyogta ajak biggyesztve. Felemelte a fejét és Dipper szemeibe
nézett, boldogan konstatálta, hogy a fiú bár azt mondta, le akar menni, a
szemei elfeketedtek a vágytól. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tíz perc – adta be a derekát Dipper. Bill megragadta a csípőjét és
lejjebb húzta a fiú testét, egy-kettőre lehámozta róla a vörös-fehér karácsonyi
pulcsit, majd a fehér pólót is. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Több lesz ez annyinál. – Bill végigcsókolta Dipper nyakát, a vállát,
majd áttért az ajkára, közben keze a felsőtestén barangolt, minden érzékeny
pontot végigsimítva. Dipper sóhajtozott, amikor levegőhöz jutott, kezei fel-le
futottak Bill testén, végig a kacskaringós mintákon, majd vissza, újra és újra bebarangolva
az ismerős utakat. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bill igyekezett úgy csókolni a fiú bőrét, hogy vagy ne látszódjanak,
vagy olyan helyen legyenek a foltjai, ahol senki sem látja őket. Egyszerűen
képtelen volt megállni, hogy ne hagyjon rajta nyomokat, imádta a fiú bőrét. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bill beakasztotta az ujját Dipper nadrágjába, de a fiú a fejét rázta. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">–Bill,
nem lehet! – nyöszörögte. A fiú figyelmen kívül hagyta és a nadrág pereme
felett csókolta végig a másik bőrét. Dipper nem azért ellenkezett, mert nem
akarta, sőt, most minden más volt, a világítás és az illatok sokkal meghittebbé
tették az egész pillanatot, mégis ott volt lent Bill édesanyja, aki rájuk várt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hidd el, anya számolt azzal, hogyha feljössz, ez lesz – nyugtatta
Bill, kigombolva a fiú farmerét és egy gyors mozdulattal meg is szabadította
tőle. Dipper hiába is hozott fel egy csomó érvet magában, amint Bill ajka a
bőréhez ért, az összes eltűnt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Akkor... sem... megígértük... hogy... segítünk... Bill! – Dipper csak
sóhajtások közepette tudott beszélni, a szőke ajkai nem segítettek rá a
gondolkodásban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem úgy hallatszik, hogy ezt akarod – nevetett fel Bill, majd
visszatért Dipper ajkaihoz a felsőteste helyett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem azt mondom, hogy ne csináljunk semmit, de...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– De mi?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem tudod estig tartóztatni magad? – nézett rá bociszemekkel Dipper. Bill
az ajkába harapott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha így nézel rám, akkor nem. Muszáj karácsonykor kínoznod?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem is kínozlak!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– De! Amikor így nézel rám, az a vesztem. Főleg, hogy te is be vagy
indulva és már nem is a gyönyörű barna látszik a szemedben, hanem a lángoló,
szexi fekete. Emiatt nem tudok leállni. – Dipper kikerekedett szemekkel nézett
Billre, még egyszer sem mondott neki ilyet és ez meglepte. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hirtelen karolta át Bill nyakát és húzta le a fiú fejét egy csókra. Egy
hosszú csókra. Egy hosszú, szerelmes csókra, amiben minden érzelmüket belesűrítették.
Alig kaptak levegőt, mégsem szakadtak el egymástól. Dipper a szőke tincsek közé
túrt, kapaszkodott Billbe, mintha bármikor eltűnhetne.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretlek, ugye tudod? – pillantott fel a fiúra. Bill amúgy lihegő
lélegzetvétele egy pillanatra elakadt, majd elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugye tudod, hogy amikor ezt mondod, még egy kicsit beléd szeretek? –
kérdezett vissza, majd apró puszit nyomott a fiú szájára, arcára és a becenevét
adó anyajegyekre. Dipper ismét átkarolta a nyakát, Bill pedig a fiú vállába
rejtette az arcát. Semmi sem zavarta meg a pillanatukat, percekig így feküdtek,
szerették egymás közelségét. Bill a megszokott tusfürdője helyett szegfű
illatot árasztott magából, jó kérdés hogyan, ha a konyhát messziről elkerülte.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Jut eszembe! – kiáltott fel Bill, majd egy pillanatra elengedte
Dippert és az éjjeliszekrényén kezdett kutakodni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill, azt mondtam, hogy nem...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem <i>azt</i> keresek, de örülök,
hogy tudod már, hogy hol tartom – nevetett fel a szőke, teljesen zavarba hozva
Dippert.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Akarom tudni, hogy mit tartasz még a... az <i>izék </i>mellett?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Még mindig zavarban vagy, ha ki kell mondani, hogy <i>óvszer</i>? Ez aranyos. – Bill vigyora egyre
csak szélesedett, amíg meg nem találta, amit keresett. Az a valami csilingelt,
Dipper tisztán hallotta, amikor Bill kivette a fiókból.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez meg mi? – meredt rá Dipper. Időközben felkönyökölt az ágyon, hogy
lássa a nagy párnáktól, hogy Bill mégis mit keres.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Egy hajpánt. Rénszarvasagancsokkal és fülekkel. – Bill gondolkodás
nélkül Dipper hajába csúsztatta, tényleg olyan volt, mintha hozzá tartoztak
volna.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugye csak szórakozol? – nyüszített – igen, <i>tényleg</i> <i>nyüszített</i> – fel
Dipper. Amikor a fejét rázta, a sok kicsi csengő életre kelt és valami
elképzelhetetlen nagy zsibongásba kezdtek. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Annyira aranyosan áll – hahotázott a szőke.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha nem lennének ezek a csengettyűk, még talán tetszene is – morogta,
majd felült. Bill az egyik combján ült és csak nézte a művét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Van egy csengő nélküli is, ha nagyon idegesítenek – mondta végül a
szelíd, rendes mosolyával. Dipper hálásan bólintott, mire a szőke lepattant
róla és a szekrénye aljában kezdett kutakodni, ő meg félredobta a rémes kis hangszerekkel
felszerelt hajpántot. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Utána felöltözünk és lemegyünk! – jegyezte meg Dipper, mire Bill
persze tiltakozni kezdett a szekrényből, de nem dugta ki a fejét, a ruhák
aljáról kiabált Dippernek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Meg is vannak! – jelentette ki diadalittasan, majd az ágyra dobta az
agancsokat, amiket Dipper azonnal a fejére kapott, Bill pedig mikulás sapkát
húzott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez nevetséges! – Dipper nevetése megtöltötte a szobát, Bill pedig
újabb kísérletet tervezett a fiú ágyban marasztalására.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Gyors léptekkel, mielőtt Dipper kimászott volna a paplanok közül,
odasétált, majd a matrachoz szegezte a fiút.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Jó kisfiú voltál az idén? – kérdezte a szőke egy perverz vigyorral az
arcán, míg Dipperére csak piros foltok kerültek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill, ne kezdjük előröl a harcot, csak... – A fiú elhallgatott, amikor
Bill ajka ismét a bőréhez ért, apró pillangócsókokat hagyva szerte a testén. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szerintem a válasz egy nem. – A pár perccel ezelőtti csata újra kezdődött.
Dipper nyöszörgött, Bill kényeztette. Mindketten érezték, hogy vékony a gát, és
ha az átszakad, akkor biztos egymásnak esnek és akkor tényleg az egész napot
itt fogják tölteni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill, segítenünk kell anyukádnak, a konyhában, meg a fát
felállítani... – lehelte Dipper, még mindig ellenkezve, de nem akarta Billt
leállítani.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Én úgy érzem, hogy te már állítottál itt egy <i>fenyőfát</i> – vigyorodott el Bill, kezét lejjebb csúsztatta Dipper
ágyékához. Ő is kínozni szerette volna a fiút, ezért leállt. Látta, hogy Dipper
teljesen átadta volna magát, ha még egy percig hozzáér, ezért hogy édes legyen
a bosszúja, otthagyta a fiút az ágyban – zavarodottan és felizgultan –, majd
visszalépett a szekrényhez a karácsonyi szettjéért.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Néha elgondolkodok azon, hogy miért járok veled – nyöszörögte az
ágyból a fiú, majd az oldalára gördült és felszedegette a ruháit a padlóról. Szerencsére
a póló és a pulóver eltakarta a foltokat, amiket az a szívógép hagyott rajta,
így nem fogja magát kellemetlenül érezni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mehetünk? – fordult felé Bill. Egy fenyőfás pulóver volt rajta, amit
Dipper laza fél éve látott rajta először. És utoljára.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Vedd le! – kiáltott rá morcosan. Igazából szerette ezt a pulcsiját,
mert jól állt neki, de utálta, ha a fenyőfás ruháival cukkolta. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Gyere és vedd le rólam! – feleselt Bill, majd egy pimasz mosollyal az
arcán kirohant a folyosóra – Dipperrel a nyomában – és nevetve futott be a
konyhába. A kevésbé mosolygós barátja pár pillanattal utána érkezett, meglepve
vele Barbarát. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem hittem, hogy ilyen hamar lejöttök – mosolyodott el az asszony egy
dobozban kutakodva. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Látod, mondtam, hogy számított rá, hogy neked esek, szóval <i>történhetett volna valami </i>odafent. –
Bill a szemeit forgatva pillantott Dipperre, akinek az arca a pulóverével volt megegyező
színű.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill Cipher! – kiáltotta el magát, a tenyerével az arcát takarta.
Ismét visszatért a késztetés, hogy megüsse a barátját. A szőkeség csak
nevetett, majd átkarolta a derekát és a hajába puszilt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Csak viccelek! – nevetett továbbra is, de Dipper akkora kínban volt,
hogy nem tudott válaszolni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi lenne, ha egyszer nem kínoznád azt a fiút, édes fiam? – Barbara
hangja fedő volt, mégis vigyorgott, amit Dipper nem láthatott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Én? Kínozni? Én nem kínzom őt, sokkal inkább kényeztetem. – Bill
Dipper vállára támasztotta a fejét, nézte, ahogy az anyja az asztalra pakolta a
gömböket és a dekor fenyőágakat.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill, menj ki a garázsba és hozd be a fát! – utasította az anyja, mire
a szőke fájdalmasnak tettetett nyögéssel kiment. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Jövök és segítek! – ajánlotta fel Dipper, de a nő megállította.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hagyd csak, direkt küldtem ki – legyintett. – Ne érezd kínosnak,
tudom, hogy Bill... nos, ő eléggé... Hogy is fogalmazzak, hogy ne gyere még
jobban zavarba?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szenvedélyes?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen, pontosan az! Hidd el, amikor hazajött az első nap, nem ismertem
rá, teljesen kifordult önmagából. Egyből beléd szeretett, úgyhogy sejtettem,
hogyha viszonozni fogod az érzéseit, akkor adnom kell néha nektek egy kis plusz
időt, ha te is itt vagy. Gondolom érted – kacsintott rá Barbara, átölelve
közben a fiút. – Ez természetes, amit csináltok, kamaszok vagytok, túltengenek bennetek
a hormonok, meg minden ide passzoló biológiakönyvi idézet, de emiatt ne legyél
zavarba. Látom Bill hogyan néz rád, ha nem lenne szüksége ételre, italra, meg
az egyéb dolgokra, biztos az egész életét abban az ágyban töltené el melletted.
Nem csak a szexre értem, hanem hogy szeret melletted lenni, sőt alig bír
elengedni. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom. Rémesen ragaszkodó – nevetett fel Dipper is. Barbara
elmosolyodott és végigsimított a fiú arcán.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Boldog vagyok, hogy így szereted őt – érzékenyült el a nő. A szeméből egy
könny csordult ki, amit gyorsan letörölt, majd elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi lenne anya, ha nem mesélnél cikis dolgokat Dippernek? – Bill a
vállára vetett fenyővel állt a nappaliban. Dipper elmosolyodott, ahogy meglátta
a szőkét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Naaa, tudod, hogy arra vannak a szülők és testvérek, hogy kínos
dolgokat meséljenek el rólad a pasidnak – kacsintott rá Dipper. Bill egy
pillanatig csak értetlenül ácsorgott, majd amikor megvilágosodott, az arcán
mosoly jelent meg. Lerakta a fenyőt a földre, majd a konyhába ment, ahol a
páros beszélgetett. Megragadta Dipper csuklóját, majd a lépcsők felé kezdte
húzni a barátját.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Elvagy még egy darabig nélkülünk? – pillantott vissza Bill az anyjára,
de a nő csak a nevetését elfojtva intett nekik, hogy menjenek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bill nem törődött a barátja heves ellenkezésével, gyors mozdulattal
penderítette a szobába, az ajtót bezárta maguk mögött, majd a fiút csókolva
szabadította meg ismét a ruhadarabjaitól, ezúttal Dipper is rásegített. A
karjaik összegabalyodtak, néha egymás térdébe rúgtak, ujjaik a másik hajába
túrtak és csak csókolóztak, próbálva magukba szívni a másik lényét, így
zuhantak az ágyra.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Nem rohantak, nem aprózták el, megvolt az a hol lassú, hol gyors
tempójuk. Az idegesítő fejdíszek a ruhák mellett pihentek, a fiúk egymáson
feküdve, izzadtan tapadtak össze, mintha tényleg képtelenek lettek volna
elszakadni. Dipper úgy kapaszkodott Billbe, mintha a szőkét elveszíthetné,
mintha utoljára ölelhetné. A nyögéseik hangja tompa volt, mert vagy egymás
bőrét vagy ajkát csókolták, ezzel elnyomva a hangjukat, bár Dipper visszafogta
magát, nem akarta, hogy lent Barbara meghallja őket. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretném hallani a hangodat – lehelte Bill a fülébe, egyre több
ponton ingerelte közben, hogy hallhassa a fiú hangját.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill, Bill, Bi~ll. – A fiú egyre csak a másik nevét motyogta, majd lassan
szinte néha kiabálta is, majd kimerülten pihegett a fiú karjai közt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Fáradtan
feküdtek egymáson, izzadtak voltak, a légzésük szapora. Bill egy csókot nyomott
Dipper homlokára, kivételesen nem ő terült el rajta, hanem fordítva. Tudta,
hogy Dipper amint magához fog térni, le fogja szedni a fejét, de egyáltalán nem
bánta. Sikerült minden feszültséget kiadnia magából.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Utállak – morogta a barna a mellkasába. Bill arcára féloldalas mosoly
kúszott, miközben a másik haját simogatta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom. Én is téged. – Náluk az <i>utállak</i>,
a<i> miért járok veled</i>, a <i>letagadlak</i>, az <i>elegem volt</i> felért egy <i>szeretlekkel</i>,
így Bill nem sértődött meg. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Most viszont muszáj lemennünk segíteni – magyarázott tovább Dipper, de
egy felmosórongy elevenebb volt nála.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Csak nem elfáradtál? – incselkedett vel a szőke, mire Dipper csak
horkantott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt hiszed, ennyivel lefáraszthatsz? – kérdezett vissza pimaszul, majd
Bill csípőjére ült, lehajolt és egy csókot adott a szőkének, majd pillanatok
alatt a fürdőbe rohant, bezárva maga mögött az ajtót. A biztonság kedvéért. Jól
tette. Mert Bill utána akart menni. És nem csak letusolni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; margin-left: 18.0pt; margin-right: 0cm; margin-top: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Igazságtalan vagy. – Bill még mindig morcos volt, amiért Dipper
kizárta a mosdóból, de erre már inkább csak rájátszott. Egy mikulásos fölsőben volt
– Dipper nem engedte neki visszavenni a fenyőfásat – és egy bögre forró puncsot
kortyolgatott, míg a megszólított egy dobozban kutakodott a habverő pálcáit
keresve.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem volt kedvem még tovább fent maradni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez nagyon nem igaz! – cáfolt rá Bill. Dipper a szemeit forgatta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Megígértem anyukádnak, hogy segítek és <i>veletek </i>töltöm a karácsonyt. Nem azt, hogy <i>veled </i>fogok egész nap szexelni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Milyen szókimondó lettél –
vigyorodott el Bill. Dipper zavarba jött, annyi idő alatt még mindig meg volt
benne néha ez, hogy zavarba jött, ha csak Bill szóbahozta a témát. Meg minden a
tevékenységhez kapcsolódó szó miatt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Te meg seggfej!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hé!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nyugi fiúk! – nevetett fel Barbara, aki eddig a garázsban kereste a
habverő elemeit.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Megtaláltad?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem. Te?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Még semmi.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– A kanalas fiók hátuljában van – fűzte hozzá lazán Bill, mintha tök
természetes lenne, hogy ott van.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nyugodtan szólhattál volna, megkímélve <i>minket </i>tíz perc keresgéléstől. Amúgy nyugodtan segíthetsz, senki
sem akadályoz. – Barbara az említett fiók elé lépett és csodák csodájára,
tényleg ott volt a habverő pálcája. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Fáradt vagyok – nyújtózkodott a szőke a bárszéken ücsörögve, még
ásított is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper, hol voltál akkor, amikor szükségem lett volna rád, hogy
lefáraszd ezt a fiút? – mosolyodott el Barbara. Dipper picit elpirult, a
tekintetét elkapta a nőről, viszont Billébe ütközött.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugyan, <i>annyival</i> még nem
tudott lefárasztani – legyintett Bill, majd beszállt ő is a főzőcskézésbe. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ezt megpróbálom nem sértésnek venni – morogta az orra alatt a barátja,
csak Billnek címezve a szavait. A szőke elvigyorodott, majd visszasúgta a
választ.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Megpróbálhatsz még majd lefárasztani. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nektek az egész karácsony a szexről fog szólni? – fordult feléjük
Barbara. Az arca szigorú volt, de a szeme nevetett. A két fiú elpirult, majd
gyors pakolásba kezdtek, hogy minden hozzávaló a pultra kerüljön.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Hamar felsorakoztatták a lisztet, a cukrot, a mézet, a gyömbéreket, a narancsokat,
és amíg Barbara nekiállt a hozzávalókat kimérni és a tálba pakolni, addig a
fiúk még több hozzávalót kerestek, recepteket olvastak vagy csak ártatlan
csókot loptak. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A mézeskalács tésztája hamar megvolt, félretették pihenni, a fiúk azt
hitték, hogy pihenhetnek egy kicsit, de Barbara csak hajtotta őket, úgy
sürgött-forgott a szobában, mint egy tornádó. Hol a nappaliba rohant, hogy zenét
tegyen be és a megszokott karácsonyidalok zengjék be a lakást, mint Mariah Carey
vagy Wham!, hol vissza a konyhába, hogy keverjen egyet a tűzhelyen kotyogó
fazékban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szerintem álljatok neki a fának – javasolta Barbara könyékig
tésztásan, mire a fiúk megkönnyebbülten hagyták el a konyhát. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Lehúzták
a fenyőről a hálót, szitkozódva párat, amikor megszúrták őket a tüskék. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Ezt mégis hogy applikáljam bele ebbe? – meredt Bill a fa törzsére és a
talpszerkezettre, amibe be kellett volna fogni a karácsonyfát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Te emeld meg én meg beigazítom – javasolta Dipper és nekiálltak a hadműveletnek.
Talán nagyobb szerencséjük lett volna, ha előbb szerelik rá a talpat és utána
szedik le a hálót.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Remek, jöhetnek a díszek! – csapta össze a tenyerét Bill, mire Dipper
előhúzta a kanapé mellé rejtett dobozt, ami telis tele volt színes díszekkel. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mind menjen fel rá vagy van egy színtematika? – meredt a fiú a
szőkére, mire az csak vállat vont.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Amilyenre csak szeretnénk – lelkendezett Bill. Felidézte az első
karácsonyt, amire emlékezett. Ő válogatta ki gömböket, persze az egész olyan
volt, mintha lehányta volna egy unikornis, ezer színű gömbök, boák, meg a
színes égősor. Dipper mögé állt és átkarolta a derekát, fejét a vállára
támasztotta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Legyen vörös, szerintem, bár lehet másmilyen is, ha te mást szeretnél
– szabadkozott a fiú azonnal, amint felhozta az ötletet.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretem a pirosat – mosolyodott el Bill és egy puszit nyomott a fiú
arcára, majd nekiálltak a piros díszeket külön válogatni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Először a sima égősor került fel, majd pár boa és a gömbök. A lassú
zene, ami a háttérben szólt, csak még hangulatosabbá tette a díszítést, Barbara
pedig boldogan figyelte a fiúkat. Hol azzal szórakoztak, hogy egymást tekerték
körbe a boákkal vagy Bill égősort rakott Dipper agancsaira, amik utána teljesen
belegabalyodtak, így a fiú kénytelen volt levenni, hol pedig csak megálltak,
egymást nézték, majd könnyeden megcsókolták a másikat. A nő teljesen
elérzékenyült, ahogy a fiára nézett, teljesen megfeledkezve arról, hogy főz,
persze nem egyszer vágta el az ujjait.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A fa kész volt, kint már sötétedett, a vacsora is majdnem elkészült már,
így Barbara ismét magukra hagyta a fiúkat, meg előkereste az ajándékokat a
szobájában. Mire visszaért, még jobban meglepődött. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A fiúk táncoltak valamelyik lassú számra. Nem beszélgették, csak egymás
szemébe meredtek. Bill keze Dipper csípőjén pihent, a másikkal a kezét
kulcsolta össze, Dipper másik keze pedig Bill vállán volt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bill elbűvölten nézett a barna szempárba, ami telis tele volt
aranypöttyökkel, köszönhetően a háta mögötti égősornak. Ugyanez a szempár 115
nappal ezelőtt unottan és konkrétan gyilkosan nézett rá, most pedig, mintha ő
lenne az egyetlen számára a világon. Az idő nekik megszűnt létezni, még
Barbaráról is elfeledkeztek, aki lelkesen videózott a konyhapult mögül.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Bill a homlokát Dipperének döntötte, az orruk összeért, a mellkasuk
egymásénak nyomódott, Bill karjai Dipper derekán pihentek, a barna hajú kezei
pedig Bill nyakát szorították. Pár pillanatig még egymást nézték, keringtek a
szobában, majd ismét csókolóztak. Bill arcán egy könnycsepp száguldott le,
amikor az állához ért, Dipper elhátrált, letörölte, majd mosolyogva egy puszit
nyomott a fiú szájára.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hozzuk le az ajándékokat! – javasolta Dipper kibontakozva Bill
öleléséből. A szőke bólintott, ő el is tűnt a szobájában, míg Dipper az
előszobába ment. Barbara a konyhából a nappaliba sétált, Dipper ért le
másodiknak.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szép tánc volt – jegyezte meg Barbara fel sem nézve a pakolásból.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Izé, ne haragudj, nyugodtan szólhattál volna – mentegetőzött a fiú
azonnal. A nő felnevetett és szembe fordult Dipperrel.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem így értettem. Eszméletlen aranyosak voltatok – vigyorodott el.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Anya, a fiúk nem aranyosak – motyogta unottan Bill két nagyobb
ajándékszatyrot szorongatva. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Persze, Billy-Boo – gügyögött Barbara és Bill arcába csípett. Dipper
hangosan felnevetett, mire Bill fülig vörösödött.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Anya! – kiáltotta teljesen zavarban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Billy-Boo – nevetett továbbra is Dipper az ostoba beceneven. Bill még
mindig morcos arccal sétált a barátjához és sózott egyet a hátsójára. Dipper
meglepetten ugrott egyet, a szemei elkerekedtek, Bill arcára pedig magabiztos
mosoly költözött.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Utálom ezt a nevet, szóval hanyagoljuk, ha lehet kérnem. – A szavait
mindkettejükhöz intézte, de csak Dippert nézte. A fiú még mindig meglepetten
nézett Billre. Már kicsit több, mint három hónapja jártak és eddig Bill még
sosem csapott rá, ezzel most meglepte és iszonyatosan zavarba hozta, de a
tudata legmélyén mégis, csak icipicit, de tetszett neki.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod, amikor Bill kicsi volt, mindenki Billy-nek hívta, mert Will ezt
a becenevet adta neki – kezdett mesélni Barbara. Bill a szemeit forgatta csak,
egyrészt utálta, amikor az anyja gyerekkori sztorikat mesélt, másrészt leplezni
akarta a kínját.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Aranyos név – értett egyet Dipper, mire Bill morcos arccal fordult
felé.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mondtam, hogy nem aranyos. Ne nevezzetek aranyosnak, cukinak meg
édibédinek, mert nem vagyok az!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Igaz, mert te egy vérlázítóan dögös szőke vagy, igaz? – gúnyolódott
Dipper, amin Bill már elvigyorodott. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez a tény és a való – vont vállat a szőke, majd visszatért az ajándékszatyraihoz.
<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Barbara
Billtől egy manikűr utalványt kapott masszázzsal, Dippertől pedig
szakácskönyvet. Ami jól jött az új hobbijához, mivel igen nehezen tanult bele.
Persze főzni eddig is tudott, de ki akarta próbálni magát és különlegesebb dolgokat
akart elkészíteni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">A fiúk Barbarától könyveket kaptak, fejenként vagy hetet, plusz
egymásnak is azt adtak. Bill hozzácsapott egy pólót is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez meg mi? – tépte szét a papírt Dipper, majd maga elé emelte a fekete
anyagot, amin fehér írás díszelgett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Egy kis plusz – vigyorodott el a szőkeség, majd amikor Dipper
elolvasta a feliratot a mosolya szélesebb lett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– „Bocs lányok, de barátom van”? Ez komoly? – Dipper kínjában az
tenyerébe temette az arcát. Barbara is nevetett, ami ismét nem segített szegény
fiún.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nyugi, nem kötelező hordanod – nyugtatta egy idő után Bill a barátját.
Dipper morcos arcot vágott, majd Billhez hajította.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha akarod, majd hordom én – vidította Dippert, akinek ajkain egy
leginkább sikításhoz hasonlítható hang szökött ki.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem kell! – ellenkezett és magához szorította az anyagot. Az arca
vörös volt, zavart, mégis viccesnek találta a pólót.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szerintem vacsorázzunk meg! – javasolta Barbara, hogy oldja a
feszültséget. A két fiú bólintott, majd az étkezőbe mentek. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Barbara kitett magáért, rengeteg dolgot csinált. Az asztal tele volt
étellel, amit Dipper először nem értett, hogy hármójuknak, de leginkább
kettejüknek minek ennyi, mire rájött, hogy Barbarával Willékhez utaznak holnap.
<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper már az első fogás után tele volt, így csak a desszertből
falatozott. Bill is hasonlóképpen volt, így mind a ketten befejezték az
étkezést.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Segítünk elpakolni – ajánlotta fel Dipper, de az asszony legyintett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill már tizenhét karácsonyt velem töltött, ez az első, hogy veled
lehet, úgyhogy élvezzétek ki, amíg lehet. – Átkarolta a fiát, majd homlokon
csókolta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Boldog karácsonyt, anya! – suttogta a szőkeség az ölelésbe. Barbara
elengedte őt, megölelte Dippert is, és hagyta őket az emeletre menni. Csendben
pakolászni kezdett, míg a fiúk az emeltre mentek, Bill szobájába, de már a
folyosón egymásnak estek. Ezt még Barbara is hallotta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Az ajtó mögöttük hangosan csattant, amikor Bill berúgta, útjuk ismét az
ágyához vezetett, de amint ráestek, Dipper az egészet félbeszakította. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tényleg csak viccből vetted a pólót? – kérdezte, bár nehezen, mert
Dipper nem hagyta őt, folyamatosan csókolta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen, miért? – kérdezte, egy picit komolyabb lett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt hittem, hogy... nos, azt, hogy fel akarod vállalni – vallotta be
Dipper. Neki a kezdetektől nem lett volna gond, Bill volt az, aki még félt ettől.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Gondolkodtam rajta, ami azt illeti...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem erőltetem, ugye tudod? – A tekintetük összeakadt. Az arany a
sötétbarnával. Bill elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom. És köszönöm. Szeretlek. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretlek. Boldog karácsonyt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hmm,
boldog karácsonyt. – Bill vigyorogva tért vissza Dipper ajkaihoz, aki nem resttelt
visszacsókolni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Egész
este összegabalyodva aludtak a meleg paplanok alatt, szuszogtak, boldogok
voltak. Évek óta, talán Bill a legboldogabb. Remélni sem merte, akkor, szeptember
elsején, hogy az a fiú őt ennyire szeretni fogja. Számára ez volt a legnagyobb
karácsonyi csoda. És ennél nem is akart többet.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-91265464686557406542017-12-31T07:04:00.000-08:002018-01-03T07:06:06.739-08:00Kiss me under the fireworks<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigOf0Q8_L15NWhe5p_-rTJhkZvNNvHOKa2cpIvBtRlb4YvFYPSk6gzW6eu99NXn4sEO0wwDszwNaWIZvyBqxomjVdGr-ibC5mqRwJ1YzXPH26pxeIi2sDBJ8OHxA8j94Kc9m8Gc0Duwpo/s1600/1514672233680.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="720" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigOf0Q8_L15NWhe5p_-rTJhkZvNNvHOKa2cpIvBtRlb4YvFYPSk6gzW6eu99NXn4sEO0wwDszwNaWIZvyBqxomjVdGr-ibC5mqRwJ1YzXPH26pxeIi2sDBJ8OHxA8j94Kc9m8Gc0Duwpo/s320/1514672233680.jpg" width="213" /></a><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Royz</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Subaru/Kuina</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 12231 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"> Subaru és Kuina szilveszteri randija is ugrott, így a két fiú egymás nyakán ragadt. Kuinának semmi kedve az év utolsó napját - ami ráadásul a banda utolsó pihenőnapja is - az énekessel tölteni, mégis belemegy, hogy megigyanak valamit, és megnézzék éjfélkor a tűzijátékot. A dolgok éjfél után pedig megváltoznak, és az, hogy egymás társaságát választották, a legjobb döntéssé válik.</span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"></span></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></span></span>
<br />
<br />
<br />
<br />
A mobilja idegesítő rezgése nem akart megszűnni. Amikor elhallgatott az eszköz, pár másodperc után újra ugrálni kezdett az éjjeliszekrényen. Mégis mi lehet ennyire fontos? Kuina csak az órájára pillantott, ami fél három után járt már. A mobil ismét rezegni kezdett. Esküszöm Subaru, ha valami agyament baromság miatt hívogatsz megint, lecsaplak, mint taxis az órát!<br />
– Haló-haló? – szólt bele rekedtesen, meg sem nézve, hogy mit ír ki a kijelző. Az énekes hangja helyett – amire Kuina számított – egy női szólt a készülékbe, ezzel teljesen kiverve a maradék álmosságot a férfiból.<br />
– Kuina, ne haragudj, hogy ilyen későn szólók, de le kell mondanom az esti programot, közbejött valami – szabadkozott Emiko. Kuina pislogott párat, majd az orrnyergét kezdte dörzsölgetni.<br />
– Persze, semmi gond. – Emiko elmotyogott még pár bocsánatot és elismételte, mennyire sajnálja, majd bontotta a vonalat. Kuinát egy kicsit meglepték a váratlan események, főleg, hogy már két hete megbeszélték. Persze nem volt csalódott, Emiko és közte nem volt romantikus kapcsolat, néha, ha egymás felé sodorta őket a sors, akkor együtt töltöttek egy vagy akár több éjszakát is, aztán elváltak.<br />
Mivel nem volt más terve az év utolsó napjára, így a mobilját visszarakta a szekrényre, és visszafeküdt, reményei szerint, hogy a délutánt is átaludja. Na, az istenek nem így gondolták, mivel a mobilja ismét megszólalt, ezúttal már a bandatársa nevével.<br />
– Mi van? – vette fel morgolódva. Subaru kuncogott a vonal másik végén, mire Kuina megismételte a kérdését.<br />
– Jaj, de zsémbes valaki – nevetett továbbra is Subaru, elérve, hogy Kuina a földhöz akarja vágni a mobilját.<br />
– Alig két perce beszéltem Emikoval, és lemondta az esti programunkat, úgyhogy az utolsó szabadnapomat az évben alvással akarom tölteni – ecsetelte Kuina. Az utóbbi egy hónapban rengeteget dolgoztak, új számokat vettek fel, forgattak, a szülei költöztek, amibe persze be kellett segítenie, plusz több fellépésük is volt.<br />
– Ah, téged legalább felhívott, én most láttam az sms-t. Nem ülünk be akkor valahova este? – Ezen Kuina nevette el magát.<br />
– Ez édes! És a tűzijátékot ne nézzük meg a téren? – ironizált, közben feltápászkodott az ágyában, és a csupasz mellkasát vakargatta.<br />
– Ami azt illeti, szerintem jó ötlet. Ezer éve nem voltam a téren szilveszterkor, mindig volt valami programom. – Kuina gondolkodott. Szívesen látta volna ő is, főleg hogy ilyenkor mindenhol standok álltak, ínycsiklandó illatok szálltak és egy halom édesség volt.<br />
– Csakis a kaja miatt megyek! – szögezte le Kuina, mire Subaru ismét felnevetett.<br />
–Tízkor a bár előtt?</div>
<div>
<br />
Az idő december végéhez képest langyos volt, Kuina csak fekete hosszúujjút és kabátot vett, sötét farmert, hosszúszárú bakancsot húzott, majd kilenckor kilépett a lakása ajtaján. Mehetett volna kocsival, de tudta, hogy inni fognak, egy kisebb baleset pedig neki sem hiányzott, van e nélkül is elég barom az utakon. <br />
Subaru tíz előtt pár perccel érkezett, de gondolta kint megvárja a fiút. Ő sem volt túlöltözve, csak egy világos pulcsit viselt, kabátot egyáltalán nem, ezt a gondolatát talán picit bánta, mivel később lehet jól jöhet majd. <br />
– Bemegyünk? – biccentett a bár ajtaja felé az éppen megérkező Kuina. A kabátja fel sem volt húzva, kezeit a zsebeibe mélyesztette, kicsit fújt a szél, ezért szeretett volna beljebb kerülni.<br />
– Csak utánad.</div>
<div>
<br />
Három nappal ezelőtt látták egymást utoljára, becsípve mégis akadtak olyan dolgok, amiről még tudtak beszélni, olyanok lettek, mint valami kiapadhatatlan forrás, a szavak csak úgy törtek elő mindkettejükből, hol nem bírták a nevetést abbahagyni, hol egymás szavába meséltek. Kuina a zűrös karácsonyi költözésről, amit eddig nem említett a fellépések alatti pihenőkben, Subaru az anyjáról, aki megint összekapott a párjával, és ismét a fia nappalijában lakott, amire Subaru igazán nem vágyott most, holott imádta az anyját.<br />
Kuina izgatottan pillantott minden ötödik másodpercben a mobiljára, persze az utolsó öt perc lassabban telt, mint máskor szokott. A többi ember is érzékelte ezt, ezért énekeltek, táncoltak, többen dudákat fújkáltak, a hangulat magával ragadó volt.<br />
Subaru keze Kuina álláról a férfi hajába csúszott, és lassan viszonzásra lelt, amikor Kuina karjai a nyaka köré tekeredtek, az ő szeme is lecsukódott, és átadta magát a csóknak. A fényjátékból már semmit sem érzékeltek, sem a feltámadó szélből, sem a tömeg hangjából. Kuina elmosolyodott, majd megszakította a csókot, majd csendes egyetértéssel indultak el a lakása felé kéz a kézben, néha egy-egy csókot lopva.<br />
Az a pár óra hamar elrepült, Kuina persze visszaaludt, amint lerakták, és csak nyolc körül ébredt fel, ami talán szerencsés is volt, ha az egész napot átaludta, talán kevésbé lesz álmos az éjszaka. <br />
Másfél órával és néhány sör és feles után a két fiú úgy volt vele, hogy ideje elindulni a tér felé. Elég alkohol került a vérükbe, hogy a járásuk lelassuljon, sőt, Kuina kicsit botladozott is az elején, aztán belejött. <br />
A téren rengeteg ember volt, Kuina pedig előre akart törni, hogy kaját szerezzen. Egész nap nem evett – okos dolog volt erre az állapotra még inni is –, a hasa hangosan kordult. Subaru megragadta a kezét, az ujjaik automatikusan összekulcsolódtak, hogy ne hagyják el egymást a tömegben. Mindketten figyelmen kívül hagyták ezt a kis, apró tényt, az évek alatt annyira hozzászoktak egymás társaságához, hogy az ilyeneket néha már észre sem vették. Kéz a kézben sétáltak – vagy tolakodtak – a tömegben, mindenféle kaját összeszedve, majd egy magasított asztalnál nekiálltak enni.</div>
<div>
Öt perc sem volt éjfélig. A rengeteg mennyiségű ételnek köszönhetően, amit a két fiú magába tömött, kezdtek kijózanodni, már kevésbé imbolyogtak, a nyelvük sem akadozott, a beszédük kitisztult. A tér szélén álltak. Nem a tömeg miatt nem álltak beljebb, hanem mert nem akarták tőből kitörni a nyakukat, hogy fel keljen nézniük az égre. Plusz nem akartak a lehulló hamu és törmelék alatt állni.<br />
<i><br /></i></div>
<div>
<i>Egy perc.</i> A két fiú izgatottan nézett az égre, ahol még nem voltak tűzijátékok, csak millióegy csillag. Sajna a sok utcai lámpa miatt a fényük halovány volt, de ott voltak, a két fiú ezeket nézte.</div>
<div>
<i><br /></i></div>
<div>
<i>Harminc másodperc</i>. Az emberek hangosan számoltak vissza. A standok lámpáit egyesével kapcsolták le, lassan az utca sötétbe borult. A mobilok képernyőfényén és az utcai lampionok lángján kívül nem volt semmilyen zavaró fényforrás sem. A csillagok visszatértek.<br />
<i><br /></i></div>
<div>
<i>Tizenöt másodperc.</i> Subaru a tenyerét ismét Kuináéba csúsztatta, az ujjaik ismerősen kulcsolódtak össze. A férfi egy pillanatra a bandatársára pillantott, az arca félhomályban volt, az egyik lampion derengő fényt vetett rá, az imádnivaló mosoly az arcán pedig még szélesebb lett, majd ismét az égre meredtek.<br />
<i><br /></i></div>
<div>
<i>Tíz másodperc.</i> A tűzijátékot kezelő férfi elővette az öngyújtóját. Megnézte működik-e.</div>
<div>
<i>Kilenc másodperc.</i> Subaru érezte, hogy a tenyere izzad, és a szíve majd kiugrott a helyéről.</div>
<div>
<i>Nyolc másodperc.</i> A mellettük álló gyerekek a papírdudájukba és műanyag kürtjükbe fújtak, ezzel elérve, hogy néhány ember füle zúgni kezdjen.</div>
<div>
<i>Hét másodperc.</i> Kuina lelkesen számolt a tömeggel, míg Subaru csendben állt, szeme sarkából a gitárost figyelte.<br />
<br />
<i>Hat másodperc.</i> Minden érzéke a férfire összpontosított. Boldog volt, abban a pillanatban hálát adott Chizuko sms-ének és Emiko hívásának, mert így Kuina vele lehetett.<br />
<br />
<i>Öt másodperc. </i>Aprót szorított a kézfogásán, majd ellazította, de Kuina nem figyelt rá, pedig a figyelmét akarta.<br />
<br />
<i>Négy másodperc. </i>A férfi a tűzijátékoknál leguggolt, a lángot közel tartotta a kanóchoz, de még nem gyújtotta meg.<br />
<br />
<i>Három másodperc.</i> A kanóc szikrázni kezdett, gyorsan futva, mintha hajtanák.<br />
<br />
<i>Két másodperc.</i> A kis rakéta és mellette sok másik az égre rohant, hangos sípoló hangot kiadva.<br />
<br />
<i>Egy másodperc.</i> Az első rakéta felrobbant, arany és lila színárba borítva a teret, az embereket, az üres bódékat. A többi rakéta is felrobbant.<br />
<br />
<i>Boldog új évet!</i> Subaru maga felé fordította Kuinát, és megcsókolta. A fejük felett a rakéták csak úgy repkedtek és szórták szét aranyló szikráikat, semmi nem zavarta őket.</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-89689700606697722612017-12-22T02:30:00.000-08:002018-01-03T06:56:32.910-08:00Szerelem a fagyöngy alatt<div align="left" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: left;">
<div style="text-align: start;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijfQR7erjbc8qbFunVR4sLTx9rAoa4wokX5bxwzWtVeXrLnJnKRt_VFrxnqsYFW-47MBFsy3L_7wyLB1WQjgYwce_7P2tNtCzL42uzhwOTuX9Fe5KZCPFojLdGHZBUEs8hYzSx_x_ungE/s1600/1513978565406.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijfQR7erjbc8qbFunVR4sLTx9rAoa4wokX5bxwzWtVeXrLnJnKRt_VFrxnqsYFW-47MBFsy3L_7wyLB1WQjgYwce_7P2tNtCzL42uzhwOTuX9Fe5KZCPFojLdGHZBUEs8hYzSx_x_ungE/s320/1513978565406.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Mejibray</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Tsuzuku/Koichi</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2492 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"> Egyedül tölteni a karácsonyt magányosnak tűnik, Koichinak mégis ez a normális már évek óta. Arra egyáltalán nem számított, hogy az aznapi műszakjának utolsó vásárlója bizarr randiajánlattaal áll elő és egy bugyuta dísz miatt egy új szerelem szövődik kettejük között.</span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit; font-size: normal;">Megjegyzés: Boldog szülinapot Koichi! ♥</span></span></span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span></div>
</div>
</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: left;">A pláza csaknem üres volt, persze voltak még boltok nyitva és lézengett bent néhány last-minute karácsonyi ajándékot vásárló ember is. Nehezen lehetett olyan embert találni, akit karácsonyeste munkába lehetett állítani, de Koichi nem ilyen volt. Ez volt a negyedik éve, hogy ő vitte a karácsonyi műszakot. A legtöbb ember a családjával tölti ilyenkor az ünnepet, de Koichi a két szülőjét már évek óta elvesztette, a közelebbi rokonságot pedig sosem ismerte, párkapcsolat pedig... nos, volt neki, de csak néha, az is alkalmi és leginkább csak a testi vonzalom miatt. Egyszerűen nem találta azt az embert, akit nem csak az ágyában akart látni, hanem a jövőjében.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
A pláza hangszórójából idegesítő karácsonyi dalok, feldolgozások szóltak, amit már baromira unt – részben, mert már egy hónapja ezek mentek.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
A pult mögött ücsörgött a forgós székén, egyik lábát keresztbe dobta a másikon, a mobilját bökdöste és zenét hallgatott, ami ezeknél a megszokottaknál sokkalta jobban tetszett neki.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
Az idő lassan telt, még csak tíz múlt és a pláza csak egy óra múlva zárt. Figyelte az embereket, szeretett nekik egy háttértörténetet adni.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
A bolt hátuljában egy férfi állt az alkoholos polccal szemben. Valószínűleg nem úgy jöttek össze a dolgai, ahogy azt tervezte, összekapott a feleségével és most a szeretőjéhez tart, akinek pedig a férje nincs otthon.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
Aztán ott volt Modoroki mama. Ő mindig huszonnegyedikén este jött mézeskalácsot venni. Este tizenegykor. Az elmúlt négy évben mindig ekkor. Koichi arra gyanakodott, hogy a néni feledékeny, mert általában háromnegyed órát töltött a boltban, ide és oda járkált, fel és le a sorok közt, többször is, mintha elfelejtette volna, mit is akart venni.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
Volt ott egy fiatalabb srác is, valószínűleg a barátnőjének nézett még valamit, aki csak holnap reggel jön majd haza, mert külföldön tanul.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
Kíváncsi volt, vajon mások is figyelik-e őt és kreálnak neki egy hátteret. Az élete nem volt túl izgalmas, főleg mostanában. Legutóbb négy hónapja volt tartósabb kapcsolata, így a hétköznapjai monotonná váltak. Korán kelt a reggeli műszak miatt, délben aludt, majd egykor kezdte a délutáni műszakot, hatkor hazament, evett valamit, talán nézett valamit a TV-ben, majd lefeküdt aludni. Minimális színt csak néha jelentettek az egyéjszakás kalandjai, de már az sem volt neki egy ideje, főleg, hogy két hete esti műszakban van, mivel karácsony volt és ilyenkor a nagyobb tömeg miatt nagyobb bér is járt.</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
Nem volt hétköznapi látvány, így azon sem lepődött volna meg, ha más, ennél sötétebb hátteret kreálnak neki. Mondjuk, hogy drogtanyát vezet vagy csak egy szimpla díler. Amikor a szülei meghaltak, valami átkattant benne. A zenébe menekült, a külseje extravagáns lett. A haját pinkre festette, csak néhol voltak benne fekete tincsek és több helyen is átszúratta a bőrét. Tény és való, hogy jól állt neki ez a stílus, de fordult már elő olyan, hogy azt hitték lány, bár nem volt gondja azzal, ha egy fiú nyitott felé, de az ilyen fiúk azt hitték, hogy egy másik nembelivel kezdtek ki.</div>
<div style="text-align: left;">
Koichi az órára pillantott, majd a vendégekre. Az alkoholos polcnál ácsorgó férfi végre döntött, lekapott két üveg bort és a kasszához sétált, Modoroki mama is kiválasztotta a megfelelő süteményt, a srác pedig nem vett semmit. A bolt kiürült, de Koichinak még hátra volt fél órája.</div>
<div style="text-align: left;">
Háromnegyedkor újabb vendégek jöttek: egy kisebb lánycsapat, majd percekkel utánuk egy tőle kicsit idősebb férfi. Koichi a pulton pihentette a fejét, de a pillantása követte az alakot. Mélykivágású, bő pólót és szűk farmert viselt, ami kicsit le is volt csúszva a csípőjén. Azonnal felkeltette a pink figyelmét.</div>
<div style="text-align: left;">
A pasas a rágcsás sor felé ment, ami egyenes a kasszával volt szemben, így Koichi minden mozdulatát figyelhette. Igen, iszonyat szexinek találta a pasit, főleg a hosszúkás, sötét, hullámos hajával és a vékony alkatával.</div>
<div style="text-align: left;">
A pillantásuk még akkor sem találkozott, amikor a kasszák felé sétált, kezében mindenféle zacskóval. A helyes – mit helyes, dögös – idegen még a sor végén megállt, nézelődött a termékek közt, először a fentieken, majd a lentieken. Koichinak tökéletes rálátása nyílt az idegen formás játsójára. Kénytelen volt az ajkába harapni, nehogy megjegyzést fűzzön a látványhoz.</div>
<div style="text-align: left;">
A lánycsapat nevetése némileg kirángatta a perverz gondolataiból, de nem szakadt el a tekintete a farmer anyagától. Főleg azok után nem, hogy az illető leguggolt. A pink hajú eladó majdnem kiesett a székéből, amikor feljebb nyújtózkodott, hogy ismét a látómezejébe kerüljön a csodás test, de az öt fős lánycsapat hamar útját állták. A megszokottnál gyorsabban húzta le a termékeket és ütött be mindent a gépbe, de átkozta a nyomtatót, amiért lassan nyomtatta ki azt az nyamvadt blokkot. Azért udvariasan és viszonylag barátságosan megköszönte a vásárlást, majd nagy meglepetésére a sötét hajú állt a lányok mögött közvetlen.</div>
<div style="text-align: left;">
Koichi megszeppent egy pillanatra, majd az előzőnél lassabban kezdte áthúzni a termékeket a piros fény felett, még rá is játszott, mintha gond lenne és elkezdte egyesével beütni a kódot. Beszélgetést akart kezdeményezni, de egyszerűen képtelen volt megszólalni, egy ilyen példányt pedig nem akart egy magányos estén elszalasztani.</div>
<div style="text-align: left;">
– Mennyit fizetnek azért, hogy karácsonyeste gyere be? – Koichi meglepődött a hirtelen kérdésen, de hálát is adott neki. Amíg várta a blokkot, addig közelebbről megnézte a férfit. A szeme ki volt húzva és a tincsek nagy része el is takarta az egyiket, az orrában karika, pont, mint a szemöldökén is, meg egy millió karika a fülében.</div>
<div style="text-align: left;">
– Nem eleget, bár amúgy sincsen semmilyen programom az ünnepekre – felelte féloldalas mosollyal. Fintorgott, a szülei elvesztése mélyen érintette, hiába próbálta már évek óta elfelejteni a balesetet.</div>
<div style="text-align: left;">
– Nincs kedved megnézni egy filmet? – A kérdés váratlan volt, a pink hajú majdnem eltépte a blokkot, amit a gép még csak alig köhögött ki.</div>
<div style="text-align: left;">
– Tessék?</div>
<div style="text-align: left;">
– Már, ha van kedved. Azt mondtad nincs programod, én meg társaságra vágyok, meg egy jó filmre. De ha van más tennivalód, akkor csak felejtsd el! – A sötét hajú várta a választ, Koichi pedig mérlegelt. Igen, kifejezetten benne volt a filmezésben, mert azok után talán valami másra is áttérhettek.</div>
<div style="text-align: left;">
– Én... benne vagyok. De még van három perc a műszakomból és nem zárhatok hamarabb.</div>
<div style="text-align: left;">
– Akkor csak abban reménykedek, hogy én voltam mára az utolsó vásárló.</div>
<div style="text-align: left;">
– Ah, én is – nyögte Koichi. Délután három óta ült abban a fekete, pörgős székben és a háta már kezdett megmerevedni. nem csak a háta. Órák óta először szállt ki a székből és nyújtott ki magát, így végre láthatóvá is vált a kettejük közötti apró magasságkülönbség.</div>
<div style="text-align: left;">
– Mellesleg, Tsuzuku vagyok – nyújtotta a kezét az alacsonyabbik.</div>
<div style="text-align: left;">
– Koichi – fogadta el a pink a felé nyújtott kezet. A bejárat feletti óra mutatója már 59-en állt, másodpercek voltak tizenegyig, így Koichi úgy döntött, bezárja a kasszát. A gép halkan még pittyent egyet, majd elsötétült.</div>
<div style="text-align: left;">
– Várj meg kint, addig bezárok! – Koichi kimászott a pult mögül, hátra ment a cuccaiért, míg Tsuzuku elviharzott a kabátjáért, amit az egyik fizetős szekrénybe rakott el.</div>
<div style="text-align: left;">
A pláza bejáratánál ismét összetalálkoztak, majd miután Koichi kiadta, hogy mégis merre menjenek, elindultak a lakása felé. Az első pár perc kínos csendben telt, legalább is Koichinak. Az agya azon kattogott, hogy vajon ez a szexi hústömb itt mellette, mit akart tőle. Ugyanazt, mint ő, vagy komolyan csak egy filmet akart megnézni. A kérdése megválaszolódott.</div>
<div style="text-align: left;">
– Általában miket szeretsz csinálni? – pillantott felé a sötét szempár érdeklődően. A magasabbik kifújt egy tincset az arcából és gondolkodás nélkül válaszolt.</div>
<div style="text-align: left;">
– Szeretek gitározni. Meg néha énekelni is, de az mellékes – legyintett, majd a tekintetét végre a járdáról a férfira emelte.</div>
<div style="text-align: left;">
– Mióta játszol?</div>
<div style="text-align: left;">
– Passz. Gyerekkoromban is játszottam már, de újabban csak pár éve kezdtem újra, a szüleim halála után.</div>
<div style="text-align: left;">
– Sajnálom.</div>
<div style="text-align: left;">
– Nincs mit, igazából igyekszem elfelejteni őket, hogy kevésbé fájjon.</div>
<div style="text-align: left;">
– És hogy sikerül?</div>
<div style="text-align: left;">
– Ilyen monoton élettel? Nehezen. Minden nap egybefolyik, nincs ami elterelné a gondolataimat. – Vagy ki. Egy furcsa villanást látott Tsuzuku szemében, mielőtt elfordult volna.</div>
<div style="text-align: left;">
– És te? Hobbik, sötét családi háttér? – érdeklődött humorosan Koichi, igazából csak zavarban volt és el akarta magáról terelni a szót. Tsuzuku vállat vont.</div>
<div style="text-align: left;">
– A szüleim az ország másik végén élnek, ritkán látom őket. Van egy húgom, aki mindig azt mondogatta, amikor kisebb volt, hogy hozzám akar majd jönni feleségül. Most az unokahúgaim fárasztanak ezzel.</div>
<div style="text-align: left;">
– Mennyi idős vagy? – döbbent le Koichi. Ő még csak huszonöt volt, az is csak pár napja, ha valakinek akkora unokahúgai vannak, hogy már ilyen butaságokat mondanak, akkor...</div>
<div style="text-align: left;">
– Harmincegy – szakította félbe a sötéthajú a pink gondolatmenetét. Bólintottak, majd ismét csendben ballagtak tovább.</div>
<div style="text-align: left;">
– Van valami film, amit szeretnél megnézni? – Koichit egyre jobban zavarta, hogy belement ebbe az egészbe. A beszélgetéseik laposak voltak és nem érezte azt a bizonyos szikrát sem.</div>
<div style="text-align: left;">
– Jó lesz bármi, ami van. Nem vagyok válogatós, a legalapabb romantikustól kezdve a kult. filmekig mindent megnézek. Neked van valami? Esetleg egy kölcsönzőbe is bemehetünk, ha akarod.</div>
<div style="text-align: left;">
– Felvettem a múltkor valamit, ami régóta érdekelt már, de már kétszer elaludtam rajta.</div>
<div style="text-align: left;">
– Miről szól?</div>
<div style="text-align: left;">
– Már elfelejtettem – nevetett fel a pink, mire a másik is elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: left;">
További két perc néma csend után megérkeztek Koichi lakásához. A fiú beütött egy számkódot a kapu melletti csengőbe, mire az halk csipogással adta az ott álló két fiú tudtára, hogy az ajtó nyitható.</div>
<div style="text-align: left;">
Lift nem volt, Koichi pedig szerencsére csak a másodikon lakott. A felfele vezető úton ecsetelte a lakhelyét, elnézést kért a kuplerájért, meg hogy valószínű, hogy nem lesz nagy a választék kaja terén, mire Tsuzuku csak a fejét rázva mosolygott és annyit mondogatott, hogy semmi gond.</div>
<div style="text-align: left;">
Koichi ajtaján a 36-os szám díszelgett. A fiú a nagy kulcscsomójáról levett egyet, amit a zárba illesztett, majd egy laza csuklómozdulattal kinyitotta az ajtót.</div>
<div style="text-align: left;">
– Megjöttem – motyogta megszokásból, de mióta Haru elpusztult, semmiféle üdvözlést nem várt. A cipőjüket az ajtóban levették, Koichi szerzett egy papucsot Tsuzukunak is, majd a nappaliba vezette.</div>
<div style="text-align: left;">
A lakás nem volt túl nagy és feldíszítve sem volt karácsony alkalmából, mindössze egy világító Mikulás volt az étkező asztalon.</div>
<div style="text-align: left;">
– Megnézem mi van itthon, addig nézz szét a TV-ben vagy a rögzítőn! – Koichi a másik kezébe nyomta a távirányt, majd eltűnt az egyik ajtóban. Feltúrta az egész konyhát, talált pár doboz sört és üdítőt, meg pár zacskó rágcsát. Mindet felnyalábolta, majd visszatért a nappaliba. Tsuzuku a TV képernyőjére meredt, a színes fények megvilágítottak az arcát.</div>
<div style="text-align: left;">
– Ez érdekesen hangzik – bökött Tsu a kijelölt filmre, mire a pink hajú is bólintott.</div>
<div style="text-align: left;">
– Legyen ez. – Koichi elhelyezkedett a kanapén, kicsit messzebb Tsuzuku combjától. A nassolni valókat az asztalra dobta, nagyjából maguk közé. Koichi automatikusan az epres üdítőért nyúlt, míg Tsuzuku az egyik sört vette magához. A film elkezdődött, ahogy Koichi elmondta, tényleg érdekes és izgalmas volt, mindkettejük figyelmét lekötötte.</div>
<div style="text-align: left;">
A stáblista megjelenésekor Koichi nyújtózkodott egyet, majd az üres dobozokkal és zacskókkal a konyha felé vette az irányt. Csalódott volt, nem is kicsit. Érzett valamiféle bizsergést, a férfi mégsem ért hozzá egyszer sem. Még a kisujja hegyével sem.</div>
<div style="text-align: left;">
Sóhajtva hajtotta hátra a fejét, a tekintete megakadt azon a pici díszen, amit azóta nem tudott leszedni, hogy beköltözött, most mégis az utolsó reménysugara volt.</div>
<div style="text-align: left;">
Kihajította a szemetet, elővett egy poharat, hogy igyon, amikor megérzett egy apró szorítást az oldalán. A fejét oldalra kapta és az ajka egy pillanatra találkozott Tsuzukuéval, majd utána össze is forrt. Koichi a csókba nyögött, sokkal jobb volt, mint amilyennek először elképzelte. A hevessége és éhsége meglepte a másikat, de nem tartottak szünetet, így botorkáltak vissza a nappaliba, ahol a kanapére zuhantak és tovább folytatták egymás szájának alaposabb megismerését.</div>
<div style="text-align: left;">
Koichi keze Tsuzuku felsőtestét simogatta, először a pólón keresztül, majd az anyag alatt. Elégedett sóhaj hagyta el a száját, amikor Tsuzuku keze is hasonló helyeken kezdett barangolni, csak kicsit délebben, a nadrág pereménél.</div>
<div style="text-align: left;">
– Koichi. – Az említett a neve hallatán csak még inkább sietni akart, de Tsuzuku mozdulatai lassultak, a rózsaszín azt hitte csak ingereli, majd megállt.</div>
<div style="text-align: left;">
– Mi a gond? – kérdezte végül, amikor a mámor köde feloszlott egy kicsit.</div>
<div style="text-align: left;">
– Tudod, én... nem fekszem le senkivel az első randin – mosolyodott el haloványan. Koichi elpirult, maga sem tudta mi miatt.</div>
<div style="text-align: left;">
– Akkor ne hívjuk ezt randinak! Legyen egy szimpla egyéjszakás, kérlek! – könyörgött a fiú alatta, majd lehúzta őt egy újabb csókra, amit Tsuzuku tört meg egy édes mosollyal az arcán.</div>
<div style="text-align: left;">
– Pont azt nem akarom, hogy egy éjszaka után eltűnj. – Ismét megcsókolta Koichit, hagyta neki, hogy feldolgozza a szavakat.</div>
<div style="text-align: left;">
– Te... Te össze akarsz jönni velem? – meredt rá a fiú kikerekedett szemekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
– Szeretnélek jobban megismerni – vallotta be őszintén. Koichi ismét vörösebb lett, majd megrázta a fejét.</div>
<div style="text-align: left;">
– Sohasem volt rendes, hosszútávú kapcsolatom, a leghosszabb is csak másfél hónapig tartott. Mind ráment a munkám rovására, amit viszont nem vagyok hajlandó feláldozni egy kapcsolat miatt. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez...</div>
<div style="text-align: left;">
– Egy esélyt sem akarsz ennek adni? Megnézni, hogy működik? – Tsuzuku reménykedő volt.</div>
<div style="text-align: left;">
Fél tizenegykor lejárt a műszakja és az üzlet is bezárt, viszont tudta, hogy nincs otthon semmilyen vacsorája, mert magára nem főz karácsonykor, amikor másnap a szüleit látogatja majd meg és egy hónapra elegendő kaját kap majd. Szerencséjére a pláza kisboltja még nyitva volt és ismét a pink hajú srác ült a pénztárnál. Nehéz lett volna őt nem észrevenni, mivel a rózsaszín haja és a magassága kitűnt a hétköznapi emberek köréből. És akkor este először ment be abba a boltba és szólította le őt.</div>
<div style="text-align: left;">
– Miért vagy ennyire bizakodó?</div>
<div style="text-align: left;">
– Érdeklődő vagyok. Amiatt pedig, hogy sokat dolgozol, pedig nem aggódok.</div>
<div style="text-align: left;">
– Miért?</div>
<div style="text-align: left;">
– Én is a plázában dolgozok – vigyorodott el Tsuzuku, Koichi pedig ledöbbent. Ezek után nem tudott a munkára hivatkozni. Hogy meg akarta-e próbálni Tsuzukuval? Igen, mindenféleképpen, de félt egy új párkapcsolattól.</div>
<div style="text-align: left;">
– Velem nem tennél kivételt az elsőrandis szabállyal? – terelte a témát Koichi, Tsuzuku pedig hitetlenkedve rázta meg a fejét, majd ismét megcsókolta Koichit.</div>
<div style="text-align: left;">
– Merre van a hálód? – kérdezte két csók közt Tsuzuku, lassan kezdtek el a kihúzott kanapéról lecsúszni, közben nem szakadtak el egymástól, úgy tapadtak össze, mintha fájdalmat okozott volna nekik, hogy szétváljanak.</div>
<div style="text-align: left;">
Koichi sarokkal rúgta be a hálója ajtaját, azzal egyikőjük sem foglalkozott már, hogy a ruhái néhol szétdobálva hevertek vagy hogy az ágya bevetetlen volt, úgy is azonnal rázuhantak.</div>
<div style="text-align: left;">
A ruhadarabok lassan és őrjítően kerültek le, Tsuzuku értett hozzá, hogyan kínozzon másokat, viszont amikor már közel kerültek a nagy eseményhez, egy pillanatra lemerevedett.</div>
<div style="text-align: left;">
– Koichi.</div>
<div style="text-align: left;">
– Hm?</div>
<div style="text-align: left;">
– Nálam... nincs semmi – vallotta be elpirulva. Koichi halkan felnevetett, majd az éjjeliszekrényéhez csúszva kihúzta a legfelső fiókot és egy darabig kotorászott, majd egy ezüst csomagot vett ki belőle.</div>
<div style="text-align: left;">
– Mit tartasz még ott? – kérdezte féloldalas mosollyal Tsu, aki már most túl sok figyelmet szentelt az ő féltve őrzött fiókjának.</div>
<div style="text-align: left;">
– Semmit! – vágta rá habozás nélkül, majd inkább lehúzta a férfi fejét, hogy ne kezdjen el kutakodni.</div>
<div style="text-align: left;">
Amikor lekerültek az utolsó ruhadarabok is, Koichi érezte, hogy ami a szívét nyomja, azt muszáj lesz kimondania. Tsuzuku a mellkasát borította el csókkal, ő pedig a hajába túrt, hogy megállítsa a délnek tartó hadihajót. A sötét szempár csillogva és éhesen nézett fel rá.</div>
<div style="text-align: left;">
– Szeretnék egy esélyt adni ennek – lehelte a pink hajú, amint a tekintetük összekapcsolódott. Tsuzuku nem mondott semmi, óvatosan a fiú bőrébe harapott.</div>
<div style="text-align: left;">
– Örülök, hogy a plafonon volt az a fagyöngy. – Koichi a fejét Tsuzuku mellkasán pihentette, erre mégis felpillantott a férfira.</div>
<div style="text-align: left;">
– Az azóta itt van, hogy beköltöztem. Nem tudtam sehogy sem leszedni.</div>
<div style="text-align: left;">
– Nem is gond.</div>
<div style="text-align: left;">
– Szerintem se. Mennyire jött volna ki rosszul, ha úgy esek neked, hogy nincs semmi ilyen rásegítő eszköz?</div>
<div style="text-align: left;">
– Nekem akartál esni? – vigyorodott el Tsuzuku féloldalasan.</div>
<div style="text-align: left;">
– Kérlek, te komolyan csak filmezni akartál feljönni?</div>
<div style="text-align: left;">
– Ahh, nem hittem volna, hogy ennyire kis akaratos leszel.</div>
<div style="text-align: left;">
– Még hogy én akaratos. – Koichi durcás arcot vágott, úgy tett, mintha ki akarna bújni a férfi karjai közül, persze engedte magát visszahúzni és engedett a csóknak is.</div>
<div style="text-align: left;">
– Boldog karácsonyt! – lehelte Koichi ajkaira két csók között, ujjait a pink-fekete tincsek közé fúrta.</div>
<div style="text-align: left;">
– Boldog karácsonyt, Tsuzuku!</div>
<div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-63209240957660903852017-12-20T05:31:00.002-08:002017-12-20T06:06:38.920-08:00Mint égen a csillagok || HETEDIK FEJEZET<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2431 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"> </span></span></span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: normal;"><br /></span>
</div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "Times New Roman";">
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span><br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman";">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div style="font-family: "times new roman";">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<div style="font-family: "times new roman"; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="text-indent: 0px;">▲BILL SZEMSZÖGE▲</span></span></div>
<div style="font-family: "times new roman";">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 21.3pt;">
<span style="font-family: inherit;">A
torkom kapart a visszatartott kiáltásoktól. Szerettem volna ráordítani, hogy<i> „Téged szeretlek, csak egyszerűen nem veszed
észre!”</i> vagy valamit, tudatni akartam vele, hogy miatta szenvedek, de
lehet, hogy ezek után a szavak után csak még több bajt akasztottam volna a
nyakamba, hisz Dipper bárkinek elmondhatta volna. Bíztam benne, hogyha
elmondanám neki azt, hogyan is érzek, nem kürtölné világgá, hogy <i>„Nézzétek, Bill Cipher, az a szerencsétlen
kis homokos!”</i>. Nem, Dipper nem volt ennyire gerinctelen, hogy megtegye ezt.
Távolságot tartott volna tőlem? Biztos. De nem taposott volna el és rúgott
volna még belém is. Vagyis... reméltem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 21.3pt;">
<span style="font-family: inherit;">A
mobilomat a kalyibában felejtettem, így fogalmam sem volt róla, hogy mennyi
lehetett az idő, de kezdett hűvösebb lenni és sötétedni is. Gondoltam rá, hogy
visszamegyek, de nem akartam Dipper szeme elé kerülni. Van vajon fogalma arról,
hogy belé vagyok szerelmes? Szerelmes lennék egyáltalán? Amikor legutóbb <i>„szerelmes”</i> voltam, egyáltalán nem voltam
ennyire padlón az érzéseimtől. Most viszont... Ha Dipper rám mosolyog,
szétfolyok, ha elzárkózik előlem, belepusztulok. És muszáj távolságot tartanom
tőle, különben még jobban szenvedni fogok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 21.3pt;">
<span style="font-family: inherit;">Szorítottam
egyet a fán, és biztos, ha egy ember lett volna, akkor most reccsent volna a
gerince. Képtelen voltam nem a reggel történtekre gondolni. Én tényleg csak
viccből mondtam, hogy öleljen át, ő pedig komolyan gondolta. Azt hittem ott
kapok szívrohamot, a karjai melegsége, az illata, az egész pillanat. Túl
rövidnek tűnt az egész és ha nem lettem volna beteg, biztos nem teszi ezt meg
értem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Nem
vettem észre semmit, csak azt, hogy egy pokróc landolt a vállamon. Ijedten engedtem
el a fát és fordultam arra, amerről az anyag érkezett. Dipper egy féloldalas
mosollyal az arcán ácsorgott az egyik fának dőlve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretnél
idekint megfagyni vagy visszajössz a kalyibába? – Éreztem, hogy az arcom
melegebb, mint egy pillanattal ezelőtt, azt viszont nem, hogy a könnyeim folyni
kezdtek. Hiába töröltem, csak újabbak és újabbak gördültek végig az arcomon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Sajnálom,
hogy kiabáltam, de ez az egész dolog baromira kikészít – krákogtam. Nem
sejtettem, hogy a sok visszafojtott érzelemtől ennyire elmegy a hangom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Én
is bocsánatkéréssel tartozom. Nem erőszakolhatom rád, hogy avass be, ha te nem
akarsz. Biztos megvan az okod arra, hogy nem szeretnéd, hogy tudjam, és ezt
elfogadom. – Ezek után lehetetlennek tartottam, hogy valaha is kihíresztelné,
hogy meleg vagyok. Sőt, egyenesen ki akartam mondani, hogy érzek iránta
valamit, hogy az első nap óta nem közömbös. Hogy tudom, hogy néha barom vagyok,
de csak azért, hogy leplezzem az érzéseimet, mert mindig is féltem őket
felfedni mások előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Köszönöm
– leheltem megkönnyebbülten, és szorítottam egyet a pokrócon, hogy ne
csusszanjon le. Dipper bólintott egyet, majd beállt a kínos csend. Fogalmam sem
volt mint mondjak még, hogy induljunk-e el visszafelé, hogy öleljem-e át
megint. Dipper a földet pásztázta, nem nézett rám, mintha ő is mondani akart
volna valamit. Vártam, hátha tényleg megosztja velem, de amikor felnézett, az
arcán egy pillanatig csak bánatot láttam, majd egy szelíd mosolyra húzta a
száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Menjünk
vissza, mielőtt teljesen ránk sötétedik. – Az egyik kezét felém nyújtotta, majd
elhúzott az új ölelőbarátomtól, amikor elfogadtam a segítségét. Olyan érzésem
támadt, mintha egy pillanatig tovább fogta volna a kezem, mielőtt elengedett.
Nem tudom értelmezni, ezt a gyereket.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugye
az éjszaka közepén nem fogsz kirohanni az erdőbe? – Dipper a saját ágyneműjét
hajtogatta, amit kiraktunk levegőzni még reggel. Szívesen rávágtam volna, hogy
„Ha mondjuk nem nyírod ki az idegeimet meg a szívemet, akkor nem neveztem volna
már el három fát az erdőben”. Ehelyett csak a szemem forgatom és a fejem rázom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Remélhetőleg
most már jobban vagyok – sóhajtom, erősebben szorítva a párnámat. Dipper
leteríti a lepedőjét, majd a hálózsákját is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Elképzelni
nem tudom, hogy szerethetsz valakit ennyire, hogy beleőrülj – rázta meg a
fejét. <i>Elképzelni nem tudom, hogy
szerettem így beléd</i>. Szorosabban ölelem a párnát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod...
Ez nem olyan dolog, amit csak úgy irányíthatsz. A szerelem minden, ami a reális
dolgok ellentetje. Semmi ésszerű nincs benne, sosem tudod, olyan, mint egy
hullámvasúton ülni bekötött szemmel. Nem tudod, hogy hegy vagy völgy jön éppen.
Hogy mély, magas vagy alig tér csak ki. Vagy mennyi ideig maradsz benne. –
Éreztem, hogy az arcom felforrósodott, ezért inkább a párnába temettem. Egy
pillanatra el is felejtettem, hogy nem a szobámban vagyok, hogy két hétig
Dipperrel osztozok majd ezen a kis kunyhón és hogy a szívem valószínűleg bele
fog majd roppanni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom,
hogy nem akarsz erről beszélni, de annyit elárulsz, hogy ismerted meg ezt a <i>nagy szerelmet?</i> – Dipper leült velem
szembe, a saját ágyára, a térdeit felhúzta és törökülésbe helyezkedett. A szeme
tényleg érdeklődő volt, de megint ott volt benne az a csillogás, amit sehogyan
sem tudtam értelmezni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez
most... Ez most nem olyan, mint amikor először éreztem így. Amikor először
„szerelmes” voltam, szerintem leginkább a hormonjaim vezéreltek, most pedig...
Nem is tudom. Csak a figyelmét akartam ennek az illetőnek, hogy néha rám
nézzen, hogy ő is elvesszen a tanulmányozásomban. Amikor először láttam őt,
fogalmam sem volt, megfogott a külseje és az első párbeszédünk után már éreztem
valami bizsergést. De azt is tudom, hogy nem lesz belőle semmi. Mert <i>neki</i> nem kellene egy olyan <i>srác</i>, mint én. – Egy picit megnyomtam a <i>srác </i>szót és próbáltam úgy fogalmazni,
hogy Dipper ne tudja kikövetkeztetni, fiúról vagy lányról beszéltam. Konkrétan
most szerelmet is vallottam neki, csak nem tudja, hogy neki szólt. Szerettem
volna elsüllyedni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Az,
hogy szenvedsz, az szörnyen hangzik, de remélhetőleg <i>ennek az illetőnek</i> majd változik a véleménye.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugyan,
azt sem akartad, hogy a húgoddal kezdjek ki, egyáltalán nem tartasz túl sokra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– A
lényeg azon van, hogy a <i>húgommal</i> nem
akartam, hogy kikezdj. Mindegyik srácnak ezt mondom Bill, ezt ne vedd magadra!
Van egy csomó jó tulajdonságod.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tényleg?
Akkor mondj egyet! – Keresztbe fontam a karomat a mellkasomon és a falnak
támaszkodtam várva arra, hogy Dipper bármit is mondjon. Egy pár pillanatig
gondolkodott, a fejét vakarta, majd nagyon úgy tűnt, hogy feladja, végül felém
fordult és mélyen a szemembe nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Igazából
néha hülye vagy és az agyamra mész, de nagyon okos vagy és nyílt, könnyen
megtalálod a kapcsolatot másokkal és ha kedved is úgy engedi, akkor még
segítesz is másokon. Viszont ez a sok szívesség dolog az idegeimre megy. Ez
mégis honnan a fészkes fenéből jött? – Egy kicsit elgondolkodtam, hogy mégis
mikor szoktam rá a szívesség kérésre, bár tény és való, hogy csak Dippert
tiszteltem meg ezekkel a kiváltságokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Régen,
amikor még olyan tizenegy-tizenkét éves voltam, láttam egy pasast a tévében,
aki másoknak mindig megtett ilyen apróságokat, amivel mások tartoztak neki ezek
után és baromi jól kijátszotta ezeket a lapokat. Aztán, amikor mások
hátbaszúrtak, azért tettem, hogy legyenek ütőlapjaim – elhallgattam, ahogy
felszakadt az egyik olyan seb, aminek nem kellett volna. Madarat lehetett volna
velem fogatni, amikor Matt azt mondta jár velem, emlékszem milyen boldog
voltam, aztán mindenféle mocskos titkokat mondott el rólam, amik még csak
igazak sem voltak. Neki köszönhetem, hogy egyszer majdnem megerőszakoltak, hogy
éveken át bántalmaztak és senki sem állt ki mellettem, mert mégis ki állt volna
ki egy szaros kis buzi mellett? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill?
– Dipper hangja visszarántott a jelenbe, egész közelről szólt. Mire a szemem
fokuszálni kezdett, Dipper arca pár centire az enyémtől volt. Tenyere az
arcomon pihent, ami rémesen zavarba hozott, de egyáltalán nem rémlett, hogy
mikor lépett elém. – Elbambultál és sírni kezdtél – magyarázkodott, majd
visszahelyezkedett az ágyára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bocsánat,
csak... A felső osztályokat kínkeservesen vészeltem át és ez tényleg egy nagy
fekete pecsétet hagyott rajtam – magyaráztam lehajtott fejjel. Nem, nem a
szomorúság, inkább a zavarom miatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod,
a mosolyodon nem is látni, hogy nem igazi. – Dipper szavai pofon vágtak, újabb
könnyek indultak el az arcomon, amiket a hosszúra nőtt tincseim szerencsére
takartak. <i>Amikor veled vagyok, akkor
rendesen mosolygok. Tőled nem félek. Neked meg merem mutatni.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Van
már benne gyakorlatom – szipogtam, majd a pulcsim ujjával itattam fel a fránya
könnyeket. Kéretik a síromra azt írni, hogy „<i>Bill Cipher. Annyit sírt, hogy kiszáradt”</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">A
kínos beszélgetésből a mobilom hangja mentett ki. Előhalásztam a táskámból,
majd a kijelzőre pillantottam. Biccentettem Dippernek, majd kiléptem a
verandára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia
Anya – szóltam bele, amikor a zene ismét elkezdődött. A háttérből először
valami csörömpölést hallottam, majd anya káromkodott egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia
Kincsem! Milyen volt az első nap? – kérdezte csilingelő hangon, ami eltért az
előbbi szitkozódótól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– A
Sors ismét valami nagy galibába kevert engem – nevettem fel kínosan,
hátratúrtam a hajam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Valami
azzal a bizonyos fiúval? – Anya nagyon értett ahhoz, hogy rátapintson a
lényegre. Nagyot sóhajtottam, majd bólintottam, aztán rájöttem, hogy ő ezt
úgysem látja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Egy
kétszemélyes kalyibában leszek vele két hétig – feleltem fájdalmasan. Anya
pedig csak kuncogott egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Talán
még közelebbről megismered. Ez lehet egy esély számodra – próbált javítani a
helyzeten, de kétlem, hogy ez tényleg egy esély lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
hiszem anya, hogy ő olyan, mint én. Mármint, reggel valahogy úgy alakult, hogy
átölelt és egy picivel később már azt mondta, hogy ez kellemetlen. Ha vonzódna
a fiúkhoz, nem érezte volna furának, nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill,
Szívem, megint túlkomplikálod a dolgokat. Csak sodródj az árral és ne gondolj
arra, hogyan is érzel aziránt a fiú iránt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod,
ez elég nehéz, mivel nincs olyan, hogy ez ne jutna eszembe – feleltem, majd
gyorsan lecsekkoltam, hogy Dipper még odabent van-e és imádkoztam, hogy a
hangom egyáltalán nem hallható odabent. – Ő a leghelyesebb fiú, akit valaha
láttam. Nagy, nyílt, barna tekintet, göndör, barna tincsek, szeplők, egyszerűen
Dipper kicseszettül minden, amit szeretnék. Emellett még okos, több nyelven
beszél, szarkasztikus és törődő. Egyszerűen nem tudom nem szeretni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nyelvezet,
fiatalember! – rótt meg anya a vonal végén. Hihetetlen, hogy csak ennyire
figyelt az egészből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
tudom anya szavakba önteni, de egyszerűen, ha ránézek, csak szeretném átölelni
vagy csak azt, hogy a testünk legkisebb porcikája érintkezzen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom,
milyen szerelmesnek lenni – sóhajtott anya. – Ha bármi gond van, csak azonnal
hívj, ha kell odakocsizok – nyugtatott meg. Az, hogy ezt megint elmesélhettem
anyának, csak könnyített a lelkemen. Miután elhagytuk az apámat, sokkal
közelebb kerültem anyához, pedig neki is meg kellett azzal a tudattal
birkóznia, hogy neki nem lesz menye, hogy a fia soha nem fogja bemutatni a
barátnőjét, hogy a fia nagy valószínűséggel egyedül hal meg, vagy hogy nem lesz
vérszerinti unokája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretlek
Anya. – A hangom ellágyult, tényleg mintha megint egy adag gondot csak úgy
lekapott volna rólam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Én
is Drágám. Vigyázz magadra! És ha a dolgok mégis úgy alakulnának, hogy ez a
fiú...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Dippernek
hívják – szakítottam félbe, mivel egyszerűen képtelen volt megjegyezni a fiú
nevét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Jó,
igen, Dipper. Szóval, ha Dipper mégis viszonozná az érzéseidet...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– De
nem fogja...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne
szakíts félbe állandóan! – emelte fel a hangját anya, de csak játékosan. –
Akkor uralkodj magadon, hogy meddig mész el és...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– ANYA!
– kiáltottam teljesen elvörösödve. – Nem vagyok szűz! Tudom, hogy mire kell
figyelnem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Rendben,
tudom. Elfelejtettem, hogy már milyen felnőtt is vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– De
mindig a te fiad maradok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mivel
másé nem nagyon lehetsz. Le se tagadhatnál, mintha az ikernővéred lennék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen,
Anya, tisztára – motyogtam gúnyosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Kikérem
ezt a hangnemet! – kuncogott ő is. – Vigyázz magadra! – Ezzel bontotta a
vonalat. A mobilom képernyője elsötétült, egy pillanatig még bámultam rá, majd
a veranda korlátjának dőltem. Estére eléggé hideg lett és a szél is
felélénkült. Csak remélni mertem, hogy a holnapi időt nem rontja el teljesen.
Pár pillanat bambulás után mentem csak vissza a kunyhóba. Nem tudom hogyan, de
meleg volt bent, mintha fűtötték volna valahogy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Volt
térerőd? – meredt rám Dipper. El is felejtettem, hogy amúgy nincs a táborban,
nem is figyeltem ,csak hogy csörgött a mobilom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ezek
szerint. Mondjuk logikus, hogy itt van, hisz ez a kuckó magasabban van, mint a
többi. – Előhúztam a táskámat és előkerestem egy pólót és nadrágot, amit át
tudok majd venni és az ágyra dobtam. A mobilommal játszadoztam, pont, amikor
mondani akartam volna valamit Dippernek és felnéztem. A szavam azonnal elakadt,
ahogy arra pillantottam fel, hogy a fiú félmeztelenül állt a szoba sarkában. A
pólóját az ágyra dobta, miközben a másikkal szenvedett, nekem alkalmam adódott
rá, hogy végigmérhessem. A hasa tetején látszódott pár halovány kocka, a nadrág
szélén mégis volt egy pici hájacskája(?fuck, hogy lehet ezt cukin leírni?). A
vállá és a háta, sőt még a mellkasa is tele volt szeplőkkel. Némelyek
erősebbek, néhány nagyon haloványan látszódott csak. Szerettem volna
végigsimítani őket és még egyszer a fülébe rágni, hogy mennyire aranyosak ezek
a szeplők. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne rohanjak oda és csókoljam
végig az összeset. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill.
Bámulsz – jelentette ki közönyösen, ahogy áthúzta a fején a fehér anyagot,
elfedve előlem a halvány bőrét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Igazad
volt a szeplőidet illetően, de még mindig azt mondom, hogy aranyos – feleltem
kitérve a kijelentése elől. Remélhetőleg nem folyt a nyálam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
tudod milyen szeplősnek lenni, egész gyerekkoromban csúfoltak miatta – motyogta
enyhén sértetten. Vagyis annak tűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Én
is szeplős vagyok – jegyzetem a szemeimet forgatva közben. Dipper valami „<i>na persze”</i> féleséget köhögött vagy én
hallottam csak annak. Pedig igaz. Nekem mondjuk sötétebb a bőröm és kevésbé
látszik, de attól még ott vannak azok a barna pöttyök. Hiába nem hiszi ez az
önutálós mérgessün. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Kint
teljesen sötét volt, a táborban már lámpaoltás is volt, nem tudom, hozzánk nem
jött senki se, de mivel már tizenegy óra múlt, erre következtettünk. Kint fújt
a szél, és a fák suhogó hangja egy tökéletes horrorfilm alapot adott, így a
krimi regény helyett inkább ismét az észt nyelvkönyvet vettem elő. A buszon
idefele elaludtam rajta, pedig ezt az egy anyagit még végig akartam rágni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nincs
kedved kikérdezni? – pillantottam fel Dipperre a könyvből. Nála is ugyanaz a
kötet volt, mint a buszon, de nem ismertem fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nincs?
– nézett fel rám a lapok fölött. – Hiába tanultam észtül, nem tetszett a nyelv.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hagy
győzzelek meg, okés? – lelkesedtem fel, majd felpattantam törökülésbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Adjunk
neki egy utolsó esélyt, bár nem sok értelmét látom – motyogta unottan, ahogy
félrerakta a könyvét. Egy pillanatig gondolkodtam, hogy mégis mit mondhatnék
észtül, majd a szavak csak úgy ömleni kezdtek belőlem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ma
armastan loodust. Ma tulen siia, kui ma olen kurb. Loodus muudab mind
rahulikuks.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Kas
sa räägid midagi muud kui loodus? – kérdezett közbe Dipper. Egy halovány mosoly
jelent meg az arcomon, leginkább egy győztes mosolyához hasonlított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– See
keel on ilus, kas pole? – sóhajtottam álmodozva. Dipper a szemeit forgatta,
majd a kezét nyújtotta a könyvért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Öt
perc. – Engedelmesen, de leginkább lelkesedve nyújtottam át neki a nyelvkönyvet
és nagyjából tíz percig csevegtem vele, hol egymás szavaiba bele-bele javítva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Éjfél
körül mind a ketten kidőltünk, nekem már fájt a fejem az észttől, így
mindenféle bűntudat nélkül hajítottam el a könyvet és fordultam a hátamra az
ágyban. A szoba eléggé lehűlt, de a takarókat egyikünknek sem volt még gusztusa
használni, ezért a pulóverjeinkkel bugyoláltuk be magunkat és feküdtünk le. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Head
ööd – suttogtam a csendbe, talán picit kuncogva is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Listát
fogok írni arról, hogy mit utálok benned.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugyan,
hisz én imádnivaló vagyok – nevettem fel hangosan, amiért Dipper hozzám vágott
valamit – talán egy zoknit vagy párnát?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Még
tíz percig talán csak a plafont bámultam, hallgattam a kinti csendet, az erdőt,
a szelet, picivel később Dipper szuszogását is. Az arca imádnivalóan nyomódott
neki a párnának, olyan volt, mint egy kis mókus. A békés arcát figyelve pedig
lassan engem is elragadtak az álmok és egy olyan helyre vittek, ahol a gyomrom
nem állt állandóan görcsben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">♣♣♣</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;"><u>Fordítás: </u></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: left;">
<span style="text-align: justify;">Ma armastan loodust. Ma tulen siia, kui ma olen kurb. Loodus muudab mind rahulikuks. </span><span style="text-align: justify;">–</span><span style="text-align: justify;"> </span><span style="font-family: inherit; text-indent: 18pt;">Szeretem a természetet. Ide jövök, ha szomorú vagyok. A természet megnyugtat.</span><br />
<span style="font-family: inherit; text-indent: 18pt;"><span style="text-indent: 0px; white-space: pre-wrap;">Kas sa räägid midagi muud kui loodus? </span></span><span style="text-align: justify; text-indent: 28.4px;">–</span><span style="font-family: inherit; text-indent: 0px; white-space: pre-wrap;"> Tudsz a természeten kívül másról is beszélni? </span><br />
<span style="font-family: inherit; text-indent: 18pt;"><span style="text-indent: 0px; white-space: pre-wrap;">See keel on ilus, kas pole? </span></span><span style="text-align: justify; text-indent: 28.4px;">– </span><span style="text-indent: 0px; white-space: pre-wrap;">Ez a nyelv gyönyörű, ugye?</span><br />
<span style="text-indent: 0px; white-space: pre-wrap;">Head ööd</span><span style="text-indent: 18pt;"><span style="text-indent: 0px; white-space: pre-wrap;"> </span></span><span style="text-align: justify; text-indent: 28.4px;">– Jó éjszakát</span><br />
<span style="text-align: justify; text-indent: 28.4px;"><br /></span>
<span style="text-align: justify; text-indent: 28.4px;">Köszönöm a Google Translate segítségét :3</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: left; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-60510329475059722482017-12-13T05:48:00.000-08:002017-12-20T06:07:18.958-08:00Mint égen a csillagok || HATODIK FEJEZET<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2538 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "Times New Roman";">
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span><br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="text-indent: 0px;">▲▲▲</span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Bill vacsora előtt pár perccel ment csak vissza a
táborba, addig csak azt a nyamvadt fát szorongatta, magában motyogva néha
valamit. Szemei természetesen bedagadtak, és vörösebbek voltak, mint a bokrokon
a dérre váró csipkebogyók. A pulcsija ujjával letörölte az arcát és az orrát,
majd a feltűnést kerülve, visszasétált. Megcélozta a mosdókat, hogy megmoshassa
az arcát, anélkül, hogy bárki meglátná. Szőke tincseit a kapucni alá rejtette,
fejét lehorgasztotta, hogyha valaki netalántán szemből jön vele, se ismerje fel
azonnal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="font-family: inherit;">A tükörképe megriasztotta. Az arca fakó volt, a
szemei szinte eltűntek, akkorára püffedt az arca. Ezen a hideg víz vajmi
keveset segített, talán csak annyit, hogy lehűtötte felhevült bőrét. Kénytelen
lesz így bemenne az étkezdébe, majd legfeljebb visszasomfordál a kalyibába,
hátha Dipper nem ott lesz. <i>Teljesen
nevetséges, nem bujkálhatok előle két hétig!</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="font-family: inherit;">A vacsorát jelző kürtszó nagyon hangos volt, talán
még egy hullát is felkeltene. Bill letépett pár papírtörlőkendőt – amihez
inkább nem is ért volna, a mosdó ugyanis merő egy hányadék volt –, majd
beletörölte az arcát, és a szemetesbe hajította. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 21.3pt;">
<span style="font-family: inherit;">Az étkező tele volt, mire odaért. A csuklya a fején
volt, és a szőke tincsei az arcába lógtak. <i>Mint
egy rossz emós, de komolyan!</i> Nevethetnékje támadt magától. Beállt a sorba
egy tálcával, és végig a piros műanyagot bámulta, még akkor is, amikor a
konyhás a kezébe nyomott egy tányért, rajta két szelet szalámis pizzával. Bill
azonnal kiállt a sorból és a kijárat felé vette az irányt, hogy minél hamarabb
egyedül lehessen a saját kis nyomorával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">A faházból való sikeres kimenekülés után Bill
fellélegzett, hogy a kalyibáig vezető úton valószínű, hogy senkivel nem fog
összefutni. Ettől függetlenül gyors és hosszú léptekkel haladt a saras, avaros
ösvényen, ami a lakhelyéhez vezetett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill? – A neve hallatán konkrétan szoborrá
merevedett, majd egy pillanattal később ismét gyalogolt, mintha meg sem akadt
volna a mozdulatban. A hang tulaja nem adta fel, léptei felgyorsultak, Bill
hallotta, ahogy lassan utol érik őt. Legszívesebben eldobta volna a tálcát és
elrohant volna, de ebédnél is keveset evett, a vacsorát pedig emiatt nem akarta
kihagyni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hé, állj meg! – tette Dipper a kezét a vállára,
de Bill csak tovább ment. – Egész délután kerestelek. Hova lettél? – Bill
továbbra sem válaszolt a fiú kérdéseire, ami kezdte kicsit idegesíteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom, hogy nem az én dolgom, de szerintem erről
a problémádról beszélned kéne egy pszichológussal – jegyezte meg óvatosan
Dipper. Bill megmerevedett, a lába megállt lépés közben. Dippert hirtelen érte,
ezért neki is ment a szőkének. Már nem érdekelte, hogy farkaséhes volt, hogy
alig várta, hogy azt a két szelet nyamvadt pizzát megehesse, Bill a földre
dobta a piros tálcát – szerencséjére a pizzák a tányéron maradtak –, és szembe
fordult Dipperrel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Milyen probléma, hm? – nézett rá elkeseredetten,
mégis dühösen. – Szerinted mégis mi bajom van? Hidd el, hogy én nem tehetek
erről! Ilyen vagyok már gyerekkorom óta, ezen egy rohadt orvos sem tud
segíteni! Ez...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hé, hé, nyugi! – Dipper próbálta nyugtatni, Billt
a vállánál fogva rázott egyen a fiún. – Szerintem félre értesz. Én erről az
elzárkózottságról beszélek. Valakivel muszáj ezt megbeszélned, nem tarthatod
minden gondodat magadban, mert nem egészséges. – Bill arcáról a düh egykettőre
eltűnt, inkább csak zavart volt, hogy ő másra gondolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Sajnálom, hogy kiabáltam – vakargatta meg a
tarkóját kínjában. Teljesen az agyára mentek az érzelmei. Több órán át sírt,
egy nyamvadt <i>fát</i> <i>ölelgetve</i>, majd ordibált egy sort, és most legszívesebben magát
ringatva akart egy sarokban összegubódzni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Gondolom, emiatt a másik <i>dolog </i>miatt vagy így kiakadva, de ha szeretnéd, akkor én is
szívesen meghallgatlak és segítek, ha tudok, csak tényleg nem jó, hogy ennyire
magadba zársz mindent. – Bill felnézett végre a mogyoróbarna szemekbe. Dipper
levegő után kapott, amint teljesen látta Bill arcát, hogy mennyire lestrapált,
a puffadt arcát és a vörös szemeit. Akaratlanul is, de a vállánál fogva magához
ölelte a fiút, sokkal erősebben, mint amikor hajnalban átkarolta. Már a reggel
is olyan messzinek tűnt, pedig csak tizenkét óra telt el azóta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">Bill az arcát Dipper nyakába fúrta és ismét szabad
utat engedett a könnyeinek. A karjai szorosan ölelték Dipper bordáit, mintha
soha nem akarná elengedni – bár ez így is volt, csak Dipper nem tudta –, mintha
ő lenne az utolsó dolog, ami itt tartja, hogy ne zuhanjon egy sötét világba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Képtelen lennék elmondani neked. Vagy bárkinek.
Ez a titok... Ez én is vagyok, de.… egy elég komoly dolog – motyogta Bill,
amikor már eléggé lecsillapodott. Kicsit még hüppögött és csuklott, de már
sokkal jobban volt. Mintha valahogy mégis megosztotta volna a titkot, mintha a
mellkasa sokkal könnyebb lett volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha neked egy ölelés és az, hogy kisírhatod magad
elég, akkor csak szólj, és odaadom a vállam. – Bill annyira boldog volt és
meghatódott, hogy megint sírni akart, vagy megcsókolni Dippert. Elengedte a
fiút, majd gyorsan hátrált egy lépést, pont, mint reggel. Felkapta a tálcáját,
majd ismét Dipper felé fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Befejezem a vacsorámat. Siess mielőtt elfogy az
összes! – kacsintott egyet a szőke, majd egy pár gyors lépéssel el is
viharzott, és eltűnt a kalyibában. Dipper értetlenül állt ott, majd ugyanezzel
a döbbenettel ment el az étkezdében. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Billnek
nem volt igaza. Az étkezdén annyi pizza volt, hogy az a mennyiség egy vacsora
alatt biztos nem fogy el. Dipper a biztonság kedvéért kért hat szeletet – hátha
Bill is éhes lenne még –, majd leült a húga melletti szabad székre.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia
Bátyus! Na, meglett Bill? – fordult felé Mabel, miközben a pizzájából harapott
egy nagyot, majd megküzdött az olvadt sajttal.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Meg,
minden rendben volt – hazudta. Dipper próbálta leplezni, hogy valami rossz
történt volna, de az arca enyhén gondterhelt volt. Még soha senkit nem látott,
aki érzelmileg ennyire instabil lett volna. Az egyik pillanatban üvölt vele, a
másodikban egy tollpihe a karjai közt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Az
remek. – Mabel most pillantott csak a testvérére, de egyből látta, hogy valami
nincs rendben, hogy valami nagy gond történt. Elég volt csak összenézniük,
szavak nélkül is megértették egymást.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Vacsora
után Mabel a testvéréhez társult, hogy elmeséljen mindent, <i>mindent</i>, ami történt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod,
arra sarkallod, hogy keressen valakit, akinek megnyílhat, de ő már <i>talált</i> valakit – jegyezte meg a lány, a
hallottakból neki teljesen az jött le, hogy Bill bízik Dipperben, hisz csak
előtte mutatta ilyen sebezhetőnek magát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill
nem nyílik meg nekem. Vannak problémái, amiket elmond, vagy <i>kénytelen </i>elmondani, mert a részese
voltam, de nem őszinte velem. Olyan embert kell találnia, akit a szívébe tud
zárni, és aki sosem árulja el. – Mabel a testvérére pillantott. Volt egy
sejtése, hogy Billnek mi baja volt, de ha ezt itt hangosan kimondta volna,
Dipper kineveti. Ő még nem volt szerelmes, nem tudja mennyire is tud fájni az.
A szőke fiú biztos beleszeretett valakibe, aki ezt nem viszonozza, és most
azért ilyen ingatag.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
kellene erőltetned őt, majd keres ő, ha még kell neki ilyen ember, ha kell.
Inkább csak légy mellette és támogasd.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Mabel
otthagyta Dippert az osztálytársai gyűrűjében, ő pedig a testvére lakhelye felé
vette az irányt. Szerencsésnek mondhatta magát, hogy az ő kunyhója közel volt a
főkunyhóhoz, nem ennyire a tábor szélén, mint ez. Lerázta a cipőjére ragadt
leveleket, majd bekopogott az ajtón. Válasz nem jött, de Mabel tudta, hogy Bill
odabent volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill?
Mabel vagyok, bejöhetek? – kérdezte két kopogás között. A fiú még mindig nem
felelt, ezért a lány benyitott, szerencséjére az ajtó nem volt zárva.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill?
– kérdezte megint a lány. A szőke fiú az egyik ágyon feküdt, a fal felé
fordult, talán aludt. Mabel leült az ágyra, pont Bill háta mögé.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Beszélhetünk?
– Látta, hogy a fiú nem alszik, ébren volt ő, csak hallgatott. Bill bólintott
egyet, majd felült az ágyon.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi
a helyzet? – pillantott Mabelre, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Beszéltem
Dipperrel, ne haragudj rá, amiért elmondta, de említette, hogy van valamilyen
problémád. – Bill levegő után kapott és elfordította a tekintetét. – Mármint,
alapból az, hogy mindent magadba zársz, de azt is mondta, hogy van valami, amit
egyáltalán nem akarsz elmondani.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Senkinek
sem fogom elmondani! – rázta a fejét a fiú. Mabel bólintott, egyik kezével
végigsimított Bill hátán.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt
hiszem, van egy halvány sejtésem, hogy miről is lehet szó – folytatta a lány.
Bill riadtan pillantott a fiatalabbik Pines ikerre, az ereiben megfagyott a
vér.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi...
Mi lenne az? – nyelt nagyot a fiú. Remélte, hogy Mabel csak blöfföl, hogy nem
tud semmit, bár ez a lány is olyan volt, mint a bátyja, nem ártott volna neki
szándékosan, ha tudta volna a titkot.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Te
már találtál valakit, akit szeretsz, igaz? – Mabel nagyokat pislogott. Bill
nézte egy darabig a szemeit. Nem olyan volt, mint Dipperé. A fiúé mély volt, a
legcsodásabb mogyorószín, míg a húgáé fakóbb volt és zöld csíkok futottak
benne.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tessék?
– pislogott nagyokat a szőke. Hallotta, amit Mabel mondott, de nem tudta, hogy
jött rá.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper
még soha nem volt szerelmes, nem tudja milyen az, én viszont voltam már, sejtettem,
hogy neked is ez lehet a gondod, azok alapján, amit elmondott. De lehet, hogy
nem jól gondoltam? – A lány elbizonytalanodott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– De...
Így van, csak... Csak elég nehéz, mert az, akit szeretek, ő... nos, ő...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Elmondtad
már neki?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem.
És soha nem fogom. Soha nem szeretne.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
tudhatod, amíg nem mondod el neki – próbálta vigasztalni a lány, de Bill
hajthatatlan volt. Ő tudta azt az apró részletet, amit más nem. Hogy egy fiút
szeretett, ráadásul az itt ülő lány bátyját.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudom,
hogy elutasítana. Biztosan tudom. Ő nem olyan, akinek egy olyan tetszene, mint
én. – Bill teljesen lemondó volt, Mabel nem tudott mit mondani, hogy
felvidítsa.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha
kell segítség, akkor csak szólj, bármiben segítek, hogy sikerüljön ennek az
illetőnek a szívét meghódítani. Akkor gondolom a nevét sem árulod el? <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem,
ne haragudj! <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mhm,
semmi gond. Megértem. – Mabel ismét végigsimított a fiú vállán, majd kicsit
megborzolta a haját. Felállt és indulásra készült, amikor az ajtóból még
visszaszólt. – Van nálam krém, ami segít eltűntetni a sírás utáni <i>nyomokat</i>. Nincs szükséged rá?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mabel...
Egy angyal vagy. Szükségem lenne, igen.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<br /><o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor
Dipper belépett a kalyibába annyira meglepődött, hogy majdnem hátra esett.
Mabel Bill ágyán ült, a fiú feje az ölében volt és a lány valami krémmel
kenegette az arcát. Nem, ennél furább szituációra még nem nyitott be.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ti
meg.... Mégis mit csináltok? – meredt Dipper a szobában lévőkre. Meglepően
látta, hogy Mabel a szobatársa ágyán ült, míg az említett fiú az ölében feküdt
és valami krémet kent a lány az arcára.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez
a kenőcs leviszi a duzzadást – felelte a húga tárgyilagosan. Dipper nem tudta,
mit kezdjen a szituációval. Nem minden nap szembesül ezzel a képpel az ember.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– És
miért is van erre szükség? – meredt továbbra is maga elé az idősebbik Pines.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">–
Láttad te Bill arcát? Ráfér szegényre, hidd el!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Khm...
Én is itt vagyok, ne beszéljetek át a fejem fölött. – Bill furcsán formálta a
szavakat, ahogy Mabel folyamatosan az arcát masszírozta. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Szerintem
kész vagyok – jelentette ki a lány, majd hagyta, hogy Bill felüljön az öléből.
Az arca egyszerre volt fehér a krémtől, és piros a dörzsöléstől és a zavartól.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ezer
hálám még egyszer – mosolyodott el a szőke. Dippernek bökte a csőrét, hogy Bill
így mosolyog a húgára, máshogy ahogy eddig bárkire, mármint ahány mosolyát
eddig látta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugyan.
De tényleg, ha bármi van, csak szólj és segítek. – Mabel végigsimított a fiú
vállán, bátorítóan szorított rajta egyet. Dipper nem éppen vidáman nézte a
jelenetet, majd amint a húga kilépett a szobából, Billnek esett.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod,
amikor azt mondtam, keríthetnél magadnak egy lányt, akkor nem a tesómra
gondoltam – jegyezte meg epésen, ahogy Billel szemben az ágyára vetette magát.
Ledobta a cipőit, majd törökülésbe húzta a lábait.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Te
meg miről beszélsz? – meredt rá Bill. Az arca nevetséges volt, rajta ezzel a
krémmel, hol piros volt az arca, hol teljesen fehér.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne
a húgomat kezdd el fűzni! – tisztázta magát a fiú. Bill egyszerre nézett rá
döbbenten és sértetten.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt
hiszed, hogy csak azért, mert beszélgettem vele, már egyből rástartolok? –
hitetlenkedett a szőke. Hátra túrta a haját és komoly pillantást vetett a vele
szemben ülőre. Képtelen volt elhinni, hogy Dipper ezt képzeli róla.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
tudom, de nem szeretném, ha Mabel...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mabel
csak megérti a jelenlegi problémámat, ezért beszélgettünk. Egyáltalán nem érzek
így iránta. – Bill lemondóan megrázta a fejét. Dipper valamennyire örült annak,
hogy ezt hallotta, de nem volt teljesen meggyőzve.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Az
a <i>probléma</i>, amit <i>nekem</i> <i>nem </i>mondtál el? –
kérdezett vissza. Bill nagyot sóhajtott, félrehajolt, hogy egy papírzsepit
kotorjon elő. Letörölte a krémet az arcáról, majd feltápászkodott, hogy gyorsan
elhagyhassa a kalyibát, mielőtt elbőgi magát vagy ráordít a fiúra.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen,
<i>az</i>.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– És
hogy hogy a <i>húgomnak, </i>akivel még <i>egy szót sem</i> váltottatok korábban,
beszélted ezt meg?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
akartam vele sem, hanem idejött és rákérdezett, mert ő <i>rájött</i> arra, hogy mi bánt és vele erről tudtam beszélni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– És
velem miért nem? – A feszültség egyre nagyobb lett a szobában, a fiúk lassan
már-már kiabáltak egymással. Bill nem tudta, hogy elmondja-e Dippernek ezt a <i>komoly gondot</i>. Tuti, hogy rá fog
kérdezni, hogy ki az, vagy felajánlja a segítségét kerítőnek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mert
te nem érted meg – felelte egyszerűen Bill. Egy sóhajtással minden feszültség
távozott belőle, próbált üres és higgadt maradni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mégis
honnan tudod? Ja, várj... Gondolom Mabel mondta – felelte gúnyosan.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért
bánt az téged, hogy veled nem beszélem meg? – vágott vissza a szőke. A
mellkasát már annyira nyomták az érzések, hogy azt hitte megfullad. A könnyek
kezdték szúrni a szemét, a kiáltás a torkát égette.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Egyáltalán
nem bánt, csak az, hogy a húgommal tárgyalod meg!<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
érzek semmit a húgod iránt! Barátként tekintek Mabelre! <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Persze
– morogta az orra alatt Dipper. Bill idegesen markolt az ajtóba, amit már
időközben kinyitott, hogy bármikor elrohanhasson.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><i>– Szerelmes vagyok</i> <i>valakibe</i>, cseszd meg! Ezért mondom, hogy
nem érzek <i>úgy</i> a húgod iránt! – fakadt
ki Bill. Dipper szóra nyitotta a száját, de nem tudott semmit sem mondani, erre
igazán nem számított. Bill elengedte az ajtót, majd kisétált rajta, célba véve
azt a részt, ahol ebéd után bujdosott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Hé!
– kiáltott utána Dipper, pár gyors lépéssel utol is érte a szőkeséget. – Ha
akarod, akár segíthetek is – ajánlotta fel. Bill megrökönyödött.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mégis
miben? – meredt a fiú mogyoró szemeibe.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Befűzni
a lányt, vagy ilyesmi. Ne már, minden srácnak van egy szárnysegédje ilyen
téren. Elmondod ki az, én meg segí...<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
mondom el ki az – jelentette ki hűvösen.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi
van? Hiszen csak segíteni akarok – erősködött Dipper. Tényleg segíteni akart Billnek,
ha az elmúlt napok bajai tényleg abból fakadtak, hogy Bill beleszeretett
valakibe, akkor segíteni akart a fiún.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
tudsz segíteni. – Bill rezzenéstelen arccal válaszolt, majd háta fordított a
fiúnak és otthagyta az erdő szélén, maga pedig keresni kezdte a délután talált
helyet.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mégis
miért hiszed, hogy nem tudok segíteni? – jött mögüle az újabb kérdés. – Mert én
még nem voltam szerelmes? Azt hiszed egyáltalán nem értek ehhez?<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt
sem vetted észre, hogy vannak olyan lányok, akik oda vannak érted – nevetett
fel Bill, idegesen a hajába túrva. <o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Az
más, hogy nem veszem észre – vágott vissza durcásan.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper,
csak fogadd el, hogy nem akarom a segítségedet és nem akarom, hogy ebbe az
ügybe belefolyj.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Egy
okot mondj, hogy miért nem és leszállok a témáról! – egyezkedett. Kezdte
belátni, hogy Bill nem akarja a segítségét és szíve szerint visszament volna az
időben és nem tette volna fel a kérdést.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Mert
egyáltalán nem a te dolgod! Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy csak úgy ilyen
intim titkokat osszunk meg egymással! – fakadt ki Bill. A másikat meglepte a
szőke heves kitörése és benne is fellobbant valami szikraféleség.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
vagyunk olyan viszonyban? Azok után, hogy pár napja a gyengélkedőre
segítettelek, vagy reggel átkaroltalak, hogy melegedj, vagy esetleg az, hogy a
karomban sírtál? – meredt rá dühösen Dipper. Bill rémülten pillantott a fiúra,
hisz igaza volt, de nem engedheti lejjebb a védelmét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-indent: 18.0pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">– Azok
után sem. – Bill ismét az izzó barna szemekbe nézett, majd egy szomorú
mosollyal ismét elsétált, egyedül hagyva Dippert, aki ezúttal nem követte őt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
*apró spoiler, hogy a következő fejezet Bill szemszögéből lesz olvasható*</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-14843927663052720232017-12-06T06:00:00.000-08:002017-12-20T06:07:35.985-08:00Mint égen a csillagok || ÖTÖDIK FEJEZET<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2521 szó</span></div>
</div>
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "Times New Roman";">
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span><br /></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;">
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="margin: 0px; text-align: center;">
<div style="font-family: "times new roman";">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<span style="font-family: inherit;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲</span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper döbbenten állt. Bármit, csak Billt ne. Nem
volt komolyabb baja a fiúval az elmúlt időszakban, de amióta megérkeztek,
ugyanaz a tapló, mint a legelső napon. Látta, hogyan flörtölt a lányokkal, az a
mosoly, az a beképzelt vigyor, amit csakis a legelső napon látott tőle,
visszatért. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Felkapta a hatalmas táskáit a földről, majd Bill
felé lépdelt, hogy közösen megkeressék a kuckójukat. A szőke mellett az egyik
osztálytársa, Katie állt, éppen nevetett valami nagyon viccesen, amit Bill
mondott, majd ahogy Dipper közeledett, egy mindentudó mosollyal az arcán
otthagyta Billt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Légy oly szíves és a nőügyeidet a kunyhón kívül
intézd! – jegyezte meg unottan Dipper, majd anélkül sétált tovább Bill mellett,
hogy egy pillanatra is megállt volna.
Bill arca elpirult, még annak ellenére is, hogy próbált laza és
nemtörődöm lenni, miközben két hétig Dipperrel fog egy kalyibán osztozni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">A kunyhó nem volt túl nagy, de kettejüknek épp
elég, viszont talán ez volt a tábor legszélső kunyhóinak egyike. A két fiú
konkrétan kimelegedett, mire elérték. A többi házzal ellentétben, ennek volt
egy kis verandája, viszont nem volt emelete, ahova a táskáikat eldughatták
volna.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Aranyos – fintorgott Bill. Dipper előre ment és
kinyitotta az ajtót, azzal a kulccsal, amit Hopkins nyomott a kezébe, majd egy
kisebb nekirugaszkodással az ajtó megadta magát és kinyílt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Elképzelni sem akarom, hogy mikor volt itt
utoljára bárki is. Amondó vagyok, hogy előtte takarítsunk ki.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Már kérni akartalak – mosolyodott el Bill, majd
mind a ketten a verandára dobták a táskáikat, nyitottak egy ablakot, majd
elindultak takarítószerekért.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Komolyan, a húgom nem fél ennyire a pókoktól,
mint te! – nyavalyogta Dipper, egy újabb pókhálót leszedve. Bill a szoba
közepén ácsorgott, felkészülve arra, hogy egy vadállat ráugrik.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez nem vicces, ezek a kis izék baromi nagyot
tudnak csípni, aminek csúnya helye marad. Isten ments, hogy véletlen is a
közelébe menjek! – riadozott továbbra is a szőke. Hiába fogadta meg magának,
ahogy a lába földet ért itt, hogy hűvös lesz és nyugodt, ez alig egy tized
másodperc alatt dugába dőlt, amint meglátta a nyolclábű szörnyet a sarokban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ezek? Kaszáspókok, köztudottan nem csípnek, talán
csak az ilyen kislányokat, mint te! – nevetett fel a Pines fiú, ami Bill szívét
egyszerre melengette meg, és fogta el a bosszúvágy.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper, az ott egy egér? – bökött riadtan a
sarokba, mire Dipper konkrétan seggre esett, úgy rohant a szoba közepére, Bill
mögé rejtőzve.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Jézusom, hol? – tekintett körbe. Bill pár
pillanatig bírta, majd kitört belőle a kacagás, ami miatt Dipper fejbe verte a
seprűjével.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Idióta! – morogta, majd tovább porolta a
sarkokat. Bill addig is a földet sepregette vagy az ablakot mosta. Az ágyneműt
kitették a fűbe szellőzni, meg ki is porolták, bár biztos, hogy az este mindketten
hálózsákban fognak aludni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Mire végeztek a takarítással, és a szoba végre
normális és lakható állapotba került, megszólalt az ebédet jelző kürt. A
fiúknak fel sem tűnt, hogy ennyire elrohant az idő vagy hogy egyáltalán éhesek
voltak-e. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Elégedetten dobták le a partifist és a seprűt, majd
együtt elindultak az étkezde felé. Bill ígérete magának, már minimum negyedjére
dőlt meg a mai nap folyamán.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Az étkezde egyben volt a konyhával és most mennyei
illatok terjengtek a levegőben. Dipper hasa hangosan adta a fiú tudtára, hogy
üres, mivel a reggel fél négykor elfogyasztott kávé és egy darab croissant nem
volt elég egész délelőttre. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">A nagy faépület előtt egyre többen várakoztak, hogy
végre bemehessenek. Bár a tanárok azt mondták, hogy egyedül jöhetnek majd be
étkezni, az első alkalommal még tartottak egy párperces hegyibeszédet. Mondjuk,
hogy ne alakuljon ki kajacsata.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper bent azonnal tálcát ragadott, és a sornak
nagyjából az elején állt, szerencsére. A levegőben húsleves és rántotthús illat
terjengett, aminek köszönhetően mindenkinek összefutott a nyál a szájában. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Szerette a mosolygós konyhásnéniket, mert, ha te is
megvillantottad a legszebb mosolyodat, akkor nagy valószínűséggel kaphattál még
egy kanál krumplit. Amint kézhez kapta a tányérját, a tálcájára tette, majd
kiállt, hogy helyet keressen magának. Sokak előtt még tálca sem volt, csak
gyorsan helyet foglaltak. Dipper reménykedve kutatta a húgát a nagy
embertömegben, egyszerűen nem lelte, csak a hangját tudta kiszűrni az
ordibálásokból. Mabel egy nyolc fős asztalnál ült, hét másik lánnyal,
elmélyülten csevegve valamiről, amihez nem volt kedve csatlakozni. Viszont
máshol nem volt hely.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Gyere, Fenyőcske! – Az ismerős hang tulaja egyik
kezét a fiú csípőjéhez rakta és tolni kezdte őt. Dipper számon akarta kérni
Billt, aki végül megállt egy asztalnál, ahol négy lány már ült. A szőke
köszönt, majd lerakta a piros tálcát a faasztalra, és azonnal beszélni kezdett
a lányokkal, hol flörtölt velük, vagy egy tincset birizgált valaki hajából.
Dipper a szemét forgatta, újra körbelesett, majd lemondóan sóhajtott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Hátha van még <i>női</i>
jelentkező a székre, nem akarom elfoglalni. – Dipper hangja egy merő gúny volt,
ahogy elfordult és a tálcájával kilépett az étkezde verandájára. Keresett
magának hátul egy nagy rönköt, amire leült, majd nekiállt a már hőn áhított
ebédjéhez.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Bill meglepetten bámult Dipper után. Minden
idegsejte sikított, hogy rohanjon utána, de ő csak ült tovább, elmerülve a
lányok vérunalmas beszélgetésében. <i>El
kell felejtenie Dippert! </i>Két hétig lesz egy laktérben azzal a fiúval, akibe
pár nap alatt belegabalyodott, plusz egy teljes évet még ki kell mellette
bírnia. Mennyi lehetett az esélye annak, hogy Dipper valaha is viszonozza az
érzéseit? Nagyon kevés, több esélye volt annak, hogy élnek még dínók a Földön. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Egyszer volt szerelmes, vagyis az akkori érzései
álltak legközelebb hozzá, de ahhoz, hogy beleszeressen abba az illetőbe,
kellett minimum egy év, míg Dippert csak meglátta és <i>BAMM! </i>Ez lenne az az érzés, amikor meglátod a <i>Nagy Ő</i>-t? Bill nem volt biztos benne, hogy Dipper az ő <i>Nagy Ő</i>-je, de tagadhatatlan volt, hogy
az első pillanattól kezdve vonzódott hozzá. Mind érzelmileg, mind testileg. <i>Bele fogok pusztulni ebbe a két hétbe!<o:p></o:p></i></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Bill tíz percig bírta még tettetni és elviselni,
hogy figyel a lányokra, majd egy gyors mentéssel felkapta a tálcáját és
távozott ugyanazon az ajtón, amelyiken Dipper is. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Hiába forgolódott a verandán, az üres volt.
Összehúzta a pulóvere cipzárját, majd gyors léptekkel a kalyiba felé vette az
irányt, hátha ott megtalálja a fiút.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Lihegve és kimelegedve érte el a kis faházat.
Nyugodt akart maradni, lassan, mégis gyors léptekkel jönni, amiből végül
rohanás lett. Fellépett a kis teraszra, majd belesett a helyiségbe, ami
teljesen üres volt. <i>Hova lett Dipper?</i>
Bill idegesen túrt a hajába, majd ismét sprintelni kezdett az étkezde felé. A
bakancsára nedves falevelek tapadtak, a hűvös levegő csípte a nyálkahártyáját,
mivel a levegőt a száján át vette. Szőke haját hátra csapta a szél, a nyirkos
avaron majdnem számtalanszor eltaknyolt, de csak futott tovább. És ismét a
verandán állt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Na, máris meguntad a lányokat vagy már le is
rendezted őket? – jött a gúnyos hang a faház mellől. Bill abba az irányba
fordult, ahonnan Dipper szólt, majd meglátta őt, egy farönkön ücsörgött, ölében
a piros és mostanra üres tálcával.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Az, hogy meguntam, nem elég kifejező, mennyire
elviselhetetlenek voltak – nevetett fel Bill. Dipper felvonta az egyik
szemöldökét, majd a tálcával a kezében, felállt. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Pedig azt hittem, te ehhez vagy szokva.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Már miért lennék? – meredt Bill értetlenül a
másikra, szőke szemöldöke a homloka közepére csúszott.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért, te nem az a fajta fiú vagy, akinek a gimi
minden hetére jutott egy barátnő? – kérdezte Dipper, valamennyire kíváncsian,
de részben gúnyosan. Bill morcos arcot vágott, karjait keresztbe fonta a
mellkasán.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért hiszi mindenki ezt rólam? Az, hogy nyílt
vagyok, nem jelenti, hogy hímkurva is – morogta ténylegesen sértetten. Bárkitől
elfogadta volna ezt a sértést, csak pont Dippertől nem, bár az akciója az
étkezdében ellent mondott annak, hogy tagadta ezt a nőcsábász imidzset. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne már! Bill jóképű vagy, a lányok oda vannak
érted! <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Bill
arcáról a mérges tekintet egy szempillantás alatt eltűnt, a helyén döbbenet
volt és egy halvány pír. A karjait nem engedte le, de a pillantását elkapta,
hirtelen a veranda szélén lévő apró felkúszott gyomok érdekesebbnek tűntek.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– E-Ez nem igaz! – Bill próbált ellenkezni, bár
tudta magáról, hogy jól nézett ki, mégis mástól hallani furcsa volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Te hülye vagy? Néztél már tükörbe? Az egész
évfolyam lánygárdája megbolondul érted.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez inkább imidzs, mintsem a külsőm vagy...<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez nem igaz. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Senki sem jól ítél meg a külsőm alapján, senki
sem tudja, hogy milyen is vagyok igazából belül, mert elég nekik a helyes pofi,
egy szexi mosoly vagy ez az enyhén rosszfiús imidzs. Az senkit sem érdekelne,
hogy idebent – bökött a mellkasára – ki is vagyok igazából. – Bill heves
reakciója meglepte Dippert. Felmerült a tudatának egy apró szegletében egy
kérdés, de nem csiklandozta eléggé az agyát, hogy ténylegesen ki is mondja.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill, arra vannak a barátok és a párkapcsolatok,
hogy megnyílj, és hogy elengedd magad.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Hogy aztán hátba szúrjanak? Kösz, nem! – felelte
savanyúan. Ismét könnyek csípték a szemét, ahogy visszagondolt arra a napra,
amikor az egész iskolája megutálta. Elhívott egy fiút randizni, akiről azt
hitte, hogy ez az egész kölcsönös, majd másnap az összes diák ezen csámcsogott,
zaklatták őt, fizikailag, verbálisan és interneten keresztül. Egy hónap múlva
Bill iskolát váltott, egyelőre a városon belül csak, mivel már március volt, de
oda is hamar eljutottak a hírek, így júniusban az édesanyjával nekiálltak
lakást keresni egy másik államban.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Lehet, hogy voltak rossz párkapcsolataid vagy
hűtlen barátaid, de az egész a bizalomra épül. Ne azokkal a lányokkal tölts
időt, amelyik rád mászik, mint a nyálkás giliszta, hanem aki nem, vagy fogalmam
sincs. Csak van itt valaki, akivel egyezik az érdeklődési köröd. – Dipper
kicsit zavartan hadonászott magyarázás közben. Bill szíve még jobban össze
akart facsarodni. <i>Mondjuk Te?</i> Próbált
erőt venni magán és visszanézni Dipperre.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért akarod ennyire, hogy barátnőm legyen?<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem mondtam, hogy legyen barátnőd. Azt mondtam,
hogy ha valakit közel engedsz magadhoz, neki megnyílhatsz, de ne az ilyen
üresfejű libák közt keresgélj! Fix van egy olyan lány, aki normális és
elfogadna.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><i>- Elfogadna?</i> – suttogta maga
elé Bill megtörve a szemkontaktust Dipperrel. Egyáltalán nem számított rá, hogy
ez a beszélgetés ilyen szálat fog felkapni. És hogy ennyire összetöri majd.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Te ráadásul seperc alatt találsz is magadnak
egyet – bíztatta tovább Dipper.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Mert? – nevetett fel Bill keserűen, de próbálta
leplezni, hogy mennyire nem akarja ezt a beszélgetést folytatni.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Mert mondjuk jóképű vagy? – meredt rá Dipper,
mintha a szőke egy idióta lenne.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez nem igaz! – ismételte ismét ugyanazt a
választ. Tudta magáról, hogy csábos a mosolya, de nem volt jóképű. És az, hogy
Dipper megint ezt bizonygatta, csak még inkább zavarba hozta.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– De igen! Te nem látod, hogy tapadnak rád a
szemek, minden mozdulatodat lesik. A nagy nőcsábászét – Dipper igazából semmit
sem tudott Billnek ezen életéről, csak amit a pletykákból hallott és szégyellte
is magát, hogy ezekre a szóbeszédekre támaszkodik.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Mondtam, hogy ez csak imidzs. Rám ragadt. Nem
tehetek róla! Mellesleg... Nekem még sosem volt barátnőm. – Ez a mondat nem
szégyenkezve hangzott el, hogy „már 18 vagyok és még nem volt csajom”, sokkal
inkább egy mentegetőzés volt.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Na jó, te biztos szórakozol! – Dipper kétkedve
mosolyodott el, kíváncsian várta, Bill mikor mondja, hogy „csak viccelek!”, de
erre nem került sor.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Semmilyen párkapcsolat? Soha? – Dipper
beletrafált, mivel párkapcsolata volt már, három is, az elmúlt 8 év alatt,
amióta tudja magáról, hogy ilyen. Az agya vészesen kattogott, hogy mit is
mondjon. Nem mert Dipper szemébe nézni, nehogy kiszúrja, hogy hazudik.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem. Még soha – suttogta. Bár valamennyire bízott
Dipperben, nem merte elmondani neki az egész életét, hogy a fiúkhoz vonzódik,
hogy az apja emiatt elhagyta, nem azért, mert félt, hogy szétkürtöli, hanem
mert lehet elvesztette volna a társaságát, ami néha lehet, hogy összetörte a
szívét, mégis inkább törötten Dipper mellett, mint törötten nélküle.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Huh... – Dipper nem tudta mit feleljen, a csend
kicsit kínos volt, ezért Bill vette át a riporter szerepét.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– És neked? Mi van a barátnőkkel? – kérdezte Bill
magabiztosan. Dippernek valószínű, hogy volt már, nem is egy. Azokkal az
őszinte mogyoró szemekkel seperc alatt lyukat tudott volna beszélni bármelyik
lány hasába.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem.... Nem igazán volt még – felelte végül egy
szégyenpírral az arcán.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Oké, te vagy az, aki fix hazudik! Hogy nem volt
még barátnőd? Ilyen külsővel?<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Mégis milyen külsővel? Olyan a hajam, mint egy
óvodásnak, nem vagyok izmos, egy ilyen, nem is tudom mit mondjak magamra, hülye
formám van, szeplős vagyok, amiket amúgy utálok, mert sosem állt jól, ráadásul
a vállam és a hátam is ilyen! – panaszkodott Dipper. Bill csodálkozva nézett
Dipperre, hogy ő mennyire nem látja gyönyörűnek magát. Az arca, a szemei a szája, a szeplője, még a rakoncátlan
tincsei is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Pedig a szeplőid a legaranyosabbak – jegyezte meg
Bill egy enyhe pírral az arcán. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ugyan. Ezek nem aranyosak, csak rondák.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez nem igaz. Teljesen illenek hozzád. A hajad,
igaz kusza, de nem ront az összképen, ahogy a szeplők sem, hidd el. A szemed...
nos, egyszerűen ragyog vagy csillog, nem is tudom, és a kusza tincsek, amik
belelógnak, meg a szeplők csak még ártatlanabbá teszik, a mosolyodat pedig még
kisfiúsabbá és imádnivalóbbá. – Bill belemerült Dipper elemzésébe, és nagy
szerencséjére azt nem fűzte hozzá ebben a ködös pillanatában, hogy az alsó ajka
teltebb, mint a fölső, és sokszor cserepes, mégis csókolni való. Hogy egy apró
ránc jelenik meg a homlokán, amikor valamit nem ért vagy koncentrál, és néha
még a nyelvét is kidugja egy picit. Hogy édes, amikor az orrát ráncolja, ha a
fintorog, hogy a tekintete mennyire nyílt, amikor olvas, mintha tényleg elmerülne
abban a világban és nem is itt lenne. Hogy az illata annyira illik hozzá, és
annyira megnyugtató, hogy az ölelésében egyszerűen el lehet veszni, hogy
valamennyire gondoskodó a maga módján, de ezt mások felé csak akkor mutatja ki,
ha komoly a gond. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Bill mondandója mind a kettejüket zavarba hozta,
mivel fiúk általában nem mondanak ilyeneket egymásnak, és Billnek szerencséje
volt, hogy Dipper nem hallotta gondolatait. Bill megrémült, hogy talán már
ezzel is <i>„felfedte”</i> magát, de Dipper
nem mondott semmit sem.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Azért ne gondold, hogy rád nem tapadnak lányok.
Csak te nem veszed észre őket – folytatta Bill egy hosszabb csend után. Ez
felkeltette Dipper kíváncsiságát.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Rám? Mégis kikre gondolsz? – meredt rá
hitetlenül. <o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Mondjuk az a Northwest lány.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Ő <i>rád </i>tapad,
nem <i>rám</i>!<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Lehet, hogy felkeltettem az érdeklődését, de
általában <i>téged</i> figyel. Van egy pár
lány a suliban, akik téged figyelnek, nem engem. Szerintem ezen nem kéne
meglepődnöd. Mondom, hogy helyes vagy. Még azokkal a „ronda” szeplőkkel is.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper nem akart Billnek hinni, azt hitte megint
csak viccelt, de a szemei annyira őszinték voltak, annyira tisztán csillogtak,
hogy lehetetlen volt, hogy amit mond, az hazugság.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">– Visszaviszem a tálcám – emelte fel a piros
műanyagot Dipper, mire Bill csak biccentett. Már nem akart ott lenni. Nem
akarta megvárni, míg Dipper visszaér, így amint becsukódott a hatalmas faajtó,
leugrott a verandáról és rohanni kezdett, ezúttal nem a kalyiba felé, hanem az
erdőbe, pont csak annyira, hogy az étkezde apró pont legyen csak a távolban.
Bill megállt az egyik fa mellett, kapucniját a fejére húzta, eredetileg csak a
fának akart dőlni, végül szorosan ölelte a növényt. Minden bánatát ki akarta
adni. Mindet. Minden fájdalmat, amit a múlt okozott neki, és amit a jelen. Hogy
utálták, megverték, kiközösítették, bántalmazták, zaklatták. Most pedig, hogy
félt, hogy nem szeretik viszont, hogy minden, ami a múltban volt, az követi és
itt is minden ugyanúgy lesz. Hogy elveszti Dippert. Hogy utálni és undorodni
fog tőle. A könnyek az arcán megállás nélkül csak folytak és folytak, nem
szabott gátat nekik, nem volt senkije, akivel ezt megoszthatta volna, csak
ezzel a fával.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt 18pt; text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲</span></div>
</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: justify; text-indent: 23.2px;">Dipper egy picit meglepődött, hogy Bill eltűnt, mire visszaért, bár nem lepte meg annyira. Az érzések Bill arcán azt sugallták, hogy a fiú el fog rohanni, hogy egyedül lehessen. Dipper nem tudta, hogy Billnek az egyedüllétre van-e szüksége, vagy hogy valaki átölelje, akinek a karjaiban sírhat.</span></span></div>
</div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
<span style="font-family: inherit;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-33584760567695359792017-11-29T05:39:00.000-08:002017-12-20T06:07:44.350-08:00Mint égen a csillagok || NEGYEDIK FEJEZET<div align="right" class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: right;">
<div style="text-align: start;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXSCPOofGx80HyW05SgyQFxhbhQD33fVVPXcqHJnzj65-9545RlwPhVdTS7iBc6erZd1CBwPhkZOtj2KXi1-tyxlv9KPu2b-qHF0H6KcjduDrZlVwqKrp6IqSgNHMnp83Rndo8pZLOeJw/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2478 szó</span></div>
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet: </span><span style="font-size: x-small;"><strike><span style="font-family: inherit;"></span></strike></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: justify;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;">
<br /></div>
<div>
<div style="margin: 0px; text-align: center;">
<div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;"><br /></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span><span style="font-family: inherit;">▲▲▲</span></div>
</div>
</div>
</div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 21.3pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A reggel hűvös
volt és nyirkos, a legtöbben szerették volna a pokolba kívánni az egész
osztálykirándulást, amiért az ilyen korán kezdődött. Ráadásul még a buszra sem
ülhettek fel, így a jármű mellett ácsorogtak egy-egy vékony pulcsiban, mivel
reggel senki sem pillantott a kinti hőmérőre, meg az édes kis hat fokára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 21.3pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Bill vastagabb
pulcsit viselt, mégis vacogott, a termoszát pedig hiába ölelgette, abból meleg
nem nagyon jött ki. Szőke haját eltakarta a kapucnija, ezzel is próbált
bujkálni, meg minden pontot lezárni, ahol hideg levegő szökhet a ruhája alá. Az
arca nyúzott volt, sápadt, a szeme mégis fekete volt és táskás, az elmúlt pár
napban nagyon rosszul volt, de sikerült annyira meggyógyulnia, hogy ne haljon
bele a kirándulásba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 21.3pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor a Pines
ikerpár megérkezett, kicsit megkönnyebbült. Mabel azonnal a lányokkal kezdett
csevegni, míg Dipper néhány kocka mellett állt meg. Bill nem tudta levenni róla
a szemét és egyszerűen érezte, ahogy a lába megremeg a látványtól. A haja
borzos volt és az arcába lógott, de semmit sem tett annak érdekében, hogy
eltűrje onnan a rakoncátlan, mogyoróbarna tincseket. Vastag kabát volt rajta,
és hátizsák, ami teljesen eltakarta a vékony alakját, amit volt lehetősége
párszor megcsodálni. Csak két napig nem látta őt, mégis mintha egy örökkévalóság
telt volna el, és szíve szerint odarohant volna hozzá, hogy a nyakába boruljon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Végre tudott
normálisan beszélgetni az osztálytársaival. Az egyáltalán kiment a fejéből,
hogy mi, de leginkább ki miatt is romlott meg a viszonya. Fejbe akarta vágni
magát, amikor rájött, hogy igen, Bill miatt volt minden, aki annak ellenére,
hogy beteg volt még, ott támaszkodott félholtan a busz hátsólámpáinál. Dipper
gyorsan kerített egy kifogást, hogy elhagyhassa a beszélgetést, majd célba
vette a szőkét, és csak előtte állt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Jó reggelt! –
vigyorodott el Dipper. Bill ismét a közönyösség álarcát viselte, kénytelen
volt, hiszen majdnem tócsává olvadt Dipper gödröcskés mosolyától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Haldoklom, nem
kapok levegőt és mindjárt eljegesedek, mi benne a jó? – nevetett fel a szőke
kelletlenül, de a mosoly az arcán igazi volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Az
osztálykirándulás? – utánozta a húga hangját, mire Bill hangos röhögésben tört
ki, ami már az oldalát is szúrta. Páran feléjük pillantottak, de még ez sem
zavarta a fiút.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Hülye vagy,
Fenyőcske! – lehelte két roham közt Bill. Dipper a fiú vállába bokszolt, mire
amaz végre elcsendesült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Mondtam, hogy
ne hívj így!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Lehet, ez ilyen
„pénteki fenyős” nap lesz mától – elmélkedett Bill tettetett komolysággal.
Dipper megint meg akarta ütni, de inkább csak elengedte az egészet. Vagy
leszokik róla vagy nem, Bill olyan makacs, hogy sose tudná őt lebeszélni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Hogy érzed
magad? – tette fel az újabb kérdést Dipper, mire Bill is visszazökkent és
meglepően konstatálta, hogy mennyire ellazultan tud a fiúval beszélgetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Igazából jól.
Vagyis, jobban. A torkom még fáj és nem kapok levegőt, de már nem hányok, csak
rettenetesen fázok – fejezte be tényleg dideregve. Saját magát átölelve
ringatódzott, miközben a fogai össze-összekoccantak, és fehér hőfelhő szökött
ki az ajkai közül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– És mit vársz
most, hogy megöleljelek? – tette szét a karját Dipper nevetve, de amikor a
szőke bólintott a nevetése elhalt. – Ugye csak szórakozol? – meredt rá a barna
hajú, mire Bill is ugyanolyan arcot vágott neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Úgy nézek ki?
Mindjárt átveszem a jéghegy szereposztását a Titanicból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Jól van,
értettem, csak... – Bill tudta mire gondolt, ő is pont ugyanattól félt, mégis
megkérte rá a fiút, hisz ennél jobb indoka soha nem lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper forgatta a
szemeit, majd körbepillantott, szétnézett, majd megragadta Bill csuklóját és a
busz mögé húzta, ahonnét konkrétan senki sem látott rájuk. Dipper lehúzta a
kabátjának a cipzárját, majd maga elé húzta a fiút, és hagyta, hogy a másik a
derekára fonja a karjait, mélyen a kabát alá. A barna hajú srác széjjelebb
húzta az anyagot, hogy Billt jobban befedje. Fel sem tűnt neki, hogy akkora a
kabátja, hogy lazán elfér benne még valaki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Bill eleinte
lazán, majd egyre szorosabban simult a fiúhoz, hiszen a kabát alatt kellemes
meleg volt, plusz ehhez keveredett a fiú testi hője. Az plusz ráadás volt
számára, hogy a fejét a vállán pihentethette és magába szívhatta Dipper
illatát. Semmi kölni, vagy valami domináns, csak egyszerű öblítő és szappan
illat keveredett rajta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod, eléggé
kellemetlen a szituáció – panaszkodott Dipper, de válaszul csak egy hümmögést
kapott. Bill annyira ellazult Dipper karjai közt, plusz a kellemes meleg, hogy
kishíján majdnem elaludt, ami nem is volt megdöbbentő, hisz alig tudott
valamennyit is aludni az elmúlt napokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Sajnálom – hazudta.
Azt akarta, hogy örökre így maradhassanak. Szerette volna, ha Dipper keze
elindulna a pulóvere alatt, fel, végig a gerince vonalán, ami libabőrt és
borzongást váltott volna ki belőle. Ugyanígy ő is szerette volna bebarangolni a
fiú testét, izomról izomra, cetiről centire. De ez a vágyálma sosem válna
valóra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Most már jól
vagyok. – Bill elengedte a fiú derekát, majd nyomatékosan, még hátrált is egy
lépést. Dippert meglepte, hogy ilyen hirtelen távolodott el tőle, de nem nagyon
akart kora reggel Bill érzelmi ingadozásaival foglalkozni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Tessék! –
Dipper lehámozta a kabátját, és Bill vállára terítette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Jesszus,
Dipper, meg fogsz fázni! – szisszent fel a szőke, de a másik oda sem figyelt
rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– A pulcsim is
iszonyat vastag, eddig konkrétan, majd meg döglöttem, annyira melegem volt –
nyugtatta meg őt. Bill nagyot sóhajtott, majd köhögött egy sort, végül belebujt
a kabátba, és amikor Dipper egyedül hagyta őt, végre mélyen belélegezhette a
fiú illatát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Bill nem azért
ácsorgott a busz mellett, mert nem volt jobb dolga, hanem mert az elsők közt
akart lenni, akik felszállnak a buszra, hisz semmi kedve nem volt, valami
idiótával megosztani az ülését. Talán egy idiótával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Rendben, aki
leadta a papírjait, az felszállhat! – adta ki az engedélyt Mrs. Hooper, az
egyik kísérő tanár. Bill olyan gyorsan termett a busz ajtajánál, mintha ágyúból
lőtték volna ki. Gyorsan lépdelt, mivel mögötte egyre hosszabb lett a sor. A
busz hátsóbb felébe sétált, majd a táskáját a tartóba csúsztatta az ülés
felett, aztán maga is lehuppant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A diákok szép
lassan megtöltötték a buszt, Bill kémlelt, mikor látja meg a barna fürtöket,
vagy éppen elutasított pár illetőt, akik a szabad hely iránt vagy Bill
tásaságáért érdeklődtek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia Bill! –
huppant le Mabel az előtte lévő, szabad ülésre. Vastag pink pulcsi volt rajta,
az egyik válla mégis szabadon volt, és már ez is elég volt, hogy Billt kirázza
a hideg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia – köszönt
idétlenül a szőke.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Az nem Dipper
kabátja rajtad? – bökött felé a lány. Bill arca egy leheletnyivel vörösebb
árnyalatot vett fel, de ez senkinek sem tűnt fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Hülye vagyok és
még eléggé beteg, eljöttem egy szál pulcsiban, Dipper pedig odaadta a kabátját
– felelte végül. Mabel mosolyogva bólintott, majd a testvérére mutatott, akinek
a feje akkor tűnt fel a buszon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Maximalista.
Listát írt. Hármat. Hogy véletlen se hagyjon otthon valamit, plusz van nála egy
kisebb meteorológiai kütyü is. Elismerésem annak, akit találni fog magának,
mivel néha nehéz vele kijönni – motyogta a szemeit forgatva. Bill elbambult, az
agyában egy boldog, utópikus jövőkép jelent meg: <i>Dipperrel sétálnak egy üres parkolóban, kézen fogva, mellettük egy erdő
van, benne egy ösvény, amire rákanyarodnak, mosolyognak, nevetnek.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia! – Dipper
hangja visszazökkentette őt, és már köszönt volna, mikor látta, hogy a srác a
húgára és nem rá néz. Bill lehajtja a fejét, hogy ne látszódjon a pirulása.
Mabel csak int egyet a bátyjának. Dipper lekanyarította a táskát a válláról,
már dobta volna le a Mabel melletti ülésre, amikor a húga megakadályozta.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Bocsi, de
megígértem Amandának, hogy ülhet mellém – szabadkozott a lány. A barna hajú fiú
meglepetten pislogott le a húgára, alig akarta elhinni, hogy dobta őt. Új
üléstársat kell kerítenie. <i>Bill.</i>
Akaratlanul is a fiú neve futott át a fején, észre sem vette, hogy az eggyel
hátrébb lévő ülésen, ott gubbasztott a szőke is.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Hey, Cipher! –
szólt hozza Dipper. Bill széles, egyben beképzelt mosollyal pillantott fel
Dipperre.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen,
Fenyőcske? – ingerelte a fiút, mivel tudta, ezzel csak még idegesebb lesz.
Dipper a hajába akart túrni, de a keze megakadt a levegőben, a mozdulat közben.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Esetleg, szabad
ez a hely melletted? – kérdezte fogcsikorgatva. Bill mosolya szélesebb lett, a
következő tréfáját fontolgatta.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Szabad. –
Dipper kicsit megkönnyebbült, majd hátralépett Bill mellé, de ő felrakta a
lábait az ülésre. Dipper értetlenül nézett a boldog, szőke srácra.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill?<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt nem
mondtam, hogy leülhetsz. Csak, hogy nem ül itt senki. – Dipper megint
fontolgatta, hogy behúz neki egyet.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Szórakozol,
Cipher? – kérdezte kissé ingerülten.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez egy újabb
szívesség, ugye tudod? – incselkedett tovább. Dipper tanakodott egy picit, majd
eszébe jutott, hogy Bill viseli a kabátját.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Az szerintem
meg az én szívességem – bök a ruhadarabra. Bill mosolya lehervad, majd engedi,
hogy a fiú lehuppanjon mellé. – Úgy teszel, mintha nem élveznéd a társaságom –
villantott negédes mosolyt Dipper.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Amúgy is
engedtem volna, hogy leülj – motyogta az ablaknak támasztva a fejét. Hiába volt
már melege, semmi pénzért nem vette volna le a kabátot.<i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A buszút összesen
négy órás volt, de még csak alig egy órája voltak úton. A diákok többsége zenét
hallgatott, olvasott, filmet nézett, halkan beszélgettek, mivel a csoport döntő
része aludt. Mabel fél óráig bírta, utána egyből elszenderült, túl korán kelt
és nem ivott kávét vagy bármi koffein tartalmút. Bill és Dipper egy-egy
könyvvel a kezükben elfoglalták magukat. Dipper ismét kortárs irodalmat
olvasott, Bill egy nyelvkönyvet lapozgatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Pár szót tudok
észtül, anno nekifogtam, de iszonyat hamar feladtam – jegyezte meg Dipper a
könyvre mutogatva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Nekem tetszik,
a hangzása, az ország. Mit is mondhatnék, tapadnak rám a nyelvek – villantott
egy csábos mosolyt, mire a szomszédja csak a szemeit forgatta. <i>Hozzá fogok valaha is szokni ehhez?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A busz halkan
suhant végig az országúton, néha megálltak egy-egy gyors szünetet tartani, majd
mentek is tovább. Idő közben a Nap is társult hozzájuk, mivel reggel hajnali
ötkor, még túl fáradt volt ő is, hogy az égen legyen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Bill reggel fél
nyolc körül aludt el. Dipper egész úton olvasott, csak akkor vette észre, hogy
a szőke már nem az észt nyelvet csodálja, amikor a nyelvkönyv a földön landolt.
Bill feje a busz ablakának dőlt, sokszor nekikoppanva, ahogy a jármű rázkódott.
Dipper elmosolyodott, ahogy Billre nézett. A reggeli napfény narancsos-arany
színre festette a tincseit, a pilláit meghosszabbította, az egész arcát
gyönyörűvé/elragadóvá varázsolta. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper óvatosan a
fiú álla alá nyúlt, a fejét maga felé fordította, és a saját vállára helyezte,
hogy kevésbé rázkódjon. Bill akaratlanul is, de Dipperhez bújt, fogalma sem
volt róla, hogy nem az ablak, hanem Dipper a kispárnája. Az idősebbik Pines
egyáltalán nem bánta ezt a pozíciót, ellentétben a reggelivel. Nem is az, hogy
bánta, inkább szokatlan volt neki, és ez zavarba hozta őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A percek lassan
teltek és Dipper is egyre álmosabb lett, a busz csendes volt és a kellemes
remegés, ami rázta a buszt, csak rásegített erre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper –
motyogta valaki. A fiú bár átkozta ezt a személyt, körbe pillantott, hogy ki
szólítja a nevén, de nem látott senkit, mindenki el volt foglalva, vagy aludt,
amit ő is tervezett. Értetlenül pislantott körbe megint, amikor ismét hallotta
a nevét, de ezúttal tudta, kitől. Bill aludt, a szája kicsit elnyílt, de ő volt
az, aki szólította. <i>Vajon velem álmodik?
Egyáltalán miért?</i> – suhant át Dipper fején. Az arcán halvány pír jelent
meg, majd nem törődve Bill aranyos akciójával, fejét a fiúéra döntötte és
másodpercek alatt álomba zuhant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A busz pontban
kilenckor gördült be a tábor területére. Mabel szeme éppen, hogy kipattant,
azonnal ragyogni kezdett a faházak láttán. Hátrafordult, hogy ezt az örömöt
megossza a bátyjával, de a látvány, ami fogadta, meglepte. Az ajka mosolyra
húzódott, majd inkább előre fordult, nehogy felébressze az alvó párost.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A jármű fékezett,
aminek köszönhetően mindenki előre zuhant egy pillanatig. Bill ébredt fel
először. Amint konstatálta a szituációt, azonnal elkapta a fejét, ami azonnal
felkeltette Dippert is. A két fiú egy pillanatig csak bámulták egymást, majd
visszazökkentek az életbe, és elkezdtek szedelődzködni. Bill lehámozta a kabátot,
amit Dipper kezébe nyomott, majd előre ment, hogy minél hamarabb lejuthasson.
Dipper csak meredt a fiú után, majd maga is elindult az ajtók előtt kígyózó sor
felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">Itt fent a
hegyekben kellemes volt az idő. Nagyjából tizenöt fok lehetett, és a fáknak köszönhetően
szélcsend volt. Amin mindenki azonnal kiakadt, hogy nem volt térerő. Sokan
panaszosan szálltak le, valaki pedig nagyon élvezte, hogy végre a természet
lágy ölén lehettek, mindenféle technológia híján. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">A sofőr
kinyitotta a csomagtartót, majd egyessével-kettessével kezdte kidobálni a
cuccokat egy halomba, ahonnan mindenki elvehette a sajátját. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Rendben,
diákok, figyelem! – tapsolt párat Mrs. Hooper. Felállt egy közeli kis tuskóra,
majd elkezdte a nála lévő papírlapot olvasni. – Mint azt láttam, hogy
tapasztaltátok, nincs térerő a környék ezen részén, de úgy másfél kilométerre
van egy telefonfülke, ha valami tényleg nagyon fontos dologról van szó, akkor
egy tanár el tud majd kísérni titeket. Másodszor. Akik kevesebb holmit hoztak
magukkal, azok a szennyesüket ki tudják mosni a pataknál vagy az étkező mögötti
mosókonyhán. Holnap csatlakozik hozzánk egy másik csoport, szóval a tábor
kalyibáinak csak a felét használhatjuk, esetleg a régieket az erdő szélén, de a
további helyek és épületek közösek: az étkezde, ahol napközben programok is
lesznek; a tűzrakó; a fürdőhelyiségek, természetesen külön a fiúké – a tanárnő
balra mutatott –, és a lányoké – ezúttal jobbra –, mielőtt még bárki
félreértené. A napi programok mindig a faliújságra lesznek kitűzve, a főkunyhó
oldalán, az ott az, középen. Az ébresztés reggel hétkor lesz – a tömeg nagyja
fájdalmasan felszisszent, de ez nem tántorította el a tanárnőt a további
olvasástól –, reggeli fél nyolckor, ebéd fél egykor, vacsora hatkor, takarodó
kilenckor, lámpaoltás tíz-tizenegy óra körül. Mit is akartam még? Ja, igen,
előreláthatólag szervezünk egy bátorságpróbát is. Nos, egyelőre ennyi. Amíg
összeállítjuk a szobabeosztásokat, addig itt hagyhatjátok a holmitokat, és
bemehettek az étkezdébe vagy a főkunyhóba. – Mrs. Hooper leugrott a fadarabról,
majd csatlakozva a többi tanárhoz, egykettőre eltűnt. Dipper szétnézett az
osztálytársain. Erősen agyalni kezdett, hogy vajon kit kap majd szobatársának.
Csak ne Gideont. Az a gyerek kettyós, folyton ’varázsol’, ráadásul ki nem
állhatja Dippert, mióta kilencedikben bemosott neki, hogy szálljon le a
húgáról. Tom Shepherd is egy főnyeremény lett volna, de komolyan. A fiút minden
évben egyszer legalább felfüggesztették valamilyen verekedéses balhé miatt,
kilencedikben pont azért, mert Dippert tangálta el. Ahogy a fiú végigpillantott
mindenkin, és számba vette, hogy milyen emlékek fűzik őket össze, a helyzete
nem volt rózsás. Tény és való, hogy elég jól kijött az osztályával, de ha
mélyebbre kellett ásnia, akkor bizony belátta, hogy két hétig, egy fedél alatt,
nem bírná ki senkivel sem túl jól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Rendben,
figyelem! – ordította el magát Mr. Hopkins. <i>Esetleg
összeraknak Mabellel, hisz a húgom, nem?</i> A tanár hangjára mindenki seperc
alatt visszaiszkolt a bejárathoz, hogy végre megtudják, kikkel lesznek
összepakolva. A pasas olyan magas volt, hogy nem kellett neki se rönk, se
semmi, hogy kitűnjön a diákseregből. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Először a
lányokat! – nyafogta valaki, mire Hopkins csak morgott valamit, de azért előre
vette a lányok listáját. <i>Átok rád!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Akkor a
lányok... – Hopkins ordítozni kezdte a kunyhók számait, majd a neveket. Amikor
Mabel nevét is elordította, kicsit csalódott lett, és lelkiekben felkészült,
hogy valami rémes csoportbeosztásban lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– A fiúk
csoportok pedig a következők... – Dipper csendben várt, mint egy bűnös paraszt
az akasztásra, próbálta magát minél jobban összehúzni, hátha nem veszik észre,
de biztos nem hagyták volna ki, hisz a neve a papíron volt. <i>Miért kell ilyen hátul lennie?</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-indent: 35.4pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper Pines -
a neve hallatán konkrétan majdnem összeesett, a torka elszorult, nagyon
reménykedett, hiszen sokak voltak még bent azok közül, akiket el akart kerülni
–, és Bill Cipher. <i>Ilyen nincs!</i><o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 2.4pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 2.4pt; mso-para-margin-bottom: .2gd; mso-para-margin-left: 0cm; mso-para-margin-right: 0cm; mso-para-margin-top: .2gd; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-56051222991397214502017-11-22T05:20:00.001-08:002017-12-20T06:07:50.957-08:00Mint égen a csillagok || HARMADIK FEJEZET<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMGag5LVeq_3xWjKW6nk1ShgfLFg4VPMkX0q_-DQQAQaJoz6N_YWuV8gCeMkAOxPKmlUZzu9Cw6HlpABEjSwo-nNhFc5FcrNpWWrKHY2Ndg6Zg1BS2dWZxuBWkrV0aPXUN07NFg-MGf7M/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMGag5LVeq_3xWjKW6nk1ShgfLFg4VPMkX0q_-DQQAQaJoz6N_YWuV8gCeMkAOxPKmlUZzu9Cw6HlpABEjSwo-nNhFc5FcrNpWWrKHY2Ndg6Zg1BS2dWZxuBWkrV0aPXUN07NFg-MGf7M/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span><br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; orphans: 2; text-align: right; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 14.2pt; widows: 2;">
<div style="text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2889 szó</span></div>
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: justify;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "Times New Roman";">
</div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<br /></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; text-indent: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
</div>
<div style="font-family: "times new roman"; margin: 0px;">
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
<div>
<div style="margin: 0px; text-align: center;">
<div style="font-family: "times new roman";">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">▲▲▲</span></div>
<div class="MsoNormal" style="font-family: "times new roman"; line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Az ajtón
halk kopogás hallatszódott be, majd mielőtt még Dipper válaszolhatott volna,
Mabel már be is nyitott a sötét szobába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nálad
vannak az elemlámpák? – kérdezte az ajtóba csimpaszkodva, fejét oldalra hajtva.
Dipper felállt az ágyáról és a komódja legfölső, kacatos fiókjában kezdett el
kutakodni, majd az éjjeliszekrényében és legvégül az íróasztaléban –
ezutóbbiban végül meg is találta a nagy, sárga elemlámpákat, persze elem
nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Kérj
apától elemet! – Átadta Mabelnek a lámpákat, majd visszaheveredett az ágyra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Te nem kezdesz
el pakolni? – értetlenkedett a húga, aki már most a bőröndje felét tele
pakolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Csak
pénteken indulunk – jelentette ki nyugodtan Dipper, aki tényleg úgy volt vele,
hogy felesleges elkezdenie pakolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen,
tudom, de holnap már kedd lesz és még vásárolnunk is kell. Nem lesz időd és
kapkodni fogsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mabel,
listát írok. Nem lesz gond, nyugi! – Dipper meglengette az ágyon, eddig
mellette pihenő jegyzettömböt, aminek már a felét teleírta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Te
tudod. – Mabel vállat vont, majd kivonult bátyja szobájából, behúzva maga
mögött az ajtót. Dipper agya egy pillanatra elkalandozott, majd húga után
kiabált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mabel! –
kiáltott fel a fiú, elhúzva a lány nevét. Nem telt el fél másodperc, mire a
lány visszarohant a szobába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi az? –
kérdezte húga egy cseppnyi aggodalommal a hangjában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Beszélhetnénk valamiről? – pillantott ra elég kétségbeesetten Dipper. Mabel
becsukta az ajtót, majd letelepedett a bátyja ágyára, térdeit maga alá húzta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Miről
lenne szó? – Várta, hogy Dipper elmondja mi bántja, de mielőtt megszólalt
volna, Mabel félbeszakította. – Ugye nem arról akarsz kiselőadást tartani, hogy
lehetőleg senkivel ne kerüljek túlságosan közel a két hét alatt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi? Nem.
Fúj. Mabel, nem érdekel a szexuális életed. Csak azt mondd meg, ki okozott
fájdalmat, hogy leüthessem! – Mabel felnevetett a testvére védelmező
bátyuskáján, majd átkarolta a nyakát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Köszönöm. Igazán jó testvér vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Amiről
beszélni akartam.... az Bill. – Mabel visszaült az ágyra, egy méterre nagyjából
Dippertől. A kérdés meglepte, bár nem lepődött meg túlságosan, hisz a szőke
srác elég sok időt töltött el Dipper közelében az elmúlt pár napban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi van
vele? – vonta fel Mabel az egyik szemöldökét. Fejét kicsit oldalra döntötte,
ezért a tincsei kiszabadultak a füle mögül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Te
nagyobb körökben forogsz. Nem hallottál valami furcsát róla? Annyira... nem is
tudom, sokoldalú. Egyszer ilyen, máskor olyan. Fogalmam sincs, a többiek mit
beszélnek róla? – Dipper arca picit vörösebb árnyalatot vett fel, de Mabelnek
ez nem tűnt fel, mivel mélyen a gondolataiba merült, de semmit sem tudott
felidézni, ami Billel lett volna kapcsolatos.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Leginkább azon pletykálnak a lányok, hogy milyen helyes és hogyan szedhetnék
fel őt, de nem hiszik, hogy az a megállapodós féle fiú, inkább az az
egyéjszakás párti. De komolyan mondom még semmit sem tudnak róla, nem nyílt még
meg előttük annyira. Pénteken is hiába hívták bulizni, senkinek sem válaszolt.
Viszont... Eléggé győzköd mindenkit az osztályban, hogy egyébként jól kijöttök,
és már semmilyen gebasz sincs köztetek és hogy szálljanak le rólad. – Dippert
megdöbbentette az információzuhatag, amit a húga ráömlesztett. Az eleje nagyon
nem érdekelte, valamiért ő is az egyéjszakás párti Billre szavazott volna, de
nem akarta ezt elképzelni. Felötlött benne az is, hogy pénteken ők együtt
töltötték a délutánt és Bill nem rohant annyira, talán csak nem volt kedve
bulizni. Az viszont, hogy senkinek nem nyílt meg megdöbbentette, hiszen – bár
nem sokat –, de neki mesélt egy keveset, meg jól elszórakoztatták egymást.
Furcsa érzést váltott ki belőle, hogy Bill az ő társaságát kereste.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Minden
rendben? – hajolt közelebb Mabel a bátyjához, aki úgy tűnt, elkalandozott.
Dipper bólintott egyet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Persze.
Nincs semmi gond. Kösz, Mabel. – A lány válaszul csak magához szorította a
testvérét és egy barackot nyomott a fejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Állj
neki pakolni, mert fix, hogy valamit el fogsz felejteni. Mondjuk akkor lenne
lehetőségem ördögi kacajom csiszolására, ahogy azt kiabálom: én megmondtam! –
Ezzel Mabel kiviharzott a szobából, mint egy igazi ősember, a mellét verve és
idiótán ugrálva. Dipper mosolygott a húga nevetséges viselkedésén, majd
felkapta a jegyzetfüzetét és lefirkantott még pár holmit, amit majd be kell
pakolnia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért
van tele <i>fenyőfákkal</i> a pulcsid? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Neked is
jó reggelt – válaszolta Bill vigyorogva, megigazítva az említett ruhadarab
alját. Egy dobozt talált tegnap a szobájában, amiben az összes karácsonyi
ruhája volt, amit valaha kapott. Rénszarvasos, világítós, zenélős, Mikulásos,
hóemberes és ez a fenyőfás pulcsi. Gondolta, tiszteletét teszi benne a suliban,
hisz mekkora poén már, hogy szeptemberben karácsonyi ruhát hord, nem?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem vagy
vicces – fűzte hozzá Dipper morogva. Általában reggelente friss volt, ma reggel
viszont hárplisabb volt, mint egy menstruáló nő. Bill felnevetett, majd
átkarolta Dipper vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Gyere
Morgó, meghívlak egy kávéra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Az iskola
folyosói tömöttek voltak, akár csak a büfé sora. Bill elmorgott egy szitkot,
majd megragadta Dipper kezét és egy bájos mosollyal beállt egy alatta járó lány
mellé, akivel pénteken már beszélt, meg hát eléggé a sor elején is állt. Dipper
nem értette miért is áll ott, hiszen a büfét általában messzire elkerüli,
ráadásul itt sok az ember és most még fölösleges harmadikkeréknek is érezte
magát. Hiába bökött a szőke vállába – pont egy idegesítő, sötétzöld fenyőbe –,
a fiú csak megint belé karolt és anélkül, hogy Dipperre pillantott volna,
tovább beszélgetett Lisával. Vagyis úgy emlékezett, ez volt a vörös neve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi
adhatok? – kérdezte unottan a büfés. Bill egy újabb megnyerő mosolyt
villantott, ezúttal az idős és morcos nőt ajándékozta meg vele.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Jó
reggelt, két kávét kérek, az egyiket két cukorral, tejjel és tejszínhabbal, a
másikat egy cukorral és tejszínnel. És szeretnék még egy zacskó olyan kis
aranyos fánkot is. Igen, azt. – Bill úgy hadart, hogy a büfés egy kisebb
tornádóvá változott, ahogy sürgött-forgott a kis helyiségben. Dipper enyhén
ledöbbenve pillantott a mellette vigyorgó szőke srácra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Honnan
tudod, hogy iszom a kávémat? – meredt rá a karjait a mellkasán összefonva. Bill
oldalpillantással mérte végig a fiút, majd még szélesebbre húzta a mosolyát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Az
titok. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Valahogy sikerült úgy kiverekedniük magukat az embertömegből, hogy nem
borították magukra a forró kávét. Dipper csak morogva emelte át bekötetlen
bakancsát az emberek lábain, anélkül, hogy egyet is eltaposott volna, míg Bill
inkább fellökött mindenkit. Jobbnak tartották, ha elhagyják az iskola épületét
és a parkban telepszenek le, ahol valószínűbb, hogy kevesebb gyerek van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod, nem muszáj rajtam csimpaszkodnod. Komolyan, úgy csüngsz néha
rajtam, mint lajhár a fán. – Dipper beleszürcsölt a kávéba, majd egy halk
káromkodással nyugtázta, hogy igen, a frissen főtt kávé iszonyat forró.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem akarom, hogy miattam utáljon ki az osztályod, főleg nem az utolsó
évedben. Ha megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy nem marjuk szét egymást és
mi jól kijövünk, majd szentelek nekik a figyelmemből. – Bill hátra tűrte szőke
haját és felgyűrte a pulóvere ujját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Azt fogják hinni, hogy van valami köztünk, és kisajátítalak – rázta
meg a fejét Dipper, majd ismét próbát tett a kávéval. Bill lefagyott egy
pillanatra, bár lehet csak belülről. Megrémült attól, amit Dipper mondott. Nem
attól, hogy együtt vannak, sőt, ő meg akarta próbálni, de nem akarta, hogy
mások tudják és esetleg emiatt gyűlöljék. A másik meg. Akarta, hogy Dipper
kisajátítsa őt, hogy jelölje meg őt, hogy csak is hozzá, Dipper Pineshoz
tartozik. Erre lehet, egy örökkévalóságig is várhatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Kétlem – fintorgott végül a szőke is. Kortyolt egyet az édes
tejeskávéjából, majd eszébe villantak a fánkocskák. Kibontotta a nejlonzacskót,
majd egyből kikapott egyet és a szájába dobta a karamellás-mázos édességet.
Hörcsög pofival hümmögve nyugtázta, hogy nagyon finom. Felhúzott egy másikat az
ujjára, majd a barnahajú orra elé tolta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem kérek – tolta el Bill kezét, furcsa grimasszal méregetve az ételt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne ítéld el, amíg nem kóstoltad! – Bill ismét meglebegtette előtte a
cukormázas fánkot, mire Dipper sóhajtva, végül is bekapta az édességet. Az ajka
egy pillanatra ért csak a másik ujjához, neki ez fel sem tűnt, Bill mégis
megdermedt egy pillanatra. Az arca olyan gyorsan váltott vörösre, mint a sárga
lámpa tilosra. Az ujjbegye bizsergett, mégis próbált higgadt és laza maradni,
bár lassan kezdett annyira feszült lenni, hogy jobbnak látta, ha Dippert egy
bokorba vagy a takarítószertárba cibálja, vagy ott a lépcsőn leteperi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Fúj, bekaptad az ujjamat! – nevetett fel Bill, de ez a nevetés nem
volt igazi, de ezt Dipper nem vette észre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem is tudom, ki dugta a számba – forgatta a szemeit a srác. Bill
próbált mosolyogni, majd egy gyors mozdulattal felállt, felhörpintette a még
mindig elég meleg italát, a poharat a szemetesbe hányta, majd visszafordult
Dipperhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Lassan csöngetnek és Rodds igazán hárplis, ha valaki késik.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">A szünet
hangosan telt, ahogy az általában szokott. Bill a padjában ült, fejét az
asztalra rakott, összefont kezein pihentette, nagy valószínűséggel aludt, ebben
a káoszban. Az osztály tagjai kérdő pillantásokkal méregették, hisz pénteken, a
legelső nap még bulis és nyitott srácnak tűnt. Aztán volt az az apró vita
Dipper Pinesszal és azóta minden más lett. Bill az osztályba lépése után egy
órával fenekestül a fejére fordult. Persze a diákok ezt is az idősebbik Pines
hibájának tudták be, pedig ő egyáltalán nem vágyott a szőke társaságára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper is
a saját helyén ücsörgött, nézte a firkákat a padján, némelyik halvány volt –
köszönhetően annak, hogy Bill megpróbálta lemosni –, valamelyik pedig még
feketébb volt, talán újraírták. Igazából nagyon nem érdekelte őt. Az, hogy az
osztálya ilyen kicsinyes és gyerekes, az egyszerűen nevetséges volt. A szeme
mégiscsak megakadt az egyik íráson, egyszerűen sehogy sem tudta kiolvasni, hogy
milyen irányból írták, míg végül rájött. <i>Soodustama*.</i>
Kevés ideig tanulta a nyelvet, sőt szinte már fel is adta, de ez egyike volt
azoknak a szavaknak, amikre emlékezett. Hirtelen elmosolyodott, majd meg is
szidta magát fejben, majd inkább csak a szemét forgatta. Hátrapillantott a
válla felett, de Bill csak a padjára borult, nem is érzékelte, hogy Dipper
mogyoróbarna szemei rá merednek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">A fiú
furcsálta a helyzetet, kicsit talán aggódott is. Kitolta a székét, majd hátra
sétált a szőke padjához. Dipper szólongatta, de Bill nem válaszolt. A fiú most
már pánikolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill! –
szólt erélyesebben, mire többen odakapták a fejüket, és Bill is jelét mutatta
annak, hogy figyel. Megemelte a fejét, majd Dipperre emelte arany tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hm? –
Bár a hangja közönyös volt, mégis rekedtes, a szeme alatt vörös karikák feküdtek,
az arca verejtékben úszott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Te jó
ég! Jól érzed magad? – Dipper letérdelt a pad mellé, tenyerét a szőke arcára
simította, és konkrétan felszisszent, amikor megérezte a fiú magas
testhőmérsékletét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Persze,
csak álmos vagyok. – Már hajtotta volna le a fejét, de Dipper a hajába markolt
és nem engedte neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Rosszabbul festesz, mint egy elütött mókus. Akarod, hogy lekísérjelek a
betegszobára? Vagy vigyelek haza?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hányni
fogok – lehelte Bill, de túl későn, és Dippernek alig volt ideje, hogy
félreugorjon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-indent: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mekkora
szerencse, hogy van bent váltásruhám – zuttyant le Dipper az ágy mellett pihenő
székre. Bill neki háttal feküdt az ágyon, egy trikóban, borogatással a fején.
Az anyag a hátán tiszta izzadtság volt, le se tagadhatta. A világ forgott vele,
a gyomra fel-le ugrált, félő volt, hogy megint kiad magából valamit. Részben
ezért volt csendben, részben mert konkrétan ráhányt a srácra, aki tetszik neki.
Nincs az az isten, hogy Dipper szemébe tudjon nézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tudod,
nem haragszom ám. Semmi tragikus nem történt, bárkivel előfordulhatott volna. –
Dipper próbált a helyzeten javítani, de Bill csak még jobban összehúzta magát
az ágyon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Konkrétan rád hánytam, hogy nem tartod gusztustalannak a szituációt? – kérdezte
a szőke, még mindig a hátát mutatva a fiúnak. Dipper sóhajtott egyet, majd
átült Bill ágyára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Van egy
húgom. Igaz, egyidősek vagyunk, de ha beteg volt, akkor mindig én ápoltam, mert
tudtam, hogy mit akar. Továbbá van vagy öt unokatestvérem, akik fiatalabbak
nálam, hidd el, a hányásnál már rosszabbat is kaptam. Beteg vagy, semmi
borzalmas nem történt. Igaz, elég gusztustalan, de előfordulnak balesetek. –
Dipper leszedte a már átmelegedett borogatást, majd kicserélte egy másikra,
miközben Bill a hátára feküdt. Az arca és a válla teljesen vörös volt és
csillogott az izzadtságtól, a mellkasa fel-le emelkedett, ahogy kapkodta a
levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Az osztály
egyként, csendben ácsorgott a folyosón, halkan pusmogtak. Megdöbbentett
mindenkit, amikor Bill egyszer csak bejelentette, hogy hányni fog, majd a
következő pillanatban már Dipper pólóján, nadrágján és cipőjén volt a gyomra
tartalma. Dipper annak ellenére, hogy kisebb sokkot kapott és az arca erősen
zöldült, leszenvedte Billt a gyengélkedőre és erélyesen kijelentette, hogy
senki ne menjen be hozzá, amíg le nem zuhanyozott. Mindenki azt hitte, a két
fiú utálja egymást, de lassacskán, de belátták, hogy tévesen ítélték meg a
helyzetüket, és bocsánatkéréssel tartoznak Dippernek.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm 1pt 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hogy
mész haza? – pillantott le Dipper Billre. A fiú vett egy nagy levegőt – hogy
ezzel is elfojtsa a feltörni akaró hányást –, majd a mobiljára pillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Írtam
anyunak, azt mondta, fél óra múlva tud értem jönni, úgyhogy azt kibírom itt. –
Visszaejtette a kezét az ágyra, majd tekintetét ismét a plafonon lévő foltra
vezette, hogy ne Dipperen jártassa fel és le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Szeretnéd, hogy hozzak valamit? – A fiú úgy gondoskodott a szőkéről, mintha
ezer éve ismernék egymást, vagy mintha a testvére lenne... vagy a kedvese.
Megdöbbentette őt, hiszen egyáltalán nem ezt várta, azok után, ami a teremben
történt, és ezen a reakción azóta is gondolkodott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem
kérek semmit, kösz – ráta meg végül a fejét. Csendben teltek a percek, Bill a
haját akarta tépni, mert megőrült a némaság miatt. Dipper keresztbefont karral
ült mellette azon a kis műanyag széken, és meredt maga elé, vagy néha Billre
pillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">Idegesítette
a csönd, mondani akart valamit, vagy mintha Dipper akart volna mondani – vagy
kérdezni? – valamit, de végül mind a ketten csendben maradtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Menj
haza! – morogta Bill, hogy megtörje a csendet és kiszabaduljon a kellemetlen
buborékból. Dipper a fiú mézszínű szemeibe pillantott, ajkát összepréselte,
majd a fejét rázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Maradok
– jelentette ki komolyan. A nővér ma nem volt bent a suliban, és ha a kint
toporgó osztálytársaira gondolt, tudta, hogy mindenki csak nyaggatná és körbe
ugrálná Billt, aminek köszönhetően, csak megint elhányná magát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Komolyan
mondom, hogy... – Bill gyors mozdulattal felült az ágyon, mire a gyomrának
maradék tartalma is feljött. Dipper felkapta a padlón lévő vödröt és Bill ölébe
nyomta. A kezét a fiú homlokára tapasztotta és hátra simította a szőke
tincseket. A másik keze a hátára vándorolt, párszor körzött rajta, nyugtatóan
simogatta a fiú rázkódó testét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Fúj –
köhögte Bill, ahogy a gyomra abbahagyta a háborgást. Dipper a homlokán hagyta a
kezét, a másikkal viszont egy darab zsebkendőért nyúlt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nézz
ide! – mondta a fiúnak, de amint rájött, hogy Dipper segíteni akar neki,
megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hagyd
már abba, hogy ilyen vagy! – fakadt ki. A barnahajú fiú ledermedt, hagyta, hogy
Bill kikapja a kezéből a papírdarabot, majd letörölje vele a száját.
Döbbenetében elfelejtett Billnek vizet adni, de amikor a szőke elvette a kezét
a homlokától, magához tért és átnyújtotta neki a poharat. Bill kiöblítette a
száját, majd a vödörbe köpött, majd a víz maradékát nagy kortyokkal eltűntette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Miért
nem akarod, hogy segítsek? – kérdezett rá a barna, amikor ismét helyet foglalt.
Bill az ágy melletti szekrényre tette a vödröt, igyekezvén, hogy véletlenül se
lássa meg a másik az arcát, ugyanis vörös volt, és nem a láztól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Kellemetlennek érzem az egész szituációt. Mármint, beteg vagyok, hányok, pont
az kell még, hogy másik, velem egyidős srác pátyolgasson. Ilyenkor én...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Leengeded a védelmed? – vigyorgott rá Dipper, mire a szőke erősen fontolgatta,
hogy felképeli. Ő itt szenved kínjában, ő meg vigyorog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nagyjából – morogta. Dipper ismét
áthelyezkedett az ágyra, majd vállon bökte a szőkét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne
szégyenkezz! Nem tehetsz róla, hogy ilyen helyzetben vagy. És örülhetnél, hogy
egy magamfajta, rendes ember segít rajtad! – tettetett sértődést a fiú. Bill
most először, mióta idelent feküdt, elmosolyodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Akkor
nem lenne kedved egy nővérkerucit felvenni? Valami fodrosat? – vigyorodott el
Bill. Dipper csak a szemeit forgatta, majd felállt az ágyról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– És kérem
szépen, Bill Cipher visszatért! - mondta „lelkes” hangon, majd tapsolt mellé
párat. Lehajolt a táskájáért, majd a vállára kanyarintotta. Bill édesanyja fél
órát mondott, az nagyjából már le is telt, így rá nem volt ott szükség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Máris
mész? – lepődött meg Bill. Dipper felnevetett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Eddig az
volt a gond, hogy itt vagyok, most pedig, hogy megyek? Eldöntenéd, mit
szeretnél? – Bill agyán rengeteg minden futott át erre a kérdésre, de ezek
közül egynek sem adhatott hangot, mivel Dipper valószínűleg meg sem állt volna
a Mexikói határig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Csak
eddig annyira ragaszkodtál az ápolásomhoz – kuncogott a fiú.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Próbáld
kikúrálni magad a héten! Egyél főt krumplit és sima kekszet, semmi édes vagy
zsíros, sok folyadékot, ha hánysz, inkább vizet, de lehet tea is, csak ne
cukorral, citromosat, abban sok a vitamin, esetleg zöldséget. – Dipper úgy
hadart, mintha félő lett volna, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet. Bill
próbált figyelni, de egy idő után már csak azt nézte, ahogy a fiú szája
formálja a szavakat, és hogy az „l” betűinél mennyire érinti a nyelve a felső
ajkát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Meglesz
– bólintott, mintha bármire is emlékezne. Dipper intett egy utolsót, majd
megfordult, de Bill még utoljára belecsimpaszkodott a karjába. Szerencsére most
nem hányta el magát, ahogy felült, a gyomra mégis liftezett, de ez teljesen más
érzés volt. Az ujjai ott voltak, Dipper csuklója köré fonva, megállítva a fiút.
A barnahajú értetlenül nézett le rá, majd visszább lépett egyet. – Köszönöm –
lehelte Bill. Dipper csak elmosolyodott, majd ismét kitúrta a rakoncátlan szőke
tincseket a fiú arcából. Bill elengedte Dipper csuklóját, amit nagyon nem
akart, majd figyelte, ahogy az alak kilép a tejüveges ajtón, és elmosódott
alakja eltűnik a folyosón. Szerette volna visszatartani a könnyeit, de most nem
sikerült.<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper meglepetten állt az
iskola bejáratánál, ahol az összes többi osztálytársa is, valószínűleg rá
várva. <i>Mi jön most, csoportos verés? </i>–
elmélkedett magában. Valami más. Az osztály tagjai kicsit feszengve ácsorogtak
előtte, mintha mondani akartak volna valamit, végül Pacifica lépett ki a
tömegből. Hátra dobta szőke haját a vállán, majd a nála bő egy fejjel magasabb
Dipperre nézett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">–
Egyöntetűen sajnáljuk az elmúlt napok viselkedését. Rosszul ítéltük meg a
helyzetet. – A bocsánat igazinak tűnt. Dipper felsóhajtott, hisz erre igazán
nem számított. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Néha
igazán gyerekesek vagytok, srácok! – mosolyodott el, majd végignézett
mindenkin. Pár szó után lassan mindenki oszolni kezdett, páran a sok leckére
hivatkozva gyorsan leléptek, néhányan megveregették Dipper vállát, voltak, akik
csak morogva elhúzták a csíkot. Remélhetőleg ezek után minden visszaáll majd a
normális kerékvágásba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<span style="font-family: inherit;">
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">* szívesség észtül</span><span style="font-family: "cambria" , serif;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-9878422288690741642017-11-15T06:14:00.003-08:002017-12-20T06:08:14.992-08:00Mint égen a csillagok || MÁSODIK FEJEZET<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMGag5LVeq_3xWjKW6nk1ShgfLFg4VPMkX0q_-DQQAQaJoz6N_YWuV8gCeMkAOxPKmlUZzu9Cw6HlpABEjSwo-nNhFc5FcrNpWWrKHY2Ndg6Zg1BS2dWZxuBWkrV0aPXUN07NFg-MGf7M/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMGag5LVeq_3xWjKW6nk1ShgfLFg4VPMkX0q_-DQQAQaJoz6N_YWuV8gCeMkAOxPKmlUZzu9Cw6HlpABEjSwo-nNhFc5FcrNpWWrKHY2Ndg6Zg1BS2dWZxuBWkrV0aPXUN07NFg-MGf7M/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls</span><br />
<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin: 1pt 0cm; orphans: 2; text-align: right; text-decoration-color: initial; text-decoration-style: initial; text-indent: 14.2pt; widows: 2;">
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2915 szó</span></div>
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Történet:</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: justify;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></span></span></div>
</div>
</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<br /></div>
</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px; text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; text-indent: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<div style="margin: 0px;">
<br />
<br /></div>
</div>
<div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; margin: 0px; text-align: center; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲</span></div>
<div style="-webkit-text-stroke-width: 0px; color: black; font-family: "Times New Roman"; font-size: medium; font-style: normal; font-variant-caps: normal; font-variant-ligatures: normal; font-weight: normal; letter-spacing: normal; margin: 0px; text-transform: none; white-space: normal; word-spacing: 0px;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Mabel lelkesedése az osztálykirándulásért nem csökkent a nap folyamán, délutánra már olyan izgatott volt, hogy akár hazáig is képes lett volna rohanni. Dipper ezzel ellentétben nem volt ennyire lelkes. A tudat, hogy két hétig egy erdőben lesz a barom osztálytársaival, akik pillanatnyilag utálják őt, kinézte belőlük, hogy bezárják egy barlangba. Vagy lelökik egy szirtről. Vagy a folyóba fojtják. Vagy még rosszabb. Ráadásul azt sem tudni még, hogy lesznek a felosztások. Mivel senkivel sem jön ki jól kimondottan az osztályból, a legjobban annak örült volna, ha egyedül lehet egy kalyibában, ami persze nem volt lehetséges.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ugyan Dipper, ne légy savanyú, jól fogjuk magunkat érezni! Képzeld csak el a sok túrát, a tiszta, csillagos égboltot, a hűs tavat és a bátorságpróbát. Plusz, ez az utolsó olyan kirándulós program, amit velem is eltölthetsz, mivel, ha más egyetemekre megyünk, és ugye másokra megyünk, nem lesz időnk az ilyesmikre. – Mabel bevetette a kiskutyaszemeit, amelyekkel mindig tudott a bátyára hatni. Dipper sóhajtott, a szemeit forgatta, majd beleegyezően bólintott.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Jó, rendben, elmegyek. – A húga sikítva a nyakába ugrott, majd a buszig vezető utat a bátyja hátán csimpaszkodva tette meg.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bár a diákok jobban örültek annak, hogyha szeptember elseje szombatra esett, azért a péntek sem volt annyira durva, így ezt a napot is hozzá lehetett még csapni a bulizáshoz.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Igen, ez Dipperre nem vonatkozott, mivel ő egyből a szupermarketbe ment, hogy új füzeteket vegyen. Az épület légkondicionált volt, amiért hálát tudott adni. Elvett a bejáratnál egy kosarat, majd elkezdte böngészni a sorokat. Ő már június végén megvette a füzeteit, mert akkor le voltak akciózva, persze most mindegyik egy dollár felett volt már. Mégis milyen fából van ez, hogy ennyit kérnek érte? – mérgelődött a fiú. Megnézett vagy hat fajtát, de egyik sem tetszett neki, mert mindegyiken minták voltak, kocsik, állatok, gyümölcsök, túl vastag, nehezen lapozható, hamar szétesik, túl vékonyak a lapok. Mindben volt valami kivetni való.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Komolyan, nem árulnak ezek normális füzeteket? – morgott a bajsza alatt. Felvett egy újabb füzetet, mire meglepetten vette észre, hogy valami landoltba kosarában. Olyan füzetek, amilyeneket vett ő is. Felkapta a fejét, mire szembe találta magát azzal a már ismerős arany szempárral.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Szívesen – mondta Bill, és ismét az a gunyoros mosoly virított az arcán. Dipper szerette volna képen törölni.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ha megint azt mondod, hogy ez egy újabb szívesség, akkor megütlek! – figyelmeztette a barna hajú a másikat, amikor látta, hogy a szőke nyitja a száját. Bill felnevetett.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Jó, ezt az egyet elengedem, mivel részben az én hibám, hogy ez történt...</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Részben? – meredt rá Dipper kikerekedett szemekkel, amin Bill ismét csak nevetni tudott.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ja, tudod, ha nem kötsz belém, mindez nem történik meg – magyarázta, mintha ez ilyen egyszerű lenne. Most Dipper nevetett fel, de ez amolyan te csak viccelsz velem féle nevetés volt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ha nem foglaltad volna el a helyem...</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– A-a-a, sok a duma Fenyőfa! – tette a mutatóujját Dipper szájára. Bill meglepődött, hogy mennyire puhák a fiú ajkai, pedig cserepesnek és száraznak tűntek. Dipper megfogta Bill csuklóját, hogy elvegye az ujjat a szájától.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Kérhetlek, hogy ne nevezz így? – meredt rá szúrós pillantással, ami Billből kicsalt egy mosolyt. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Még egy szívesség, Pines? – Bill elnyújtva ejtette ki a nevet, kicsit előre is hajolva, talán, hogy cukkolja vele a fiút. Dipper nem hitte el, hogy megint ezt hallja. Tehetetlenül csapott a levegőbe, majd egyszerűen sarkon fordult és faképnél hagyta a szöszit. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Tíz dollárt kérek. – A pénztárosnő Dipper felé nyújtotta az extra hosszú karmokkal ellátott kezeit, amibe a fiú óvatosan csúsztatta be a bankót, nehogy a nő véletlen lekapja a kezét. A pénztáros elvette, nyomkodott valamit a gépén, majd felnyílt a pénztár, ahova bedugta Alexander Hamiltont, majd egy blokkot nyomott Dipper kezébe, plusz a szatyrot, amiben a füzetek pihentek. A fiú elvette a két dolgot – persze fokozott óvatossággal –, majd elindult a bejárati kapu felé, felkészülve a meleg levegőre, ami arcon fogja csapni őt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Vagy még rosszabb. Mondjuk a szakadó eső. Tehetetlenül toppantott egyet, hiszen, ha így indul el, akkor megint semmi értelme nem volt ennek, hiszen a füzetei el fognak ázni.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Nagyjából tíz percig ácsorgott a szupermarket előterében, hátha eláll az eső, vagy elszánja magát és elindul, mikor is lefékezett előtte egy fekete kocsi. Először egy Z kategóriás akciófilm jelenet ugrott be neki, amiben egy ilyen kocsival rabolták el a fő-izomfej lányát, de aztán rájött, hogy ki akarna elrabolni egy 19 éves fiút? </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A kocsi anyósülés oldali ablaka lehúzódott, felfedve a sofőrt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Na mi lesz, beszállsz vagy bőrig ázol? – kérdezte Bill, mire Dipper inkább rávágta volna, hogy bőrig ázik, mintsem, hogy beszálljon, de a lábai már vitték is a kocsi felé, aminek ajtaját Bill már kitárta.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ne is mondd, tudom, ez egy újabb szívesség – jelentette ki Dipper unottan lerázva a vízcseppeket a hajáról. A táskáját a lábai közé dobta a padlóra, majd becsatolta magát és várta, hogy Bill gázt adjon.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Kezdesz kiismerni – kacagott fel a szőke, majd kihajtott a parkolóból.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ezt nem róhatod fel szívességnek! – kiáltott Dipper Billre, amikor lefékezett a házuk előtt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Hazahoztalak vagy sem? – meredt rá a szőke, törzsével a fiú felé fordulva.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Majdnem megöltél! – sápadt el Dipper, ahogy visszagondolt arra a veszélyes manőverre, amit Bill végrehajtott.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ugyan, az semmiség volt – legyintett egyet nemtörődöm módon, de igazából ő is megrémült egy kicsit, de ezt sosem vallotta volna be. Mint ahogy azt sem, hogy tetszett neki, ahogy a nedves, fehér ing a fiú mellkasához tapadt és szerette volna hátra tűrni a rakoncátlan, barna tincseit, hogy láthassa a teljes arcát. Nem, ezt sosem ismerte volna be. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nos, azért kösz, hogy úgy hoztál haza, hogy még megvan minden végtagom – köszönte meg fura módon Dipper, majd a kilincsért nyúlt, hogy végre elhagyhassa azt a szűk légteret. Levegőre volt szüksége, lassan úgy érezte megfullad a kocsiban.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Nem azért mert a belsőtér büdös lett volna, ellenkezőleg, nagyon kellemes illata volt, olyan, ami illett Billhez. Nem csajos, mégis olyan kellemesen édes volt. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill nem akarta, hogy kiszálljon, sőt, szívesen beszélgetett volna még vele, sokkal komolyabban, mint amilyennek eddig mutatta magát, de nem akarta felfedni ezt az oldalát, így poénból bezárta az ajtókat, ami ismét felidegelte Dippert.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Cipher, a nyamvadt ajtót! Most! – kiáltott rá még mindig dühösen Dipper. A fiú belátta, hogy ez tényleg nem a viccelődés ideje, de amikor Dipper bevágta az ajtót, a lehúzott ablakon át még utána kiáltott.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Hétfőn találkozunk! – Majd ismét gázt adott és elhajtott a csendes kis utcából, a gondolataival és az érzéseinek kavalkádjával.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Dipper a hétvégét mással sem töltötte, csak hogy kiolvassa a Harry Potter és a Nyomorultak könyvét. Csak az idegen nyelven való olvasás kötötte le annyira, hogy ne gondoljon Billre és ne zúzzon szét valamit. Ha Bill rámosolyog hétfőn, akkor nekiesik, és az sem fogja érdekelni, ha esetleg emiatt majd felfüggesztik. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Szombaton Mabellel matekozott, aki még mindig nem értette a drága szinusz-koszinusz függvényeket, sőt a legrosszabb ellenségének sem kívánta őket. Dipper elszántan magyarázta a húgának a tavalyi évi anyagot, de röpke két óra után mind a ketten feladták, így Dipper visszavonult az odvába olvasni és előkészítős honlapokat böngészni. Mintha rászorulna, de komolyan.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill még péntek délután kikapcsolta a mobilját. Az új osztálya rendes volt, elhívták őt bulizni, de ő csak annyit mondott, hogy még meglátja. Barom volt, hogy már első nap megadta a számát valakinek, mert ezzel csak annyit ért el, hogy mindenki őt hívogatta. Bár, ha köztük lett volna az a személy, akinek mogyoróbarna szemei és rakoncátlan, göndör tincsei vannak, azt közel sem bánta volna.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Elcseszte. Az első benyomás a legfontosabb, amit az ember tehet, ő pedig elrontotta azzal, hogy bunkó volt. Pedig olyan szívesen beszélgetett volna Dipperrel, hogy milyen könyveket szeret, ki a kedvenc írója, hány nyelven beszél, hova akar felvételizni, de ezeket a kérdéseket már nem tehette fel neki, hacsak nem kettesben vannak valahol. Nem tudta megmagyarázni, de jól esett neki a többiek figyelme, és nem akarta azt kockáztatni, hogyha túl sok időt tölt a fiúval, csappan a népszerűsége. Mintha az valamit is jelente, hiszen alig kilenc hónapig tart majd csak. Nem, ő nem is a népszerűség elvesztésétől félt. Hanem valami rosszabbtól. Az elítéléstől. Így, hogy lányok hada vette őt körül, ettől talán nem is kellett félnie.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A hétvége iszonyatosan gyorsan illant el és a nyarat hivatalosan is felváltották a szürke, iskolai hétköznapok. A diákseregen meg is látszott, hogy ennek egy cseppet sem örülnek, vagy ez, vagy pedig rettenetesen másnaposak voltak. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Dipper ezeket az arcokat csak azután látta, hogy kijött a könyvtárból. Nem akarta azt megkockáztatni, hogy a terembe megy, ahol megint nekiesnek majd, így amikor reggel 7:10-kor beért, elvonult a sulikönyvtárba. Leadta a két könyvét, majd az idegen nyelvű részleghez ment. Gondolkodott már azon, hogy nekiáll az orosznak, de egyszerűen akkor nem fűt a foga egy negyedik nyelvhez, így német novelláskötettel vonult az asztalhoz. Lerakta a táskáját a szék mellé, majd az első oldalon felcsapta a könyvet. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Alig telt el így pár perc, amikor a könyvtár ajtaja hangos nyikorgással nyílt ki. Nos igen, neki nem szóltak, hogy itt csendben kell lenni.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Segíthetek fiatalember? – Mrs. North érdes hangja visszhangzott az üres és halk teremben. Az illető egy ideig nem válaszolt, majd amilyen halkan csak tudott, megszólalt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem köszönöm, csak nézelődnék. – Dipper azonnal felismerte a hang tulajdonosát és szíve szerint azonnal elrakta volna a könyvet és kirohant volna. Vagy elbújt volna pár könyves stóc között.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A parkettán kopogott egy pár bakancs, jelezve a tulaja hollétét. Dipper próbált jobban koncentrálni arra a novellára, amit olvasott, és figyelmen kívül hagyni Bill jelenlétét.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Érezte, amikor megállt a könyvespolc sarkán, ami őt takarta, majd csak állt és figyelt. Talán rá, de nem kockáztatta meg, hogy odapillantson. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill tényleg csak ácsorgott. Eredetileg a polcon pihenő könyveket tanulmányozta, oda-oda pislantva az olvasó Dipperre, majd a teljes figyelmét a fiú tanulmányozásának szentelte. A homlokán apró ráncok voltak, nem tudta eldönteni, hogy a történet olvasása miatt, vagy csak mert erősen ignorálta őt. Tenni akart egy lépést felé, mellé ülni, normális beszélgetést kezdeményezni, de fogalma sem volt, Dipper hogy reagálna. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nyugodtan ideülhetsz – szólalt meg fel sem nézve a sorokból. Bill szíve dobbant egyet, majd alig három lépés alatt termett a Dipperrel szemben lévő széknél.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Tanulsz németül is? – vonta fel Bill az egyik szemöldökét, állával a kötet felé bökve.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem, csak úgy olvasgatok egy könyvet, amiből semmit sem értek – válaszolt fapofával. Bill arcán megjelent egy mosoly, de nem azok közül, amelyeket pénteken mutatott, ez más volt. Ez egy igazi volt. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem lehet tudni. Azt hittem csak lekaptad, hogy ignorálhass.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Igazából azt csináltam.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Kedves.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ugyan.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill elhúzta Dipper elől a könyvet, hogy leolvassa a címét. Dipper horkantott egyet, amikor a szöszke elcsente az új olvasnivalóját.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem hiszem, hogy ismered – felelte undokan, és a könyv felé nyúlt, de Bill távolabb tartotta, aminek az lett a vége, hogy a barna hajú srác, majdnem az asztalra hasalt. Bill ismét az önelégült, féloldalas mosolyával állt elő. Igen, Dipper tenyere bizsergett, hogy megüthesse.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Igazából ismerem a pasast, mármint a munkáit, de nem igazán tetszettek. – Dipper meglepetten hallgatta a választ. Nem nézte volna ki a fiúból, hogy Leonhard Frankot olvas.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill visszalökte a könyvet Dippernek, majd felállt az asztaltól.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Öt perc és becsöngetnek – jegyezte meg a mobilja órájára pillantva. – Mivel kezdesz?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Dupla emelt matekkal – felelte lazán. Igazából alig várta. Ha volt valami, ami igazán kikapcsolta, az a matek és az idegen nyelv volt. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Felvette a táskáját, majd a könyvet az idős nő orra elé rakta. Mrs. North legépelte a könyvtári számát, majd visszaadta a fiúnak. Mind a kettő elmotyogott egy gyors „viszlátot”, majd elhagyták a helységet. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A szőkeség próbált lépést tartani Dipperrel, aki láthatólag le akarta őt rázni. Bill már nyitotta a száját, hogy azt mondja „Ennyire nem kell menekülnöd, nem vagyok súlyosan fertőző, max nagy mennyiségben”, amikor Dipper a válla fölött hátra szólt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ma reggel jobban tapadsz hozzám, mint Mabelhez a csillámpor, mégis mi van? Megint valami a padommal, vagy micsoda? Elképzelni nem tudom. – Bill egy pillanatra megtorpant. Igen, talán túl sok volt egyszerre, talán vissza kéne fognia magát. Ez így túl erőltetett.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem tudom mit csináltak a helyeddel, igazából csak csöndre vágytam, ezért mentem a könyvtárba. – Dipper szemöldökei összecsúsztak, nem igazán akart a szőkének hinni. – Azt hiszed hazudok? – meredt rá tettetett sértődöttséggel Bill, majd vigyorogva beérte Dippert és erősen oldalra lökte őt a vállánál. Bill azt várta, hogy Dipper majd nevetve vagy vigyorogva visszalöki, de inkább maradt a folyosó szélén és komoran ballagott tovább, majd elérve a 17A termet, lefordult egy mellékfolyosóra. Bill megtorpant, és csak figyelte Dipper távolodó alakját, majd miután eltűnt egy teremajtó mögött, ő is elindult az órájára.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Dippernek szüksége volt egy kávéra. Két óra emelt matek annyira lefárasztotta már kora reggel, hogy kellett valami, ami újra magához téríti. Mondjuk lehet várnia kellett volna, és nem fölöslegesen kidobnia fél dolcsit a kávéra, mivel az osztálya produkált, és még a kávéját is kiborították.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A padja tele volt ragasztva hülye üzenetekkel, alkoholos filccel rajzolt „mesterművekkel” és csupa jókívánsággal. És komolyan mindezt azért, mert első nap beszólt a helyes újfiúnak? Gyerekes és szánalmas.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill egyébként elbújt a sarokba, egy könyv mögé rejtőzött és még a fülét is bedugta, ezzel jelezve, hogy semmi köze az egészhez. A barna hajú fiú nem igazán törődött a padja állapotával, hiszen ebben a teremben úgysem volt órája aznap, így inkább fogta magát és visszacuccolt a könyvtárba.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Az osztály hangosan nevetett és füttyögött, Dipper meg csak azon volt, hogy múljon már el ez a láz. A lányok haragszanak rá. A fiúk meg kiállnak a lányok mellett.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Egy filozófia, két irodalom, egy fizika, ebédszünet és két történelem után Dipper végzett aznapra a kötelező óráival, de még várt rá egy másfél órás emelt német, amihez már semmi kedve nem volt. Haza akart menni, mint a többi osztálytársa, elmenni futni – jó, azt inkább nem, harminc fok volt odakint –, és venni egy hideg zuhanyt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Az iskola épülete nagyjából kiürült, már csak néhány diák lézengett a folyosókon, meg pár tucat bandázott az iskola füves és árnyékos területein. Nevetés, beszéd és ének szállt be termekbe, ami a tanárokat kicsit idegesítette, mert folyton belezavarodtak a mondandójukba.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Ms. Monroe annyira bepipult németóra közben, hogy átváltozott egy világháborús nácivá és még keményebben kezdte el tartani az órát, plusz fél órát rásózva a huligánok miatt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Dipper szíve szerint a falhoz vágta volna nap végére a (Jézus szíve, vagy mi volt a címe?)-t. Felvánszorgott a terembe, hogyha már úgyis üres, akkor legalább lemossa azt a dzsuvát a padjáról. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A terem nem volt üres, amikor belépett és az írások nagy része is eltűnt már a padjáról. Egy szőke lombkoronát látott a földön térdelni, neki háttal, amint éppen súrolja a feketére színezett fát.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Bill? – kérdezte Dipper, bár százszázalékig biztos volt benne, hogy a fiú az. A szőke hátra kapta a fejét, zavarában azt sem tudta, hogy mit feleljen.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Gondoltam lemosom róla. Hisz lényegében az én hibám – vont vállat nemtörődöm módon, majd visszafordult, leginkább azért, hogy Dipper ne lássa a vörös pírt az arcán.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Dipper letérdelt Bill mellé, feltűrte a kockásingének az ujját, majd kezét a nagyban takarító fiújéra helyezte, hogy elvegye tőle a szivacsot.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem kell ezt csinálnod, add ide! – mondta végül, amikor Bill továbbra sem engedte el a szivacsot. Elkezdtek konkrétan harcolni azért a nyamvadt takarítóeszközért, ami percekig is eltartott, majd Bill végül engedett, hagyta, hogy Dipper megszerezze a hőn áhított zöld szivacsot, és amint nekiállt volna takarítani, egy kis hideg, szappanos vizet fröcskölt a fiúra.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nesze! – vigyorodott el Bill, amikor Dipper kikerekedett szemekkel fordult felé.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Harcot akarsz, Cipher? – meredt rá döbbenten az idősebbik Pines, majd mikor meglátta a szöszke megszokott, féloldalas mosolyát, rátámadt. Billhez vágta a nedves szivacsot, ami először hozzá tapadt, majd leesett és hagyott egy nagy, vizes foltot a sárga pólóján. Időről időre egymásra dobták a szivacsot, valahonnan előkerült egy rongy is, na meg persze fröcskölték egymást, mint az ötévesek a fürdőkádban. </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Azt hiszem nem tudunk győztest hirdetni – sóhajtott fel Bill, hátra csapva nedves tincseit. Ha lehet, így még jobban festett, jól állt neki, ha a haja nem lógott az arcába. A reakció, amit Dipperből kiváltott, nem várt volt. A fiú felnevetett, olyan igazi kisfiús nevetése volt, kicsit rekedtes, mint aki régóta nem tett ilyet. Bill ámultan figyelte a fiút, majd, amikor nagyon nem akarta abbahagyni, fogta a vödröt, és a maradék vizet egy laza mozdulattal Dipperre öntötte. A hatás azonnali volt, a barna hajú azonnal elnémult.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Te megzakkanttál? – meredt rá Dipper ismét, mire Bill nevetett fel.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Én győztem! – jelentette ki diadalittasan, egy nyertes mosollyal az ajkain. A barna hajú srác gondolkodott, hogyan állhatna bosszút, majd egy ragyogó ötlete támadt. Odalépett a szőkéhez és megölelte.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Engedj el, te marha! – Bill konkrétan felsikított, amin Dipper meglepődött, majd elengedte és ismét nevetett.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Kvittek vagyunk – kacsintott Dipper a másikra. Bill szíve és a légzőrendszere egy pillanatra leállt, míg a vére eszeveszett tempóban száguldott az ereiben. Amint magához tért a sokkból, átlépte a vödröt és egy csibész mosollyal az arcán hajolt Dipperhez.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Nem hittem, hogy ilyen gyorsan nedves leszel tőlem! – nevetett fel a kétértelmű viccén, mire Dipper csak a szemét forgatta.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Idióta – motyogta a bajsza alatt. – Te takarítod fel! Az asztalomat pedig hagyd békén! – intett felé a mutatóujjával, majd az ajtó felé indult.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Szívesen megteszem. De majd várok érte valami fizetséget! – kiáltott utána Bill. Dipper megállt, az ajtófélfának támaszkodott, ahogy felelt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">– Ha kimondod, hogy szívesség, akkor vagy téged vagy magamat ölöm meg. – Ezzel a végszóval kilépett és otthagyta a szőkét, vizesen a furcsa mosolyával az arcán.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">▲▲▲</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Bill soha az életében nem volt még ilyen boldog. Az, hogy hallotta Dipper nevetését valahogy csak még jobban megdobogtatta a szívét. És ilyenkor fejbe is verte magát, mert egy nyáladzó idióta volt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">Szervált egy felmosót a takarítószertárból, feltörölte a kiömlött vizet, majd az összes felszerelést visszavitte. Egy pillanatig még gondolkodott azon, hogy lemossa a padról a fekete tintát vagy a sajátját is összefirkálja, esetleg az összes padot, majd mindezekről lemondott és inkább elindult ő is hazafelé.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="text-indent: 14.2pt;">A kocsiútja csendes volt, nem kapcsolt rádiót, mégis egy dal szólamait hallotta, arra dobolt a kormányon, míg haza nem ért, ahol egyszerűen csak ledobta magát az ágyára és a fáradtságtól egyből elszundított.</span></div>
</div>
</div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-2753622984589545592017-11-08T05:45:00.001-08:002017-12-20T06:07:09.404-08:00Mint égen a csillagok || ELSŐ FEJEZET<div align="right" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: right; text-indent: 14.2pt;">
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGXZGGCIe0fzDScUgJ6ZCr3f26pEukGxRZuJGsF_nBKCjeVM03tefbra88rg2PckuN7ywyGwKl2ZN_pAag7P7D2-VDfElPqPkO8evqVUCGQ2hVq-6fjzpQx88Kiaxj4TPM8LqTzytYDRM/s1600/1511559888108.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1200" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGXZGGCIe0fzDScUgJ6ZCr3f26pEukGxRZuJGsF_nBKCjeVM03tefbra88rg2PckuN7ywyGwKl2ZN_pAag7P7D2-VDfElPqPkO8evqVUCGQ2hVq-6fjzpQx88Kiaxj4TPM8LqTzytYDRM/s320/1511559888108.jpg" width="240" /></a><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">F</span><span style="font-family: inherit;">andom: Gravity Falls</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper Pines/Bill Cipher</span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 2138 szó</span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Történet: </span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="text-align: justify;">Szerelmet vallani sosem könnyű. Főleg, ha fiú vagy és egy fiúnak vallanád be az érzéseidet. Bill ismét nem mer ezen a téren lépni, fél, hogy elveszti annak a fiúnak a barátságát, akivel teljesen egymásra hangolódtak. Egy galibákkal, sírással - sok...sírással - teli osztálykirándulás mégis még közelebb hozza őket és Billnek sem kell már többet félni attól, hogy a szerelmét visszautasítják.</span></span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Köszönöm <a href="https://www.wattpad.com/user/AliceSophieWright" target="_blank">Alice Wright</a>nak, amiért megihletett ehhez a történethez és hogy néha zaklatott és fangörcsölt nekem, mert nélküle ez a történet biztos nem lenne most olvasható itt. ♥</span></div>
</div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<br /></div>
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></span>
<br />
<div style="text-align: start; text-indent: 0px;">
<span style="font-family: inherit;"></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Szeptember elseje a kelleténél is melegebb volt, ráadásul ezeken a
kis sárga iskolabuszokon nem volt légkondi, így a rajtuk utazó – lassacskán
folyó – diákok egy olvadt pacaként szálltak le róla. Komolyan, a kinti
hőmérséklet elviselhetőbb volt, mint ami a buszon volt. Mabel az egyik
szivárványos füzetével legyezte magát, és annak ellenére, hogy csak meleg
levegővel csapdosta magát, a légmozgás jól esett neki. Ilyenkor hálát adott,
hogy már nincs meg az a loboncos, derékig érő haja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Bátyjával az oldalán indult el a gimnázium épülete felé, hogy
megkezdhessék az utolsó évüket. Az évek alatt Mabel rengeteget változott,
vagyis, ő minden évben változott, de a jelenlegi stílusára azt mondta, hogy
örök kedvenc. A haját levágatta, rövid, akár egy fiúé, de mégis csajos,
ráadásul pasztell lila és barackrózsaszín csíkok virítottak benne. A karja
telis–tele van karszalagokkal, láncokkal, gumiskarkötőkkel,
barátságkarkötőkkel, amiket soha nem takart el pulcsikkal, mindig feltűrte az
ujját. S mivel most nyár van, legalább is anyatermészet még így gondolja, ezért
csak egy trikó és egy sort van rajta, de ezek is tele vannak mindenféle dilis
mintákkal, formákkal, szimbólumokkal, matricákkal, köztük az örök kedvenc,
szivárványos hullócsillaggal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper pedig az, aki a magasságát leszámítva nem igen változott.
Na meg persze az IQ-ját. Annak a magassága is sokat változott. Minden nyarat
plusz tanulással töltött, persze nem amolyan stréberes módon, csak előre tanult
az évre, így évközben több szabadideje marad, és kevesebbet kell az egyetemi
jelentkezések miatt aggódnia. Ahogy sétáltak be, éppen egy spanyol könyvet
olvasott, valamelyik amerikai bestsellert, spanyol fordításban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Fehér póló és világoskék, háromnegyedes nadrág volt rajta, amit
csakis azért vett fel, mert félő volt, a melegben lerohadnak a lábai. Semmilyen
körülmények között nem mondott volna le a kockásingéről és a kék pulcsijáról,
de most kénytelen volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Elméletileg még két hétig marad a meleg, utána már megjön az ősz
– magyarázta egy mellettük elhaladó gólya a barátainak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szuper, addig kéne még kiszórakoznunk magunkat! – lelkesedett be
egy lány, majd mind a hatan összepacsiztak. Mabel mosolyogva nézte a
lelkesedésüket, ő is ilyen volt.... Nem, ő most is ilyen. Ahogy a tömeget
kémlelte, kiszúrta a barátnőit. Megkocogtatta Dipper vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Figyi, lelépek a csajokhoz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Jó. – Mire Dipper kiejtette ezt a szót, a húga már mellette sem
volt. Hihetetlen, hogy mennyire gyors és nem hajlandó a sportklubba
csatlakozni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper nem volt annyira szociális lény, hogy komoly barátságokat
alakítson ki, inkább elvolt ő magában. Persze volt egy-két haverja, akikkel
tudott lógni, meg akikkel gólyaként sokat találkozgatott, mert belezúgott az
egyik csajba, de amikor miattuk majdnem megbukott évvégén, inkább hanyagolni
kezdte őket és inkább csak néha, a suli folyosóin – már amikor bejártak –
beszéltek néhány szót, és ez jó volt így.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper már hozzászokott az embertömeghez, meg ahhoz is, hogyan
manőverezzen köztük, akár csak egy katonai lopakodó. Ki sem bújt a spanyol
könyvből, úgy kerülgette az embereket, mintha egy harmadik szemmel látta volna,
hogy merre kell mennie. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">A lépcsőn azért letette a könyvet. Kell még neki az, hogy leessen
itt és eltörje valamilyét, mondjuk az sem zavarta, csak a fejével ne legyen
semmi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">A termük hangos volt, vagyis a bent tartózkodók, és Mabel még nem
is volt köztük. A húga egy szociális-pillangó. Mindenki ismeri, mindenki jól
kijön vele, szeretik, minden olyan, amit Dipperre nem illik. Ő csendesen el van
a terembe, ha elkérik, odaadja a háziját, elmagyaráz dolgokat, kihúzza az
osztályt a felelésekből, amiért hálásak is neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Az osztály mégsem azért volt hangos, mert a nyári emlékeiket
idézték fel. Az idősebbik Pines iker szemöldökét felvonva tette el a spanyol
könyvet a táskájába, majd szentelte figyelmét a diáktársainak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Meglepődve vette észre, hogy a pad, amely lassan hat éve csak az
övé, foglalt. Ráadásul a diákcsoport magja. Elmormogott egy valamennyire hangos
„Jó reggelt”–et, majd célba vette a padját, bár nehezebb volt átverekednie
magát diáktársain, mintha az 51-es körzetbe akart volna bejutni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Elnézést – sóhajtotta, amikor egy újabb lányt lökött félre, nem
törődve annak nemtetszésével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Oh, helló! – üdvözölte őt egy szőke fiú. A lábai a padon
pihentek, arcán széles mosoly volt, amolyan győztes és gunyoros féle. Dipperre
szegeződtek a tekintetek, akinek ez egyáltalán nem tetszett, de azért
megszólította az idegent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Megtennéd kérlek, hogy máshová ülsz? Ez ugyanis az én padom –
jelentette ki komolyan, farkasszemet nézve az idegennel, aki állta, sőt még
jobban mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; mso-mirror-indents: yes; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne légy már bunkó, Pines! Nem tudsz
máshová ülni? – meredt rá gyilkos szemekkel az egyik lány osztálytársa, Tamy.
Dippernek esze ágában sem volt elköltözni. Az a hely volt a legjobb a teremben,
nem volt túl hátul, de túl elöl sem, és nem voltak körülötte barmok, akik
zavarták az órát, mégis, ha ő unta az agyát, anélkül tudta elfoglalni magát
mással, hogy az a tanárnak feltűnt volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem. Van még szabad pad a teremben. Szóval, kérlek, ülj el a
helyemről – ismételte meg kimérten, egy pillanatra sem véve le a szemét a szőke
srácról. Amaz csak felnevetett, mintha Dipper valami vicceset mondott volna,
majd fölállt és kezet nyújtott Dippernek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill Cipher vagyok, ezek szerint az új padtársad – mutatkozott
be negédes hangon, amitől Dipper hátán a szőr futkosott, de nem fogadta el a
kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Megtennéd, hogy elülsz? Van olyan, aki jobba örülne a
társaságodnak. – A beszélgetésük egy teniszmeccsbe ment át, a diákok hol
Dipperre, hol Billre pillantottak, mindig arra, akitől a választ várták, közben
Dippert szúrós és gyilkos pillantásokkal jutalmazták. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szóval te nem? – tettetett sértődöttséget Bill, lebiggyesztve az
ajkát, amitől sok lány olvadozni kellett, mivel azt ismerjük el, Bill Cipher
tipikusan az a srác volt, aki bár inkább csak szemét volt, mégis azt a
bandázós, rosszfiús imidzset hordozta magával. Szőke haja félre volt fésülve, a
tekintete valami veszélyestől csillogott és pofátlanul mosolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper már válaszolni akart, amikor húga jelent meg az ajtóban,
majd átcsörtetve a tömegen lehuppant a Bill melletti székre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi van, nem te ülsz már itt? – nézett fel a bátyára, aki csak a
szemeit forgatta, majd fejével a kellemetlen jövevény felé intett. Mabel
szemügyre vette a fiút, majd a testvérére pillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Szia – köszönt rá Bill. – Te máris sokkal jobb társaság vagy,
mint a... Ne haragudj, nem tudom a nevedet. – Bill Mabelről Dipperre
pillantott, várva, hátha amaz elárulja a nevét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper Pines – morogta. Kezdett elege lenni, a karját védekezően
fonta össze maga előtt. Nagyon átkozta a reggelt, amiért nem érte el a korábbi
buszt és az iskolabuszra kényszerült, ezzel lekésve a helyét. Bár Bill úgy
nézett rá, mintha ismerné és direkt azzal cukkolná, hogy nem ül el a helyéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Áh, szóval, te kellemesebb társaság vagy Dipper – fordult vissza
Mabel felé. A lány felvonta az egyik szemöldökét, mint aki valami szokatlant
lát. Mondjuk, hogy Bill azt hitte, ő majd ennyitől elolvad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ha szépen nézek rád és szépen kérlek, elülsz a <i>bátyám</i> helyéről? – Mabel bevetette az
aranyos nézését, egész közel hajolva Billhez, mintha belement volna annak
kisded játékába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mivel <i>te </i>ilyen szépen
kérted, ezért igen. Remélem ezt a szívességet még viszonzod Pines! – Bill
felállt, felkapta a táskáját, majd Dipperre kacsintott, mielőtt újabb hely után
kezdett keresni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ezer hálám – suttogta Dipper a húgának, aki csak nevetve a
vállába boxolt. A fiú lehányta a táskáját a földre, majd folytatta a spanyol
regény olvasását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">A reggeli akciója után, Dipperre több gyűlölködő tekintet
szegeződött, mint az lehetséges volt. Bill amúgy folyton mondogatta, hogy ő
egyáltalán nem neheztel Dipperre, az osztály nagyobbik része mégis haragudott
fiúra. Ő pedig nem törődött azzal, hogy eggyel több vagy kevesebb ember
utálja-e, hiszen már csak kilenc hónapig kell elviselnie őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Dipper, menjünk ebédelni! – kiáltott fel Mabel az ötödik óra
után, a hasát simogatva. A fiú kétkedve nézett a húgára, hiszen reggel óta
minden egyes szünetben evett valamit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Menjünk! – A barna hajú fiú felállt, a padjába tette a könyvét,
majd a húgát a derekánál lökdösve terelte ki a teremből. Tudta, hogy amint
elhagyja a termet, az osztálytársai meg fogják rohanni a cuccát, mégis bent
hagyta a holmiját. Meg a könyvét. <i>Adiós
Harry Potter.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">A menza tele volt, szerencsére Mabel barátnői foglaltak nekik
helyet, csak a sort kellett kivárniuk. Mabel sajtos makarónit kért,
csokipudinggal és eperlével, Dipper pedig csak egy szelet pizzát kólával. Minél
hamarabb végez, annál hamarabb mehet vissza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Egyedül Candy–vel találta meg a közös hangot, mivel a lány is
ugyanolyan könyvmoly volt, mint ő. Kibeszélték, hogy nyáron miket olvastak,
miket várnak már nagyon és ezzel el is ment az ebédszünet. Négyen indultak el a
termeik felé, mivel egy emeleten voltak. A lányok kacarászva, Dipper komoran,
felkészülve a legrosszabbra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– A lenti előadóban vagyunk – tájékoztatta őket Jimmy, bár az is
nagyon feltűnő volt, hogy az egész csorda – mármint osztály – egyként -mint az
ökörhugyozás – vonult le a lépcsőn. Mabel betársult, de Dipper csak ment
felfele, hogy csekkolja a károkat. Több gunyoros mosolyt kapott, de Billé nem
volt köztük. Mármint Bill nem volt köztük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Gyorsított a léptein, hogy hamarabb felérhessen. A terem üres
volt, vagyis, majdnem. Bill a leghátsó padnál ült, hintázott a székén és
Dipperre meredt. Amikor a fiú a cuccaihoz lépett, a mosolya eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Mondtam nekik, hogy ne csinálják – magyarázta Bill a terem
hátuljából. Dipper nem igazán foglalkozott vele, csak a cuccait vizsgálta. Az,
hogy a füzetei csupa krikszkrakszokkal volt tele, nem érdekelte, majd vesz
újakat, de eltűntek a könyvei. Nem a tankönyvei, hanem az olvasmányai. A
spanyol <i>Harry Potter </i>és a francia <i>Nyomorultak</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Hol... Hova lettek? – Hiába kutatta a táskáját, a padját, a
terem minden szegletét, nem találta őket. A terem végéből nevetés csendült,
mire Dipper felkapta a fejét és haragos pillantást küldött az új fiú felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Bill felállt, majd az ajtó felé indult, de Dipper az útját állta.
Ismét farkasszemet nézett Billel, aki csak vigyorgott az egész szituáción.
Egyik ujját Dipper álla alá csúsztatta, kicsit megbillentve a fiú fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;"><i>– Con mucho gusto</i>.* – A kezébe nyomott két gyűrött kötetet, majd kikerülte és
otthagyta őt. Dipper nagyot sóhajtva rejtette el a könyveket Mabel táskájában,
majd ő is elindult az előadó felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Bill! – szólt a fiú után. Nem volt szükséges kiabálnia, mert már
óra volt és remekül terjedt a lépcsőházban a hangja. A szőke fiú megtorpant,
érdeklődve fordult az osztálytársa felé. Arcán széles vigyor terült el, ahogy a
pár lépcsőfokkal feljebb álló Dipperre pillantott, hisz tudta, mit akar mondani
neki.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Köszönöm, hogy eldugtad a könyveimet, sokat jelentett. – Dipper
arcán piros foltok jelentek meg, nagyon nem akarta megköszönni, mégis hálás
volt, hogy a könyvei nem sérültek ebben a csatában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ez már a második szívesség, amit érted tettem, Fenyőcske! Csak
tudd majd visszafizetni! – Bill ismét kacsintott egyet, majd tovább sétált,
Dipperrel a nyomában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne nevezz így! – motyogta maga elé, de pont annyira hangosan,
hogy a fiú is hallhassa. Sőt, biztos, hogy hallotta, mivel nevetésben tört ki,
ami annyira hangos lett, hogy több teremből is kiszóltak a tanárok. Arról nem
is beszélve, hogy egy csomót késtek az előadóból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">▲▲▲<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;"><w:ptab alignment="LEFT" leader="DOT" relativeto="MARGIN"></w:ptab>Bill
Cipher maga volt a megoldatlan rejtély. A rosszfiús külseje alatt igazán tudott
rendes is lenni – persze csapnivaló modorral –, de ezek a fura utalásai a
szívességekre, érthetetlenek voltak. Általában az ember ilyen apróságokat
anélkül tesz meg, hogy akarna valamit cserébe, de Bill más volt, és nem csak
ebben. A stílusa sokban egyezett Mabeléhez, azokkal a fura mintás pólókkal és a
karkötőkkel. A szórakozóhelyeken, ahol sötét van, ott van értelme a világítós
karkötőknek, de nappal nincs semmi. Pedig Bill mindkét csuklóján ilyenek
díszelegtek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Dipper egész idő alatt Billt próbálta megfejteni, míg a tanár és
az igazgató az az évi tanmenetet és programokat magyarázta el. Nem aggódott,
hogy valamiről lemarad, mivel Mabel folyamatosan jegyzetelt, a szeme néha
felcsillant, majd széles mosoly terült el az arcán. Bátyja pedig csak a
szőkeség hátára meredt a hátralévő fél órában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">Azt hitte, hogy Bill nem veszi észre, hogy figyeli, de igenis
tudta. Érezte, hogy a fiú mogyoróbarna szemei lyukat fúrnak a hátába. Amikor
beültek, ezt érezte. Utána pedig mintha ugyanezek a szemek simogatták volna a
bőrét, mintha tanulmányozta volna őt. Meglehet, hisz a karja telis tele volt
jelekkel és ábrákkal, és ahelyett, hogy fekete tintával varratta volna fel
ezeket, a barna sokkal jobban passzolt hozzá, főleg, hogy a bőre is sötétebb
volt egy kicsit és nem a nyári nap adta barnaság miatt. A tetoválás néhány
vonala még így kivehető volt, hogy a türkizzöld póló ujja elfedte egy részüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Osztálykirándulás! Osztálykirándulás! – kiabálta Mabel a teremből
kilépve. Izgatottan pattogott a folyosón, mint egy nikkelbolha, mint aki éppen
egy unikornis hátán lovagol a szivárványos naplementébe. Dipper nem tudta
megállni, hogy ne mosolyodjon el a húga zizi viselkedésén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nahát, te ilyet is tudsz? – kérdezte egy önelégült hang mellőle.
A mosoly azonnal eltűnt, mintha ott sem lett volna. Bill felnevetett és
közelebb araszolt Dipperhez.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Túl közel vagy – motyogta maga elé, ismét a szégyenpírjával
küszködve. Bill még közelebb hajolt, egyik kezét Dipper derekára fonta, és a
fülébe suttogott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Tetszik, amit látsz? – Dipper döbbenten állt meg, ami meglepte
Billt, de ő is megállt, szembefordult a fiúval. – Akarod, hogy mindet
megmutassam? – kérdezte kacéran, majd felhúzta a pólójának egyik ujját,
felfedve a különös írásokat. Dipper szívesen nézte volna meg, mivel maguk a
szimbólumok és az írás nagyon érdekelte. Bill látta, ahogy a barna szemek
felcsillannak, majd az ő arany szemeibe néztek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem. – Dipper elszánta magát, és visszavette a maszkját, majd
elindult az osztály felé, mivel már csak ők ácsorogtak a folyosón. Bill mögötte
felnevetett, majd kocogva beérte Dippert, aki inkább szerette volna a
szekrénysornak lökni őt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 1.0pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 1.0pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;">*Nagyon
szívesen spanyolul<o:p></o:p></span></div>
<div style="height: 0px;">
<br /></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-64557385635151006412017-08-04T09:40:00.001-07:002017-08-04T10:14:47.758-07:00Nyári meleg - Yaoi Week #4<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3vFTmUxZUWT4d1JvL6p54hYlLyD0HbuXBKOuhOxwYkN0L3uxwBJStv9NTXcZqMx5O_6McKlG3n3FXbdTjIcSIIFqfPp3KjnG7V0F6WAc-Ww7Juovm8bThcBZZsVHxPpoVgIgPSVCxCz8/s1600/PicsArt_08-04-04.31.56.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3vFTmUxZUWT4d1JvL6p54hYlLyD0HbuXBKOuhOxwYkN0L3uxwBJStv9NTXcZqMx5O_6McKlG3n3FXbdTjIcSIIFqfPp3KjnG7V0F6WAc-Ww7Juovm8bThcBZZsVHxPpoVgIgPSVCxCz8/s320/PicsArt_08-04-04.31.56.jpg" width="320" /></span></a><span style="font-family: inherit;">F<span style="font-family: inherit;">andom: The case of Lane and Damien [OC]</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Páros: Lane Martin/Damien Hay</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 940 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Lane első napja az egyetem nyári kurzusán, ahol belefut Damienbe.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Bemutatom saját kis karaktereimet. Igazából ez egy előzmény novella lett volna, de még nem tud minek az előzménye lenni, de gondoltam azért megosztom.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Külön köszönet: <i><a href="http://attack-of-exo-br.blogspot.hu/" target="_blank">Redy Bloodnak</a></i>, aki a beszélgetésünk következtében beleíródott a történetbe, és így elindította Damient és Lane-t egy új úton <strike>(plusz, nekem is jobban tetszik így)</strike></span><br />
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike><strike></strike><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">***</span></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Köszönhetően annak, hogy július volt, az egyetem folyosói
pedig nem rendelkeztek megfelelő légkondicionáló-berendezéssel, minden diák,
aki nyári kurzusra járt éppen egy főtt ráknak érezte magát. Emellett még órára
is kellett menniük. Kevesen voltak olyan öngyilkoshajlamúak, hogy már nyáron
elkezdjenek egyetemre járni, de azért mégis jobb belerázódni az új életbe. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Lane a táskája pántját szorongatva sétált az emeleti előadó
felé, ahol elméletileg órája lesz majd. Végignézett a diákok során, mindenki
rövidujjúban, sortban, vagy egyéb lenge ruhában volt, míg ő hosszúujjú, fekete,
kapucnis pulcsit viselt, ráadásul még a csuklyája is a fején volt. Fehér
tincsei bár kilógtak alóla, az arcát amennyire kellett, eltakarta. Folyt róla a
víz, de semmi pénzért nem vette volna le a biztonságot nyújtó fekete pulóvert,
ami már évek óta hű társa, és elfedi arcát mindenkitől. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Meglepődött maga is, amikor reggel felvette, hisz új életet
akart kezdeni és ehhez az kell, hogy ne rettegjen másoktól és legyen elég
önbizalma ahhoz, hogy végigsétáljon a folyosón, belenézzen emberek szemébe.
Mégis amellett döntött, hogy ez ma még kellhet neki. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Befordult a lépcsőfordulón, kikerülve pár idősebb lányt,
majd lehajtott fejjel bandukolt tovább az előadó felé. Mivel nem ismert itt
senkit – hála a jó égnek – nem tehetett mást, csak a lépcsőfokokat számolgatta,
vagy elmotyogta magában az órarendjét századjára. Óra, épület, emelet, terem. Úgy
nézett ki, ez lesz egész nyáron. Képtelenségnek találta, hogy találjon magának
egy barátot, vagy barátnőt. Senki nem fog vele beszélni, olyan lesz itt, mint
egy árnyék, anélkül teszi le a diplomát, hogy bárkivel egy szót is beszélt
volna.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Amikor hatvanhárom lépcsőfok után felért a harmadik
emeletre, megörült, mert egyből látta az előadó nyitott ajtaját. Gyors
léptekkel haladt a folyosón, hogy mihamarabb beérhessen, mert az óra jelzése
szerint – amelyik a folyosó falára volt szerelve – már csak öt perce volt az
előadás kezdetéig. Pechére a terem melletti utolsó szabad szekrényhez egy barna
hajú lány lépett a barátnőivel cseverészve valami sorozatról, vagy énekesről,
fogalma sem volt, mivel nem angol nevek hangzottak el.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Kifújt egy tincset az arcából, majd elindult tovább a
folyosón, hogy kerítsen egy szabad szekrényt, hogy letehesse a fölösleges
könyveit. A folyosó vége egyre inkább csak közeledett, de üres szekrény az nem
akadt egy se. Lane elmorgott egy szitkot, de nem adta fel a keresést. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Az óra melletti csengő hangosan életre kelt, felhívva minden
diák – és süket és halott – figyelmét arra, hogy az órák kezdetüket veszik.
Lane gyorsan pillantott körbe, hátha csak figyelmetlen volt, és így is lett, a
szeme megakadt egy szabad lakaton, így gyorsan ahhoz lépett, leszedte a kis
fémlakatot, kivette a könyvét, füzetét és egyéb holmiját, a többit pedig
behajította a szekrénybe. A lakatot lezárta, a kulcsot pedig a farzsebébe
csúsztatta. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">A folyosón voltak még lézengők, de Lane nem akarta máris
elkésni, hisz még csak ez volt az első napja az egyetemen. Szorosabban
szorította a könyveit a mellkasához és gyorsított a léptein. Az előadó ajtaja
még nyitva volt, Lane-nek még volt esélye, hogy elkerülj a szabadkozást a késés
miatt. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">A légkondik meggondolták magukat, így mégis elkezdték hűteni
a folyosókat. Lane kicsit összerezzent, mert negyvenes évekbeli Ford motorjának
szebb hangja van, mint a légkondirendszernek. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Bár a légkondi méltóztatott működni, az senkinem tűnt fel,
hogy a folyosón tócsákat képeztek, ahogy a víz csöpögni kezdett belőlük. Lane
óvatlanul rohant a folyosón, belelépve az egyik ilyen tócsába, majd a következő
pillanatban már a hátán feküdt, a füzeteiben lévő előre megírt jegyzetek pedig
szerte szét szálltak a folyosón, némelyik pont a vízbe esett, így azon Lane
kusza írása már egyáltalán nem volt kiolvasható.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Az előadó ajtaja hangos csattanással bezárult, mire Lane
ismét egy szitkot morgott el, ezúttal nem magában. Meredt a plafonra, de amikor
egy lágy nevetést hallott, gyorsan felült. Felkapta a könyvét a vízből, a
pulcsija ujjával próbálta felitatni, amennyire tudta. Felkelt maga is a
tócsából, levette a nedves felsőjét, majd nekiállt felszedni a papírokat.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Kell segítség? –
kérdezte egy kedves hang fölülle, de nem vitte rá a lélek, hogy felnézzen,
inkább csak tovább szedegette a cuccait.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Megoldom, kösz –
lehelte szinte válaszul, ami bár eljutott a másik fiú füléig, mégis elkezdett
papírokat felszedni. Lane még jobban lehajtotta a fejét, hisz a csuklyája már
nem volt a fején, hogy takarja az arcát, így a hosszú tincseiben kellett
bíznia.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Pár perc alatt megvolt az összes, némelyikből facsarni
lehetett a vizet, némelyik pedig menthetetlen volt. Lane és az idegen fiú
felegyenesedett. Az idegen magas volt, hosszúkás szőkés hajjal, amit Lane nem
láthatott, mivel a saját haja nagyban takarta a kilátást, bár nem is bánta,
hisz nem akart emberi kontaktusokat.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Parancsolj! – Az
idegen felé nyújtotta az ép papírokat és az egyik füzetet, de amint Lane
hozzáért volna, kicsit hátrébb húzta azokat. A magas fiú arcán egy széles
mosoly húzódott, ahogy próbálta elérni, hogy a másik ránézzen. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Köszönöm a
segítséged, de mennem kéne – közölte Lane kicsit ingerülten, mivel semmi kedve
nem volt játszadozni.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Kicsit feljebb emelte a fejét, éppen csak hogy az idegen
mellkasát látta, majd a cuccaiért nyúlt. Az idegen is pont felé tolta, így Lane
pont a srác kezét fogta meg. Az ujjai bizseregtek, hiszen évek óta alig ért
hozzá valakihez, így még egy ilyen ártatlan mozdulat is zavarba tudta őt hozni.
Elvette a holmiját, elmormogott – vagy hebegett – még egy ’köszönöm’-öt, majd
megkerülve a srácot, mélyre hajtva a fejét elindult az előadó felé, de
ahelyett, hogy bement volna, lekanyarodott, és lebaktatott a lépcsőn. Az idegen
hosszas másodpercekig csak nézett utána, ameddig csak látta a fehér hajkoronát,
majd mikor az is eltűnt, ottmaradt a saját kis buborékjában.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Jól vagy Damien? –
fordult felé Ruby, egyik kezét a srác vállára helyezve, finoman megnyomva azt.
Látta már a fiú arcát ilyennek, nem sokszor, sőt alig, de tudta, hogy mit
jelent ez az ábrándozó tekintet, amivel mered a semmibe, ahol eltűnt a különös
külsővel megáldott idegen. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ruby, azt hiszem én
szerelmes vagyok.</span></span></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-55608853603265194732017-08-03T11:37:00.000-07:002017-08-03T11:37:13.552-07:00Beauty Mullet - Yaoi Week #3<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio_HYKd45BWAfg1CR1b2a3wecAnvMXFnjKjX3Vo2nhscPI9zuCFkCZPduRbsP68Yo8P8o5Hhiv_wb9zkvHxTlEeTcVr4-qKm3oUpM7vPVqSZHDayAbBm5aQZVgMUtF3u1h1ZKH2JDb4Gk/s1600/PicsArt_08-01-11.08.18.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEio_HYKd45BWAfg1CR1b2a3wecAnvMXFnjKjX3Vo2nhscPI9zuCFkCZPduRbsP68Yo8P8o5Hhiv_wb9zkvHxTlEeTcVr4-qKm3oUpM7vPVqSZHDayAbBm5aQZVgMUtF3u1h1ZKH2JDb4Gk/s320/PicsArt_08-01-11.08.18.jpg" width="320" /></a><br />
F<span style="font-family: inherit;">andom: Voltron - Legendary Defenders</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Páros: Keith Kogane/Lance McClain</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 1336 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Keith és Lance egy szobába kerül az akadémián, hogy ebből mi fog kisülni (vagy kirobbanni?), az majd kiderül.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Terjesszük a Voltront itthon! Inspiráló <i><a href="http://funkyimg.com/i/2w2sZ.jpg" target="_blank">KÉP</a></i>.</span><br />
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<span style="font-family: "calibri";">Lance az utolsó poszterét teszi fel a falra, elégedetten néz végig a
szobán, ami az elkövetkezendő évben az új otthona lesz. Elégedetten bólint,
majd az ágyra veti magát. Majdnem két órája, hogy megérkezett, de negyedóra sem
kellett neki, hogy kipakoljon, a posztereinek az eligazgatása viszont másfél
órát vett igénybe, de végül mindennek meglett a pontos helye. Kész szerencse,
hogy a szobákat át lehet alakítgatni, mivel így Lance konkrétan a saját otthoni
kuckóját is ide tudta hozni.</span><br />
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Az ajtón három koppanás hallatszódik, majd a króm ajtó félre csúszik,
felfedve egy másik srácot, feltehetőleg Lance új szobatársát.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ugye most csak szórakozol
velem? – motyogja Lance, ahogy felül az ágyán.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ez egy vicc, ugye? – kérdi
magától Keith ugyanolyan lelkesen.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Mit keresel itt, Mullet? – Lance
Keith-re pillant, mintha nem akarná elhinni, hogy tényleg ő lesz a szobatársa.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Egyet találhatsz zsenikém –
felel unottan a fekete hajú srác, majd beljebb lép és ledobja a táskáját a
földre.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hmmm, eltévesztetted a szobát?
– találgat Lance, vagyis sokkal inkább reménykedik, hogy nem kell Keith-szel
egy szobán osztoznia.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Szerinted miért van a szoba
mellé kiírva a nevem? Ennyire hülye vagy, vagy mi... hé, hol az én ágyam? –
rökönyödik le. Az álla szinte a padlón koppan, ahogy feltűnik neki, hogy
bezony, ágya az nincs.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Egy volt a szobában – válaszol
Lance lazán, majd elővesz egy magazint, ami mögé elbújhat röhögni. Keith arcán
rándul egy ideg, majd egy pillanat alatt terem Lance mellett, kikapja a kezéből
az újságot, a hasára ül és a pólójánál fogva emeli feljebb.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ne szórakozz, McClain! –
kiabál rá. Lance-et meglepi a hirtelen dühkitörés a nevetése is elakad.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ez az igazság, Tökmag! – vág
vissza, lelökve Keith-t magáról. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hogyan lehetne csak egy ágy,
amikor két név van kiírva?</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Mondtam, hogy biztosan csak
tévedés.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Szeretnéd, mi?</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ja, igazából örültem volna, ha
a tanév során nem látom a képed, meg a rémes hajad – nyavalyog Lance. A króm
ajtó ismét kinyílik, ezért Keith inkább elhallgat, minthogy Lance fejéhez
vágjon valamit – verbálisan vagy fizikailag. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Megtennétek, hogy nem
kiabáltok? – kérdi nyugodtan Pidge. – Zeng tőletek a Naprendszer.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Lance kidobta az ágyamat!</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Keith nevét rossz helyre írták
ki! – felelik egyszerre, mire Pidge csak a szemeit forgatja és megdörzsöli az
orrát.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Azért megtennétek, hogy nem
itt ölitek meg egymást? És ha esetleg mérsékelnétek a hangerőt, az is remek
lenne.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Elhallatszik a lányok
szárnyáig a veszekedésünk? – mereng Lance, mire Pidge arca vörös lesz –
leginkább a kín és a düh miatt.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Meggondoltam magam, Keith,
léci nyírd ki! Jót tennél vele az emberiségnek – Ezzel Pidge ahogy jött,
távozik is.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Én is szeretlek! – kiabál
utána Lance tettetett – vagy igazi? – sértettséggel. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Keith nem foglalkozik azzal, hogy pillanatnyilag nincs ágya, szekrényei
vannak, szóval nekiáll kipakolni a ruháit, cuccait, amivel otthonosabbá teheti
a szobát.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Egy fekete lyuk nem olyan
sötét, mint a szekrényed – jegyzi meg Lance az újság csücske felett
átkukucskálva. Keith elengedi a füle mellett, mivel még mindig azon töpreng,
hogyan nyírja ki őt.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Keith hitetlenkedve pillant az órájára, nem akarja elhinni, hogy Lance
másfél órája ment el zuhanyozni. Hogy tud az a fiú ennyit foglalkozni magával? </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hihetetlen vagy – mered rá
Keith, amikor Lance babapopsi arccal és kék köntösben visszatipeg a szobájukba.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– A szépséghez idő kell –
magyarázza széles vigyorral, majd lepakolja a neszesszerét a komódjára. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Arra gondoltam, hogy mivel
miattad nincs ágyam, ameddig nem kapok újat, addig te a földön, én meg az
ágyadban alszok – veti fel a fekete hajú fiú a földön ücsörögve.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Nincs az az isten, hogy <i style="mso-bidi-font-style: normal;">te, </i>az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én </i>ágyamban aludj! – tiltakozik azonnal a sötét bőrű, hevesen rázva
a fejét és a kezeit. – Nevetséges – morogja az orra alatt, majd ledobja magáról
a köntöst és a fogasra akasztja. Az ágya mellé rakja a bolyhos mamuszát, majd
befekszik a puha, meleg ágyába.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Keith még egy darabig ücsörög a földön, a szobában csak annyi fény van,
amennyi a kinti állomásról halványan beszűrődik. Látja, ahogy Lance a fal felé
fordulva szuszog, így úgy dönt feltápászkodik és befekszik mellé. Nem fog ő
Lance miatt a földön aludni!</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Feljebb emeli egy picit a takarót, majd lefekszik az ágyra, magára
húzva a paplant. Háttal Lance-nek, természetesen. A másik fiú a félálomból riad
fel, és nagyjából olyan arcot vág, mint akinek csótány van a padlóján.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Már megbocsáss! – kiált fel
Lance, felülve az ágyban, és próbalja Keith lelökni onnan.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Mert én szívesen fekszem
melletted, szerinted? – fordul felé Keith hasonlóan bájos arckifejezéssel.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Nem alhatsz az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én </i>ágyamban!</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Nem vitetheted ki az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">én </i>ágyamat! – vág vissza Keith. A
veszekedés elölről kezdődik, és csodák csodájára a króm ajtó ismét nyílik.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ti ketten! Shut your quiznak*!
De nagyon gyorsan! – ripakodik rájuk az álmából kivert Shiro. Galra kezével
mutat a két fiúra, akik annyira megszeppentek, hogy szólalni sem bírnak.
Leginkább azon fagytak le, nehogy elterjedjen az a hír, hogy egy ágyban
alszanak. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Csend lesz – nyögi ki Lance,
mire Shiro csak bólint egyet, majd hatalmasat ásít, végül elhagyja a szobát, és
a króm ajtó bezárul.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Szigetelnünk kéne a szobát,
nem gondolod? – néz rá Keith, mire egyszerre tör ki belőlük a nevetés, de
inkább elhallgatnak, mintsem, hogy egy újabb szidást kapjanak. Miután
kiröhögték magukat, egymásra pillantanak és a gyűlölködő tekintetek visszatérnek.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">– Jó éjt, Mullet!</span><br />
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"></span>– Jó éjt, Beauty Queen!</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<br /></div>
<br />
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">A 1754C szobára csend borul, a két fiú végre nem veszekszik, alszanak,
a fáradtság átvette felettük az uralmat. Egymásnak háttal fekszenek, az ágy két
legtávolabbi pontján, nehogy véletlenül a másikhoz érjenek.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Az éjszaka folyamán nem csak hogy közelebb gurultak egymás felé, de még
helyet is cseréltek – mivel Keith Lance mellkasán feküdt, majd begurult a fal
mellé –, reggel pedig úgy sütött be az első napsugár, hogy Keith szorosan Lance
hátát öleli. Arca a fiú csupasz bőréhez ér, és bár nincs tudatánál, ez a
helyzet így valahogy megnyugtatja.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";">Keith tér magához elsőnek a reggel, de amint realizálódik benne a
pozíciójuk, az arca elvörösödik, és szeretne elhúzódni, de nem tud. Egyik keze
Lance mellkasán pihen, amit még el is tudna húzni, de Lance éjszaka
összekulcsolta az ujjaikat, és nem tudja anélkül elhúzni, hogy fel ne
ébresztené Lance-t. Bár őt az sem térítené magához, ha felrobbanna mellette egy
csillag, vagy egy teljes Galra flotta indítana támadást, azért Keith hanyagolná
a próbálkozást. Mivel tehetetlen jelenleg, egyszerűbb, ha visszaalszik, és úgy
tesz, mintha véletlenül feküdnének így – mert tényleg véletlenül fekszenek így,
mégis annyira félreérthető.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><br /></span>
<span style="font-family: "calibri";">A Nap már jócskán besüt a szobába, amikor Lance felébred. A szemeit
lassan nyílnak csak ki, és ő is csak lassan veszi észre, ami az este folyamán
kialakult. Hirtelen nem tudja mit kezdjen azzal, hogy Keith lélegzetét érzi a
csupasz vállán, és hogy az összekulcsolt kezük a mellkasán pihen. Hátrapillant
a válla felett, és ahogy meglátja Keith arcát, egyszerűen nincs szíve
felébreszteni. Bugyuta vigyor jelenik meg az arcán, majd óvatosan elhúzódik, a
hátára fordul, hogy így nézhesse tovább a mellette szunnyadó fiút, habár az
félig már a tudatánál van. Lance óvatosan közelebb hajol, és sunyin, egy apró
csókot ad Keith-nek, aki ugyanolyan nyugodtan fekszik a „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">támadás</i>” után is, így Lance megismétli a manővert, kicsit hosszabb
ideig elidőzve Keith ajkain. A fekete hajú fiú teljesen magához tér, de nem
mozdul, fél, hogy oda a varázs, ha csak a kisujját is megmozdítja. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ha nem lenne ilyen rémes a
hajad, még jóképű is lennél – suttogja maga elé Lance, kisimítva egy kósza,
fekete tincset Keith arcából.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Te komolyan csak a hajamat
tudod szidni? – kérdezi rekedtesen Keith, ami annyira megijeszti Lance-t, hogy
majdnem kiesik az ágyból. Fél szemét nyitja csak ki, úgy néz Lance-re, aki
sokkal jobban zavarban van, mint valaha eddigi életében. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ne játszd meg, hogy alszol! –
ripakodik rá Lance, majd sértődötten kipattan az ágyból.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ugyan, akkor nem lennél
ennyire imádnivaló – jegyzi meg Keith, majd Lance-t a karjánál fogva rántja
vissza az ágyba. A fiú mellette landol a matracon, a döbbenetét kihasználva,
most Keith támadja le Lance-t, és ő egyáltalán nem bánja.</span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Tudod, lehet a legjobb
döntésem volt, hogy kiraktam az ágyadat – kuncog fel Lance, mire Keith egy
pillanatra megmerevedik, majd újra ellazul. </span></div>
<div style="line-height: normal; margin: 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="margin: 0px;"> </span>– Úgy tudtam, hogy te voltál, te
barom! – kiabál rá Keith teli torokból. Felkel az ágyból, majd a szekrényéhez
megy, hogy tiszta ruhát vegyen elő magának, majd a króm ajtóhoz lépdel. – Hogy
miért nem löktelek bele egy féreglyukba! – Ezzel kilép a szobából, otthagyva
Lance-t, aki nem tudja, hogy meglepett legyen, boldog, zavarodott, mérges,
felizgult, szerelmes vagy csak nevessen egy nagyot.</span><br />
<span style="font-family: calibri;"><br /></span>
<span style="font-family: calibri;"><br /></span>
<span style="font-family: calibri;"><br /></span>
<span style="font-family: calibri;"><br /></span>
<span style="font-family: calibri;"><br /></span>
<span style="font-family: calibri;">* Ha valaki nem VLD fandombeli lenne, kb annyit tesz, hogy "shut the fuck up"</span></div>
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike><span style="font-family: "calibri";"></span>Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-6315500342422145322017-08-02T11:17:00.001-07:002017-08-02T11:21:05.759-07:00Egyszer eljön számunkra is a szebb holnap - Yaoi Week #2<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJa_09nanAeU8IbtN5bHsQRM3Fw2mLc4bsnisFIKyksz9qwsmznlxP7yGClkSO3lyX3DNYaI0lxSMsa1qT_doDrwIREvcdpJ8h0423IhALQRB4hy66nxt5VxaEJZyLfIudGIxEkIo0puc/s1600/PicsArt_08-02-04.54.17.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJa_09nanAeU8IbtN5bHsQRM3Fw2mLc4bsnisFIKyksz9qwsmznlxP7yGClkSO3lyX3DNYaI0lxSMsa1qT_doDrwIREvcdpJ8h0423IhALQRB4hy66nxt5VxaEJZyLfIudGIxEkIo0puc/s320/PicsArt_08-02-04.54.17.jpg" width="320" /></a></div>
F<span style="font-family: inherit;">andom: How to train your dragon & Rise of the Guardians [crossover]</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Páros: Jack Frost/Hiccup</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 1251 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Újra jön a tél Hibbant szigetre, amit Hiccup már alig vár, hisz újra láthatja Jacket.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Megkaptam/olvastam, hogy ennek a shipnek senki nem látja értelmét/hogy hogyan/honnan/miért jött, nekem is csak így beugrott, de egyszerűen imádom. Kicsit letargikus a vége, azt <i><a href="https://www.youtube.com/watch?v=EjbT3AiE-l4" target="_blank">TheChemicalFox videója</a></i> ihlette.</span><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<br />
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">A sziget ege most is borongós volt, csak úgy, mint az év
többi háromszázhatvannégy napján, ez a nap mégis más volt. Az égen megjelentek
az első hófelhők, amiket már minden gyerek nagyon várt. Na igen, a többi lakos
pedig elkezdett felkészülni arra, hogy mindenük meg fog fagyni a tél
beálltával.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Hiccup nagyot nyújtózva ült fel az ágyában, hatalmasat
ásított, majd felfogta, amit az ablakon át látott. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Hópelyhek.</i> Mint aki ágyúból lőttek ki, olyan gyorsan kelt ki ő is
az ágyából, majd – miután párszor orra bukott – felöltözködött és kirohant a
szabadba. Annyira még nem volt hideg – mármint mindig hideg van, de ahhoz
képest melegebb volt –, hogy ilyen korán hó essen, de Hiccup tudott valamit,
amit más nem.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Izgatottan indult meg – szinte rohanva – az erdő felé, de
kedves cimborája azonnal megakadályozta.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Nem Fogatlan, most
nem jöhetsz velem! – Hiccup megállt, hogy szembe forduljon a sárkányával, aki
szomorú képet vágott. A fiú végigsimított az állat homlokán, majd megdörzsölte
a nyakát. – Sajnálom, ez magán találka. – Ezzel tovább futott az erdő felé,
most már egyedül. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Az sem zavarta, hogy
a fák ágai belekapnak a ruháiba, hogy karmolják az arcát, annyira izgatott
volt, hogy semmi sem érdekelte, csakhogy végre a kis tisztásra érjen. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Ahogy a fák
el-eltűntek előle, úgy múlt el a fiú lelkesedése. A tisztás teljesen üres volt,
nem volt ott senki. Hiccup kicsit csalódottan ácsorgott, nézelődött, de nem
látott senkit. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Várt egy picit, majd
pár percet, majd még többet, és csak várt, de semmi pénzért nem ment volna el
onnan. Az volt az ő helyük. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Az kettejüké.</i>
Hiccup a feje alatt összekulcsolt kézzel feküdt a földön és a borongós eget
nézte.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Meg fogsz fázni –
jegyezte meg egy hang a tisztás másik végéről. Hiccup felismerte a hangot,
azonnal fel is ült. A szíve egy pillanat alatt megtelt boldogsággal, ahogy
meglátta Jack fehér haját és deres pulóverét. Nehézkesen – mivel a tagjai
elzsibbadtak –, de feltornászta magát, és amilyen gyorsan csak tudott futásnak
indult. Nem egyszer taknyolt el majdnem, mivel a műlábbal nehézkes volt a
futás, de végül csak odaért Jackhez, aki azonnal a karjai közé zárta őt.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Azt hittem
elfelejtettél – suttogta Hiccup Jack vállába, aki erre csak felnevetett.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hogy felejthetnélek
el? Egyike vagy azoknak, akik hisznek bennem – válaszolta Jack kicsit elhúzódva.
A kék szemei sosem fagyosak voltak, sokkal inkább melegséget sugároztak, főleg
ha Hiccupra nézett, vagy akár csak gondolt</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– <span style="margin: 0px;"> </span>Olyan későn jöttél. Reggel egyből ide jöttem,
mert azt hittem, hogy itt leszel – panaszolta Hiccup, majd tettetett durcás
képpel pillantott Jackre. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Oh, nagyon
sajnálom, hogy megvárakoztattalak – felelte Jack hasonlóan vicces hangnemben,
ami mindkettőjüket nevetésre késztette. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>A nevetésük lassan
halt el, majd ahogy elcsendesültek, átvette a csend az uralmat az erdőn. Szavak
nélkül néztek egymásra, olvasva egymás gondolataiban. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hiányoztál – törte
meg a csendet Hiccup, karjait Jack nyaka köré fonva. A másik fiú eközben karjait
Hiccup dereka köré fonta, még szorosabban ölelve őt.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Tudom. Nekem is
hiányoztál – felelte halkan, félre nézve, egyenesen Hiccup gyönyörű zöld
szemeit figyelve.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Percekig álltak így csendben, míg Jack el nem húzódott.
Közelebb hajolt és gyengéden szájon csókolta Hiccupot, aki boldogan viszonozta
a fiú közeledését.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Muszáj most
elmennem, de estére végzek és visszajövök. – Jack újabb apró csókot nyomott Hiccup
szájára, majd kibontakozott az ölelésből, a testét azonnal átjárta a hidegség
és ez szomorúsággal töltötte el. Megragadta a deres, görbe botját, majd a fák
csúcsai közt eltűnt Hiccup szeme elől.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>A viking fiú
csalódottan nézett az ég felé, mégis átjárta a testét az az izgalom, ami reggel
is. Lassabb tempóban, mint korábban, elindult visszafelé, a faluba, hogy
valahogy elüthesse estig az időt.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>A faluban hidegebb
volt, mint az erdőben, és sokkal több volt a hó is. A gyerekek vastag bundában
rohangáltak, hócsatáztak vagy hósárkányt építettek. A gyerekekkel ellentétben a
sárkányok nem rajongtak a hideg, nedves valamiért, ami az égből hullott,
némelyik sárkány a tél idejére el is hagyta a szigetet és csak néhány példány
maradt gazdájával.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Fogatlan a gyerekek
mellett ugrált, a farka segítségével dobálta meg őket hóval. Hiccup nevetve
nézte a boldog pillanatot és egy percre elmúlt az idegessége. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Fogatlan hátára
pattant, miután végzett a vacsorával, felvette az egyik vastag bundás kabátját,
majd úgy gondolta szétnéz kicsit odafentről. A jeges szél az arcába kapott, a
bőre hamarosan vörös, a szeme könnyes lett, de a látvány igazán megérte, Jack
nagyon jó munkát végzett. Látta is őt, ahogy a falu utcáin sétálgatott a
gyerekek közt, de csak néhányan látták meg őt.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Szörnyű lehet neki
– motyogott maga elé Hiccup, mire Fogatlan csak értetlenül morgott egyet. –
Senki sem látja, nem tud kikkel beszélni, az emberek alig hisznek benne. Bele
sem merek gondolni mi lenne, ha nem hinnének benne.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Abba én sem – jött
egy hang Hiccup mögül, ami annyira megijesztette, hogy majdnem kiesett Fogatlan
nyergéből. Jack hangosan felnevetett, majd egyik kezét a fiú hátára tette,
nehogy tényleg lezuhanjon. Fogatlan továbbra is értetlenül nézett, de volt egy
kis kíváncsiság a zöld szemeiben.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Megijesztettél –
vádolta meg Hiccup nevetve Jacket, aki csak elmosolyodott a fiú arckifejezésén.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Gondoltam
megleplek, de nem gondoltam volna, hogy megijedsz, hisz tudod, hogy tudok
repülni.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Tudom, hogy tudsz,
de azt hittem félsz a sárkányoktól.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hidd el, ha a
Húsvéti nyuszi náluk sokkal ijesztőbb! – Jack felnevet Hiccup értetlen arcán,
majd még közelebb repül, bár vigyáznia kell, nehogy Fogatlan lecsapja őt a
szárnyával. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Nem akarsz felülni?
– kérdezte Hiccup, kicsit előrébb csúszva a nyeregben. Jack egy pillanatig csak
a fiúra nézett, majd Fogatlanra, aki halk nemtetszését fejezte ki. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Biztos jó ötlet ez?
– kérdezett vissza Jack, mire Hiccup csak megragadta a kezét és közelebb húzta
őt. Jack bizonytalanul ült le Hiccup mögé, de be kellett ismernie, hogy nagyon
jó volt, hogy most nem neki kellett repülnie. – Ez elképesztő!</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ugye? Én megmond...tam.
– Hiccup szavai egy pillanatra elakadtak, amint Jack átkarolta a derekát és
fejét a vállára támasztotta.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Gyönyörű – jegyezte
meg Jack, előre, a narancsos felhőkre meredve, ahogy a lemenő napot csodálták.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Igen, az. Minden
télen ilyen csodálatos.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Tudom, hogy azt
szeretnéd, hogy maradjak, de nem tudok – mentegetőzött Jack, kicsit szorosabban
ölelve Hiccupot. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Miért kell
elmenned? Mindig? Miért csak télen jössz? Máskor nem lehet? Nem világosítanál
fel, Jack? – Hiccup hátrapillantott a fiúra, a pillantása csalódott volt, sőt
egész szomorú. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Amióta az eszemet
tudom, járom a világot, telet és hideget hozok. Sosem próbáltam meg
letelepedni, vagy egy helyen maradni sokáig. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Nem akarnál itt
maradni?</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Az lenne a
megtestesült álom, de nem tudom, lehetséges-e. Továbbá csak nehezíteném a
dolgaidat, hisz a törzsfő fia vagy, sok lesz a feladatod, engem meg jobbára öt-hat
ember, ha lát. Nem sikerülne Hiccup, tudom, több száz éve így élek. – Jack
arcán végigfolyik egy könnycsepp, de próbálja minél előbb letörölni, nehogy
Hiccup észrevegye. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Rájuk ül a csönd,
nehezen, miközben továbbra is csak repkednek a felhők között. Mind a kettejüknek
kattogott az agya és hevesen dobogott a szívük, konkrétan egy ütemre vert. </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Hogy lettél ilyen
Jack? – törte meg a csendet Hiccup, mire Jack ismét meglepődött.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Meghaltam, és a
Holdbéli ember kiválasztott – felelte azonnal, hisz ő is csak annyit tudott.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Szerinted, ha én is
meghalnék, engem is kiválasztana? – gondolkodott hangosan Hiccup. Jack
megrökönyödött és haragosan válaszolt Hiccupnak.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Meg ne próbálj
meghalni! Nem biztos, hogy kiválaszt, Hiccup, nekem sincs fogalmam arról, hogy
ez az egész hogyan működik. Ne gondolj erre, kérlek! – rimánkodott Jack ismét
Hiccup hátához bújva.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Szerinted akkor
mikor lehetünk végre együtt, ha nem a halál után? </span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Ne légy
depressziós, Hiccup! A lelkünk újra és újra visszatér a Földre. Lesz olyan
alkalom, amikor minden sokkal könnyebb lesz, és semmi nem akadályozhat meg
minket abban, hogy együtt legyünk! – Jack összefűzte az ujjaikat, és továbbra
is a Napot nézte, amelyik lassan elbújt a helyek közt. Kék szemét a sugarak
zöldre színezték, a könnyei szinte arany színűek voltak, ahogy végiggördültek
az arcán.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>– Egyszer eljön
számunkra is a szebb holnap.</span></span></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike><span style="font-family: "calibri";"></span>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-32796339177019370452017-08-01T10:34:00.001-07:002017-08-02T11:18:53.550-07:00Kórházi vallomás - Yaoi Week #1<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvZXeNtVnZyRDGNixYelFaZqPtirkluJ6I3ZBBgxrqrNIoSq9zDBxwWvgEKFdMnGJ0V5ezVzLm1l9dT-9vT9jF1Uc9pns0nQflrfa7k-fMBih7aPa_dKZ_SY5zOkto8A2wEYvjyjxwrK8/s1600/PicsArt_08-01-06.59.10.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvZXeNtVnZyRDGNixYelFaZqPtirkluJ6I3ZBBgxrqrNIoSq9zDBxwWvgEKFdMnGJ0V5ezVzLm1l9dT-9vT9jF1Uc9pns0nQflrfa7k-fMBih7aPa_dKZ_SY5zOkto8A2wEYvjyjxwrK8/s320/PicsArt_08-01-06.59.10.jpg" width="320" /></span></a><span style="font-family: inherit;">Fandom: Cars 2 [human!AU]</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Páros: Francesco /Lightning</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 1771 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Az olaszországi verseny kicsit másképp, McQueen megsérül és Francesco menti meg.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Köszönöm <a href="http://galactic-nightmares.blogspot.hu/" target="_blank"><i>Babunak</i></a>, amiért beleráncigált ebbe a fandomba. A kép saját szerkesztés, a képek Google-ről és Pinterestről vannak. És elnézést kérek az előolvasóktól, de nem tartottam meg Fran akcentusát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<a name='more'></a><span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;">***</span></div>
<b></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvZXeNtVnZyRDGNixYelFaZqPtirkluJ6I3ZBBgxrqrNIoSq9zDBxwWvgEKFdMnGJ0V5ezVzLm1l9dT-9vT9jF1Uc9pns0nQflrfa7k-fMBih7aPa_dKZ_SY5zOkto8A2wEYvjyjxwrK8/s1600/PicsArt_08-01-06.59.10.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><b><span style="font-family: inherit;"></span><br /></b></a></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">A verseny kezd kiéleződni, ahogy Francesco és Lightning
fej-fej mellett haladnak, és ahogy rákanyarodnak az utolsó pályaszakaszra. A
tömeg csak még hangosabban kezd őrjöngeni, ahogy a két kocsi egymás mellett
száguld a célegyenes felé. Nem látni ki van elől, ki hátul, talán majd szükség
lesz a célfotóra is, ha így megy tovább. A tömeg szurkol, senkinek nem tűnik
fel a messziről figyelő TV kamera, ami halálos sugarat bocsájt ki magából. Lightning
kasznija egy pillanat alatt kap lángra, ahogy a kocsiját egy mágnessugár
találja el. Kisodródik, miközben Francesco tovább hajt, Lightning a kocsival
együtt átfordul, nem is egyszer, a kocsi alkatrészei szétszóródnak a pályán, horpadások
keletkeznek az autó minden pontján. Kész szerencse, hogy McQueen bukósisakot visel,
ez valamennyire felfogta a balesetet. A kocsi még pördül párat, majd a kerekein
ismét megáll. A tömeg feljajdul, mindenki McQueent figyeli. A hátul lévő kocsik
is hasonló gebaszban vannak, akiknek a kocsija nem gyulladt ki, azok torlaszba
kerültek. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Több, mint valószínű, hogy Lightning eltörte a lábát, meg a
kezét, egyszerűen nem tud kiszállni a kocsijából, aminek a motorháztetőjéből fekete,
fenyegető füst száll fel lassan. Francesco lassan észlelte, hogy valami gond
van. McQueen nem adta volna ilyen könnyen ezt a versenyt. Fél szemmel a
kivetítőre tekint, ahol meglátja a piros roncsot, amiből nemsokára hatalmas tűz
lesz. Francesco kimegy a pálya szélére, majd kanyarodni kezd, behúzza a
kéziféket, tovább tekeri a kormányt, és egy laza 180 fokos fordulat után
száguld vissza a piros versenyautóhoz. A rajongók meghökkenve figyelik az
eseményeket, valahol a távolban már egy mentősziréna is hallatszódik. Francescónak
megáll a szíve egy pillanatra, egy-kettőre visszaér a piros sportkocsihoz. A
saját kocsijából csak úgy kiugrik, ami még tovább is gurul, hisz le sem
állította a motort, még a kéziféket sem húzta be, csak azonnal rohan a
roncshoz. Félúton ledobja a bukósisakját, hogy az se akadályozza. Feltépi a
95-ös rajtszámmal ellátott ajtót, ami Lightning-t fedi. Ott ül bent, mintha
csak a tájat kémlelné, miközben fájdalmai vannak és mozdulni sem bír.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Mit csinálsz idióta? Nyerd meg a versenyt! – morogja McQueen
a sisakjában, nem nézve Francescóra.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Az nem verseny, amin te nem vagy ott – feleli makacsul és
azonnal leszedi Lightning fejéröl a sisakot. Továbbra sem pillant Francescóra,
szőke tincsei az arcába lógnak, kék szemei merednek előre. Kicsatolja az övét,
majd riadtan pillant a motor felé, amiből lángok törnek elő.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Francesco, menj innen! – ordít rá McQueen, majd az ép
kezével taszít egyet rajta. Szemei riadtan pillantanak a mellette álló férfira,
akinek esze ágában sincs elmennie onnan. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne légy hülye, McQueen! – Két kezébe veszi a sebesült
férfi arcát, a pillantása halálkomoly. – Kapaszkodj nyakamba, oké? – Megvárja,
míg McQueen át nem karolja a nyakát, egy laza mozdulattal a férfi térde alá
nyúl, majd kiemeli a roncsból és a pálya túloldalán fekteti le. Mint a herceg,
aki a várból menti ki a hercegnőt, úgy fogta a két karja közt Francesco
McQueent. Baromság és életveszélyes ötlet volt őt így kiszedni onnan, hisz a
medencéje vagy a gerince is sérülhetett, de legalább nem robban fel egy halom
roncs közt.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Köszönöm! – suttogja Lightning. Francesco leül mellé, a
lábait törökülésbe húzza, majd Lightning feje alá helyezi. Francesco óvatosan
simít végig a férfi fején, aki biztosan agyrázkódást is szenvedett. A tömegben
vannak értetlenek, a rajongók zokognak, a nyüzsgés még mindig hatalmas.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Nincs mit, Cara Mia! – sóhajtja megkönnyebbülten
Francesco, majd lazán lehajol és megcsókolja az ölében fekvő szerelmét. A
pillanat az óriáskivetítőre kerül, a tömeg egy pillanat alatt hallgat el, az
arcokon döbbent kifejezés van. Francesco nem zavartatja magát, nem érdekli
mások véleménye, ő csak a szerelmével akar együtt lenni.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">A csodás pillanatot a mentő hangja töri meg. Nem is egy
mentő, hanem minimum hat érkezik. Az egyik megáll közvetlen Francescóék mellett,
két ember ugrik ki belőle, majd sietnek, hogy a sebesült férfit egykettőre egy
hordágyra rakják. A fehér mentősök mögött feltűnik még három tűzoltó is. Az
első egyből a 95-ös autót kezdi locsolni, ahol a lángok szép lassan elalszanak.
Lightning még figyeli egy pillanatig, amíg a csapata oda nem ér hozzá.
Francesco elhátrál, nem akar most ő is ebben a tömegben lenni. Lightning-t a
mentőbe helyezik, amibe pluszba még beszáll Doki, és Matuka, a többiek ott
maradnak, de egyöntetűen ők is a korház felé veszik az irányt. Francesco
visszapattan a kocsijába, bár egy mentős őt is meg akarja vizsgálni,
bármennyire hevesen is tiltakozik.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Eltelik tíz perc,
mire a mentős elengedi őt, de amint lehajt a pályáról riporterek, újságírók
százai veszik körül a kocsiját. Idegesen csap egyet a kormányra, majd kiszáll a
kocsiból, hogy egy-két kérdést megválaszoljon és oszoljon a tömeg. Idegesen a
hajába túr, és hunyorog, mert minden másodpercben hatvan fotót csinálnak róla
és a vakuk elvakítják őt.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Francesco, mi késztette, hogy visszaforduljon, amikor már
majdnem megnyerte a versenyt? – kérdezi egy alacsony nő diktafonnal a kezében.
Emellé társul még négy diktafon, hat mikrofon és pár firkász.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Milyen versenyző az, aki nem fordul meg, hogy segítsen a
társán? Továbbá a versenyeim unalmasak, ha McQueen nincs ott – feleli lazán
Francesco, barna szemei egy pillanatra melegséggel telnek meg.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Milyen kapcsolatban állnak McQueennel? </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Az titok, úriember nem beszél – válaszol kacéran, majd a
riporterre kacsint. A mosolya utána eltűnik és komolyan a tömegre mered, nem
érdekli őt a többi kérdés. – Sajnálom, de Lightning-t nemrég szállították
kórházba, muszáj utána mennem, szóval kérem álljanak el az útból. – Francesco lezárja
témát, visszapattan a kocsiba és felbőgeti a motort, hogy az emberek menjenek
előle, majd szép lassan kigurul közülük. S bár tény és való, hogy gyorsan
szeretne a kórházba érni, nem száguldozhat a városban, mert csak balesetet
okozna, bár az olaszok katasztrofálisan vezetnek, nem kell ő egy balesethez.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Újabb tizenkét perc
telik el, míg a kórházhoz ér. A kocsit leparkolja, és mint egy őrült, ront be a
sürgősségi kapuján. Néhány nővétke felé méz, de nem mernek odamenni, így az
egyik orvos kezd el a versenyzővel beszélgetni.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Miben segíthetek? – fordul felé. Sötét póló és fehér
köpeny van rajta, a mellére a neve van hímezve.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Egy barátomat most hozták be. Autóversenyző, balesete
volt, piros ruhás. – Francesco igazi olaszhoz méltóan gesztikulál, hevesen
magyaráz, mutogat, bár az orvos e nélkül is értené.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Igen, McQueen, azt hiszem. – Francesco heves bólogatásba
kezd, mire az orvos a váróba vezeti őt. – A barátja már a műtőben van, eltört
az egyik karja, sípcsonttörése van, megrepedtek a bordái és agyrázkódása van.
Kész szerencse, hogy a kocsija nem robbant fel, szerencsés, hogy hamar kiszedték.
– Az orvos Francescót a váróban leültei. A versenyzőt kisebb sokk érte,
megszólalni nem bír, de örül, hogy megmentette McQueent. – Előreláthatólag a
barátja még fél órát lesz a műtőben, utána felviszik egy szobába. Ha ez
megtörtént, oda lesz kiírva – mutat egy nagy táblára –, és ha magához tért,
akkor be is mehet hozzá. – Ezzel az orvos megfordul és visszamegy a
sürgősségire. Francesco nagyot nyel és türelmetlenül nézi az óráját, percenként
háromszor. Látja az egyik sarokban összegyűlve Lightning csapatát, amitől
összeszorul a szíve. Nem festett annyira rosszul, amikor kiszedte szerelmét a
roncsok közül, de minden egyes perccel csak egyre több rémkép jelenik meg a
szemei előtt. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Erős fiú, nem lesz baja! – Egy mély hang szólal meg
Francesco mellett és egy kéz nehezedik a vállára. A fiatal versenyző ugrik
egyet, ahogy felnéz a férfira. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Hu-Hudson doki? – mered rá könnyes szemmel. Nem is vette
észre, hogy sír. Doki leül mellé, az egyik kezét Francesco hátán tartva.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Köszönjük, amit Lightningért tettél. Hálásak vagyunk érte.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Rendbe fog jönni, ugye? – kérdi szipogva Francesco és
próbál férfihoz méltóan viselkedni, aki erős és nem sír.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Kemény fából faragták, én már csak tudom. Pár törés nem a
világ vége, szóval ne aggódj! Lazíts egy kicsit nyugodtan, innentől már minden
csak jobb lesz! – Francesco bólint egyet, letörli a maradék könnyeit, majd
hátradől a székben. Doki visszamegy a csapathoz, akik ugyanúgy, összeroskadva
várják, hogy Lightning műtétje véget érjen. Francesco utoljára az órára
pillant, majd lassan minden elsötétül előtte.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">Lassan pislogva tér magához, először azt sem tudja hol van,
de amint meglátja a várótermet, minden felrémlik. Riadtan pillant az órára, ami
azt jelzi, hogy eltelt két óra.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Basszus – morogja, majd azonnal felkel és a táblán Lightning
nevét keresi. A negyedik emeleti osztályon fekszik, ezért Francesco a lépcsőhöz
kezd rohanni, hiába lenne lifttel gyorsabb, a józan esze megint egy pillantás
alatt tűnt el.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: "calibri";"><span style="font-family: inherit;"><span style="margin: 0px;"> </span>Lihegve ér fel a
negyedik emeletre, de hiába forgolódik, nem tudja merre menjen. Útbaigazítást
kér a nővérkepultnál, ahol részletesen elmondják merre menjen. Francesco
rohanva visszadob egy ’<i style="mso-bidi-font-style: normal;">köszönöm’</i>-öt,
majd a szobák számait kezdi koslatni. Még mindig lihegve megáll a 95-ös szoba
előtt. Ironikus, nem? Halkan kopog, de nem is nagyon vár választ, ezért inkább
benyit. Lightning bágyadtan fekszik az ágyában, a barátai körbe állják, de
amint belép, megnyílnak előtte, így senki nem áll köztük. Lightning arcán széles
mosoly jelenik meg, míg Francesco szemét újra ellepik a könnyek, így kénytelen
elfordulni és egyik karjával eltakarni a szemét. Doki hátba veregeti, és
javasolja, hogy hagyják őket kicsit beszélni, majd mindenkit kiterel a
szobából. Francesco nagyot nyel, majd közelebb sétál, és leül az ágy szélére. Lightning
próbál feljebb ülni, de Francesco a vállára helyezi a kezét.</span></span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Ne mocorogj annyit! – inti le gyorsan. McQueen morcosan
ráncolja a szemöldökét, mint egy duzzogó ötéves.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Akkor feküdj ide! – utasítja Francescót. <span style="margin: 0px;"> </span>A férfi lehámozza magáról a bőrdzsekijét, amit
lazán az egyik székbe dob, majd még mindig könnyes szemekkel, lefekszik
Lightning mellé. Óvatosan bújik hozzá, nem akart neki véletlenül sem fájdalmat
okozni. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Nagyon aggódtam érted! – suttogja Francesco Lightning
vállán feküdve. Keze a fiú hasán pihen, hallkan, de hallja a fiú egyenletes
szívdobogását.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Van egy háziszuperhősöm. Pont az ilyen esetekre tartom –
kuncog fel McQueen, hátha mosolyt csalhat valahogy a másik fiú arcára.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Nem vicces! Mi lett volna, ha későn veszem észre? Vagy
egyáltalán nem veszem észre? <span style="margin: 0px;"> </span>– Francescóból
csak úgy törnek elő a kérdések, mire Lightning csak annyit tehet, hogy lassan
végigsimít a sötét fürtjein és az arcán, hogy valahogy lenyugtassa.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Minden rendben van Francesco, és csak ez a lényeg –
mosolyodik el lágyan, majd lehúzza Francescót egy csókra. Érzi a sós könnyeit,
ami csak még jobban megdobogtatja a szívét. Egyáltalán nem akar Francescótól
elszakadni, hiába akar a másik levegőt venni. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Basszus! – mordul fel Francesco, és egyből föl akar kelni,
de Lightning nem engedi.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Mi az? – mered rá kérdőn, nem érti hirtelen mi történt.</span></div>
<span style="font-family: inherit;">– Koszos és izzadt vagyok, összepiszkolom az ágyadat! –
ismét felállna, de Lightning ezúttal erősebben húzza vissza, ezúttal teljesen
mellette fekszik.</span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretem ezt a pólódat – McQueen végigsimít a tapadós,
fekete anyagon, végig Francesco felsőtestén. – Szexi. Bár e nélkül is szexi
vagy, szóval nyugodtan leveheted. Bár nem tudom a nővérek mit csinálnának
veled, ha itt feküdnél pucéran – kacérkodik a sebesült fiú, mire Francesco,
igaz zavarban, de felnevet. Lehajol, ezúttal ő irányítja a csókot, és McQueent
nem engedi levegőhöz jutni. </span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Szeretlek – suttogja Lightning két csók közt, bár nem mer
Francesco szemébe nézni, pedig ennek a szónak súlya van. Az olasz ismét
lehajol, egy rövid csókot nyom az ajkaira, majd homlokát az övének támasztja,
hogy a szemébe kelljen néznie.</span></div>
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;">– Ti amo, Lightning.</span></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<span style="font-family: inherit;"></span><br />
<div style="margin: 0px 0px 0px;">
<span style="font-family: inherit;"></span><br /></div>
<b></b><i></i><u></u><sub></sub><sup></sup><strike></strike><span style="font-family: "calibri";"></span>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-2658283717921990362017-05-19T05:52:00.004-07:002017-08-02T06:40:39.312-07:00Yuuri, legyen nekünk is gyerekünk!<div dir="ltr">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNl59uR45JOAqbKEU_OM6PlEz-36ACwHapnIBLfuwIujicG97pBQLqKGvAIcBLRdq3Y8aA0IBa_de0X_THdObXW56AE7OQB2h0G5_Q17kPWvfIZ6lEh0pkoK9gfS54D4hSLP5oyTl50M/s1600/1495191119819.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; font-family: sans-serif; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitNl59uR45JOAqbKEU_OM6PlEz-36ACwHapnIBLfuwIujicG97pBQLqKGvAIcBLRdq3Y8aA0IBa_de0X_THdObXW56AE7OQB2h0G5_Q17kPWvfIZ6lEh0pkoK9gfS54D4hSLP5oyTl50M/s320/1495191119819.png" width="213" /></a></div>
</div>
<div dir="ltr">
<br /></div>
<center>
</center>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Yuuri on Ice</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Viktor/Yuuri</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 100</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Történet: Viktor és Yuuri korcsolyázni mennek, ahol sok gyerek van, és Viktor felveti, hogy nekik is lehetne.</span></div>
<div dir="ltr" style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Elméletileg tervezek neki folytatást.</span></div>
<a name='more'></a>
<div dir="ltr">
</div>
<br />
A korcsolyakölcsönző ablakában ücsörgő idős hölgy mosolyogva nézte, ahogy két férfi kéz a kézben sétálnak el az ablakától egy-egy korcsolyapárral a kezükben. Míg Yuuri a sajátját fűzőjét kötötte, addig Viktor már a jégen siklott. Hiába beszélték meg, hogy egy pihentető randira mennek, valahogy megint a jégnél kötöttek ki. Viktor óvatosan csúszkált, mivel rengeteg gyerek csetlett-botlott körülötte, vigyáznia kellett fel ne lökje őket. Imádta nézni őket, ahogy szerencsétlenkednek, majd nevetve, egy imádni való mosollyal az arcukon felállnak és tovább mennek, mintha mi sem történt volna. Mire Yuuri is a jégre lépett Viktort ábrándos arckifejezéssel találta.<br />
- Yuuri, legyen nekünk is gyerekünk!
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-65711716254691055872017-05-18T00:34:00.000-07:002018-01-03T07:09:02.368-08:00All I want for Christmas is...<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDDvoqqHcodOyZ4D2uvyP13unZQwrgD_BlOMYbpH9jBytINKHVBlQCYLqvuy__mcLNOJ47x_I7HoSa5-VLYk_YX79vC5sxvIesaPNKRCwtmb5BcxlSJqvycbocpbXAm81QD1GVgg1ltI8/s1600/1495041410505.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDDvoqqHcodOyZ4D2uvyP13unZQwrgD_BlOMYbpH9jBytINKHVBlQCYLqvuy__mcLNOJ47x_I7HoSa5-VLYk_YX79vC5sxvIesaPNKRCwtmb5BcxlSJqvycbocpbXAm81QD1GVgg1ltI8/s320/1495041410505.png" width="240" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;">
<br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls [Reverse Falls!AU]</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper/Will</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 1103 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Dipper utálja a karácsonyt, Will mégis meg akarja őt ajándékozni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Nope, nincs semmi.</span></span></span><br />
<center>
<span style="text-align: center;"><a name='more'></a></span></center>
<div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"> </span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">A hatalmas házban mindenféle édes illat keveredett, az alma a naranccsal, a fahéj a gyömbérrel, miközben a folyosókon sürgő-forgó emberek karácsonyi dalokat dudorásztak. Még Mabel is kikeveredett az emberekhez, és segített díszíteni, kezdve a hatalmas fával, ami a hallban pompázott. Ellentétben a lánnyal, a bátyja majdnem hányt, amikor eszébe jutott a karácsony. Dipper azonnal bezárkózott a szobájába, hogy kivonja magát ebből az egészből. Semmi kedve nem volt a szeret ünnepét ünnepelni.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Will a konyhában melegített vizet a teához, amit Dipper kért tőle. Vagyis, amit parancsolt neki. Máskor mindig fekete teát szolgált fel, most mégis egy karácsonyi ízzel próbálkozott, <i style="box-sizing: border-box;">almás fahéjas</i> tea. A csészét egy tálkára tette, mellé helyezett pár friss és még meleg mézeskalácsot, majd az emberkavalkád közt visszaverekedte magát mestere szobájához. Aprót kopogott, majd belépett. Dipper fekete ingben és kék mellényben volt, semmi karácsonyi minta. Will imádta a karácsonyt, de mivel Dipper csak őt engedte be a szobájába, megtiltotta neki, hogy bármilyen hóemberes, rénszarvasos, Mikulásos vagy fenyőfás pulóvert felvegyen, így Will is maradt a fekete-kék ruháinál.</span>
</span><br />
<span style="font-family: inherit;"> – Bocsásd meg, hogy sokáig tartott, de a konyha tele volt, és...</span><br />
<span style="font-family: inherit;"> – Will magyarázkodását Dipper egy legyintéssel fojtotta a fiúba. Will csak állt mellette, míg mestere ajkához emelte a csészét, hogy végre felfrissíthesse magát, ehelyett a teát a földre köpte.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"> – Mégis milyen <i style="box-sizing: border-box;">tea</i> ez? – meredt azonnal hűvös kék szemeivel a démonra. Will riadtan hátrált egy lépést, hiába magyarázkodott, Dipper úgy sem hallgatná meg, főleg, hogy ennyire felmérgelte.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– Gondoltam, hogyha már karácsony van, esetleg a tea...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– Szóval karácsony! – Dipper kitolta a székét és felállt, lassan közeledett a fiúhoz, aki próbálta elfojtani remegését. Lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen Dipper dühtől lángoló szemeibe néznie. – Úgy nézek ki, mint aki karácsonyi hangulatban van, Will? Azt hitted, ha hozol pár sütit meg egy hányás ízű teát, akkor majd meglágyul a szívem? – Visszalépett az asztalához, hogy felvegye a csészét. Szívesen széttörte volna a földön, de végül csak Will arcába öntötte. A fiú könnyei keveredtek a lecsordogáló tea cseppjeivel, óvatosan bólintott, majd elvette a csészét Dippertől.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Hozok egy rendeset. Sajnálom, hogy felesleges bosszankodást okoztam! – Ezzel Will ismét a konyha felé rohant. Amilyen gyorsan csak tudta, elkészítette Dipper szokásos teáját, mellé ezúttal vajas kekszet tett, majd lépkedett, hogy ne várakoztassa tovább gazdáját.</span>
<span style="font-family: inherit;">A keze remegett, amikor lehelyezte a csészét az asztalra, de Dipper ezúttal nem kötött belé. Lassan kezdte el kortyolgatni a frissítőjét, majd visszatért a könyvéhez. Will nem kapott újabb parancsot, így nem tudta mitévő legyen.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Menj és mosd le magadról a <i style="box-sizing: border-box;">teát</i>! – Dipper hangja nyugodt volt, mégis éles és anélkül szólt, hogy felnézett volna. Will csak bólintott, ahogy elhagyta a szobát, <i style="box-sizing: border-box;">ismét</i>, majd a szobáját vette célba.</span>
<span style="font-family: inherit;">A víz forró volt, égette a bőrét, ő ebből mégsem érzett semmit, mivel nem volt ember. Mégis, a könnyek, amik végigfolytak az arcán, szinte tűzcsíkokat húztak maguk után. Szerette volna ezt a napot Dipper közelében tölteni, vagy inkább <i style="box-sizing: border-box;">vele</i>, de nem tudta, hogy a gazdája ilyen rideg karácsonykor. Mármint, ridegebb, mint máskor.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Az éjszaka hűvös, sőt fog kocogtató hideg volt, Will ebből sem érzett semmit. A külső hőmérsékletet valahogy nem volt képes érzékelni, így egyáltalán nem fázott, pedig csak egy kék inget viselt, fekete nadrággal. A haján maradt még pár vízcsepp, amik már elkezdtek megfagyni, Will ezzel mégsem törődött. A verandáról nézte a sötét, fehér tájat, és a pelyhek hullását. Bár tényleg nem érezte a hideget, ez valahogy megnyugtatta, valahogy ez állt közelebb hozzá.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Meg fogsz fázni! – figyelmeztette egy óvó, nyugodt hang. Will meglepetten fordult hátra, ahol gazdája állt. Egy hete kezdték meg a karácsonyi előkészületeket és Dipper azóta nem jött elő a szobájából.</span>
<span style="font-family: inherit;">– Nem érzem a külső hőmérsékletet, de Ön tényleg megfázhat! – Will egy kabátért akart rohanni, de Dipper a karjába kapott, és visszahúzta.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Jó ez így. – Az ingre és mellényre csak a vékony köpenyét vette fel, ami semmit nem védett a hideg ellen, ami kicsit kirázta őt is.</span>
<span style="font-family: inherit;">Will nem mert Dipper szemébe nézni, bár tény és való, hogy az övé volt a leggyönyörűbb kék szempár, amit valaha is látott. Helyette ismét a tájra meredt, míg Dipper kesztyűs kezét a fejére nem helyezte.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;">– Meg fog fagyni a hajad – jegyezte meg szárazon. Will feljebb emelte a fejét, hogy Dipper keze végre lecsússzon róla. A fiú értette, egyből el is vette onnét, amúgy sem volt az a típus, aki simogatta mások fejét. Will továbbra is felfele nézett, egy nagyot sóhajtott, de amikor meglátta a feje fölött díszelgő aprócska díszt. Próbált úgy tenni, mint aki nem is vette észre, és hogy nem árasztották el az elméjét képeik százai egy pillantás alatt. Túl feltűnő volt a viselkedése, és mivel a hideget Will nem érezte, biztos nem azért lett pirospozsgás az arca, mert kifújta a szél. Dippernek alig egy percbe tellett míg rájött, mi baja lett Willnek. A szemeit forgatta a hülye dísz miatt, aminek még ő is ismerte a szokásait.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– Fordulj ide! – Meglepő volt, hogy Dipper hangja nem parancsoló és éles volt, hanem valamivel lágyabb. Will még az előtt tiltakozni kezdett, hogy megszólalt volna. Hátrált, és a fejét rázta.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– Nem, izé... nem kell ezt tenned, Dipper – suttogta egészen a veranda korlátjának nyomódva. Dipper szemében valamilyen szikra lobbant, hatalmas tüzet szítva, de ez kivételesen nem düh volt, ezt a lángot Will még egyszer sem látta. Idegesen túrt fagyos, kék tincsei közé, ahogy Dipper tett még egy lépést felé, majd két kezét Will teste mellett, a korláton támasztotta meg. A démon ideges volt, vele ellentétben Dipper egyáltalán nem, és ez talán sokkal jobban aggasztotta Willt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Csukd be a szemed! – suttogta Dipper gyengéden, egészen közel Willhez. A fiú engedelmeskedett neki, szemeit szinte összeszorította, az ajkaira erősen ráharapott, szinte a vére is kicsordult.</span>
<span style="font-family: inherit;">Dipper hideg ujjai végigsimítottak az ajkain, meglepetten érezte, hogy levette a kesztyűjét. A barna hajú fiú egy pillanatig hezitált, majd ahelyett, hogy közelebb hajolt volna hozzá, magához rántotta Willt. Az ajkaik azonnal egymásra találtak, és szinkronban kezdtek mozogni. Will érezte, ahogy a teste felforrósodik, ahogy a belsője kezd elolvadni. Zavarban volt, hisz Dipper már akkor sokall többet jelentett neki, amikor alkut kötött vele, most pedig érinthette az ajkait, az öleléséven lehetett.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;">– Dipper – lehelte Will kifulladva, ahogy egy pillanatra elszakadt tőle. A lélegzetük keveredett, a hideg levegőben fehér felhőcskéket hozva létre. Dipper pár mély lélegzetvétel után újra Willhez hajolt, ezúttal jobban elmélyítve a csókot. Egyikük sem akart elhúzódni, főleg miután Will átkarolta Dipper nyakát, Dipper meg Will derekát. Percekig álltak így, egyre többet és többet akarva a másiktól.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Be kellene mennünk – jegyezte meg Will, ismét, amint levegőt kapott. Dipper lihegve bólintott, a mellkasa gyorsan hullámzott fel-le. A tűz még ott égett a szemében, amivel egyenes Will arcát nézte, kutatva, milyen reakciót váltott ki belőle. Homlokát Willének döntötte egy pillanatra, amíg a lélekjelenlétét vissza nem nyerte, majd egy gyönyörű, féloldalas mosollyal még jobban magába bolondította Willt.</span></span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">– Menjünk vissza a szobámba.</span>
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br /></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-1906406438091164792017-05-08T11:22:00.000-07:002017-08-02T06:45:56.547-07:00Keserű kávé és édes csókok<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoHat1GQr9lk2qv_7fwQwOjUfex9OBCSI0LUdQs2_BfHmmW2Pm4mH8O5mWzaZIosTxb7XP8i8GCOsBkHhf1KGTkBHa9UTU4WB5nvNt4dvuutrGHx9dnCaDLaDr9OGAkC5UKp8J6Gf6i_c/s1600/PicsArt_04-28-09.11.28.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoHat1GQr9lk2qv_7fwQwOjUfex9OBCSI0LUdQs2_BfHmmW2Pm4mH8O5mWzaZIosTxb7XP8i8GCOsBkHhf1KGTkBHa9UTU4WB5nvNt4dvuutrGHx9dnCaDLaDr9OGAkC5UKp8J6Gf6i_c/s320/PicsArt_04-28-09.11.28.png" width="240" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Welcome to Night Vale</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Carlos/Cecil</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 949 szó</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Történet: Egy """"normális"""" nap Night Vale-ben, Carlos a reggeli kávéjuk után munkába kíséri Cecilt.</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: A novella úgy született, hogy nagyjából a 21. fejezetig olvastam.</span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">A
nap még szinte fel sem kelt, de már rekkentő hőséget sugárzott. Isten hozott
Night Vale-ben!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Carlos
bakancsa alatt porzott a járda, ahogy egyenesen a Moonlite All-Nite Dinner felé
ballagott, hogy szerezhessen valahol egy kávét, na meg persze, hogy találkozzon
Cecillel. Az utca eléggé kihalt volt, persze, ki az, aki korán reggel, hajnalok
hajnalán az utcán lenne? Carlos, habár több hónapja itt élt, még mindig
érdeklődve figyelte a tájat, mondjuk mert az sokszor megváltozott a hónapok
során. Tekintete átsiklott a… valami felett, amiről nem beszélünk, és amire nem
gondolunk, mert az súlyos büntetést vonna maga után. Elsétált az idős hölgy,
Josie háza mellett, ami enyhén derengett, talán az angyalok mennyire fénye
miatt, majd szeme előtt feltűnt a menta színű neon felirat. Nem gyorsított a
léptein, pedig olyan érzés kúszott végig rajta, mintha követnék… nem, ez nem
volt újdonság, minden nap ez érzi, amióta csak betette ide a lábát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">A
Moonlite All-Nite ajtaja nyikorogva nyílik és csukódott, jelezve annak a két
embernek, aki bent ül, hogy új vendég érkezett. Carlos leült az egyik bokszba,
majd a kezét kicsit magasabbra emelve jelzett a pincérnőnek. A vöröshajú
harmincas lány, aki kilépett a konyhából bólintott, majd kijött a pult mögül. Első
alkalommal Carlos azt hitte, hogy fejben mindent megjegyeznek, ezért nincsen
náluk ceruza és papír, később pedig felvilágosították, hogy ez itt meg van
tiltva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;"> – Két kávét szeretnék – mondta a nőnek, aki
ismét csak biccentett, majd eltűnt a konyhában. A hátsó helyiségből furcsa
zajok szűrődtek ki, de ezzel senki nem foglalkozott. Nem azért, mert meg volt
tiltva, hanem már senkinek sem volt újdonság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Az
ajtó ismét nyikorogva kinyílt, ezúttal Cecil lépett be rajta. Körül sem nézett,
tudta, hogy Carlos hol ül és azonnal felé kezdett rohanni. Levetődött mellé a
bőr(izére), konkrétan leteperve a várakozó tudóst. Carlos csak nevetett barátja
mozdulatsorozatán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">A
pincérnő percekkel később újra feltűnt, két forró kávéspohárral a kezében. Mind
a kettőt letette, megvárta, míg az egyik férfi a kezébe ad pár bankjegyet, majd
ismét eltűnt az ajtó mögött. Carlos a cukortartó felé nyúlt, hogy valamivel
megédesítse a kávéját, de elég hamar eszébe jutott, hogy legutóbb, hogy járt.
Lényegében, a kávéja átváltozott valami zselévé, ami kimászott a poharából.
Hiába akarta megvizsgálni azt Carlos, mire kerített neki egy tartályt, addigra
a kávé-<i>lény </i>eltűnt. Szóval inkább
visszatette a cukortartót, és keserűen kezdte el kortyolgatni a kávéját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Cecillel
az oldalán, kéz a kézben sétáltak a rádióállomás felé, hogy Cecil kezdhesse a
reggeli műsorát. Így fél óra elteltével, talán már többen voltak az utcán.
Többen köszöntek a párosnak, hisz Cecilt sokan ismerik, mint Night Vale rádiós
hírolvasója, és Carlos neve olyan sokszor hangzott már el az adások folyamán,
hogy külön műsort is vezethetne már róla Cecil. Nem, ne adjunk neki ötleteket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Carlosnak
megvoltak az eszement ötletei, a lehetetlen felfedezéseivel, de pont így illett
Night Vale városkájába. Igen, mivel itt semmi sem volt normális. Vagy talán ez
a normális és minden más nem. Nézőpont kérdése. A város talán legnormálisabb
embere… <i>lakója</i> Cecil volt. [Sietősen
hadarva, amolyan fangörl stílusban] Igaz, hogy bizarr tetkók futnak
szerte-széjjel a testén, melyek néha mozognak és sötétben néha világítanak, és
Cecilnek van egy harmadik szeme, amivel bármit lát, még ha ő maga nincs is ott,
és ez néha nagyon <i>krípi</i>, de mindenki
így szereti őt, és az érzelmei jobban hasonlítanak egy tizennégyéves
tinilányéra, aki éppen megkapta az új sztár-bulvárlapot, amibe mellékeltek
néhány cinnamonroll félmeztelen posztert, valami újdonsült filmsztárról, de
mint említettem, így szeretjük, mert ő Cecil Gershwin Palmer. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Szóval
Cecil és Carlos kéz a kézben sétálgattak a rádióállomás felé. A torony tetején piros
fény villogott, mint mindig. Meglepően, az épületben hűvösebb volt, mint kint…
mármint, kint volt vagy hetven fok, hisz Night Vale a sivatag közepén van, hol
máshol? Nem nagy ördöngösség, hogy az épületben csak harmincöt fok legyen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">Kidobták
a kávéspoharaikat a kukába, majd elindultak tovább, Cecil kis birodalma felé, a
stúdiójába. Kosnyek, a macska boldogan nyávogva jelezte, hogy örül, hogy valaki
végre bedugta a képét, mivel éhes, persze ebből Cecil és Carlos semmit sem értett
meg, csak végigsimítottak a bundáján és mentek is tovább. A fekete ajtó – ami általában Cecilt rejtegeti – fölötti <i>on air</i> felirat még nem izzott fel. Cecil
panaszosan fordult Carlos felé, majd átkarolta a nyakát. Ha van valami, amit a
rádiózásnál is jobban szeret, az Carlos… mármint, Carlosnak nincsenek barátai,
de tökéletes tökéletes <i>tökéletes</i> haja
van. Ki ne szeretné Carlost? Még az <i>áruló
</i>Tally is szereti. Szerintem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Mihez kezdene Night Vale nélküled? – kérdi Carlos, ahogy kezét Cecil csípőjére
csúsztatja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Valószínűleg a bowlingpálya alatti civilizáció a felszínre törne, egy hatalmas
inváziót indítva a föld és az angyalok ellen, a kámzsás alakok elkezdenének
embereket enni, a piramis sok-sok kispiramist dobálna ki magából, Dessert
Bluffs végre nem lenne egy semmirekellő kis város, és valószínűleg eljönne a
világvége, a nagy APOKALIPSZIS, lenne egy nagy BUMM és minden megszűnne
létezni. – Cecil úgy hadarta a szavakat, mintha valaki sürgetné. Carlosnak az
arcára fagyott a mosoly, mivel nem tudta, hogy Cecil mind ez komolyan mondja,
vagy csak viccel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Rend~ben. – Van az a lassú bólogatás, amikor inkább nem mondasz semmit, csak
bólogatsz és elvonulsz a helyiségből, mit sem törődve az elmúlt percekben. Ja,
Carlos is éppen ezen tanakszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Vicceltem… talán. Még nem hagytam ki egy adást sem. – Cecil édes csókot lehel
Carlos homlokára, majd egyet az ajkára is, majd mielőtt ismét <i>ismét</i> hagyná magát elcsábítani,
elszakítja magát Carlos tökéletes ajkaitól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Próbálj meg nem Carlos-showt tartani! – búcsúzott tőle Carlos, egy párat
integetve. Cecil felnevetett, a keze megállt egy pillanatra a kilincsen,
mielőtt belépett volna a szobájába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Próbálj meg nem SMS-eket küldeni, meg hangüziket, amíg dolgozom, mert fel fog
menni a pulzusom ezerre! – Cecil csókot dobott Carlos felé, majd bement a
stúdióba, elfoglalta a székét, és bekapcsolta a berendezését. A műszerek
elkezdtek búgni, és a stúdió életre kelt, Cecil hangját szerte sugározva Night
Vale-ben.<o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "book antiqua" , serif;">–
Isten hozott Night Vale-ben.<o:p></o:p></span></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-1744759490413244822017-04-06T11:12:00.000-07:002017-08-02T06:48:48.366-07:00Sturbucks<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja-JN9T1_7ALCQ8mnWNxhRaWH9umL3pYemlv8vjvKgA5KeGBh6JzuVqn_T8Je_ZMsfOUwG4sJifTedSflHxz1ejcjkiiuFLBAKKt4Ioq2MDCGZUiPExcgrhEnLYfW_uP1V3DXZN47NO0I/s1600/14b23aa9296c9164458768745093.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEja-JN9T1_7ALCQ8mnWNxhRaWH9umL3pYemlv8vjvKgA5KeGBh6JzuVqn_T8Je_ZMsfOUwG4sJifTedSflHxz1ejcjkiiuFLBAKKt4Ioq2MDCGZUiPExcgrhEnLYfW_uP1V3DXZN47NO0I/s320/14b23aa9296c9164458768745093.jpg" width="223" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Attack on Titan [casual!AU]</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Páros: Levi/Eren</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 344 szó</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Történet: Eren a Starbucksban dolgozik, és az egyik kuncsaftja Levi, és hát van egyszerűbb módja az ismerkedésnek, minthogy a telószámod valaki poharára írod?</span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Ereri is my OTP, don't húrt it, pls.</span></div>
<a name='more'></a><br />
<span style="font-family: inherit;">Reggel lévén a sarki kis kávézó telis tele volt gimnazistáktól kezdve negyvenes felnőttekig. Az alacsony férfi szinte elveszett a tömegben, ami igazából sor akart lenni. Akárhogy is morgolódott és pillantgatott az órájára, az emberek csak nem fogytak előle. Hiába nézett előre, egyrészt nem látta az emberektől, másrészt túl alacsony volt a legtöbb emberhez képest. Mérgesen megigazította fekete kabátját, majd tovább ácsorgott a sorban.</span>
<br />
<span style="font-family: inherit;">Eltelt bő tizenhét perc, mire végre megközelítette a pultot. Egy fiatal férfi és egy csapat gimnazista lány állt csak előtte, de egyből sejtette mi is itt a gond. A pultos fiú fiatal volt, jóképű, elvarázsoló mosollyal, amitől a lányok megvesztek. Bár úgy mozgott, mint akit már a kávé illata is felpörget, a lányok nagyban lassították a munkájában.</span>
<br />
<span style="font-family: inherit;">– Mit adhatok? – fordult a barna hajú fiú a következő vendéghez. Kicsit meglepődött, és elmosolyodott a vendége termetén. Levi megköszörülte a torkát, mielőtt megszólalt volna.</span>
<span style="font-family: inherit;">– Egy közepes teát kérek – morogta szárazon. Eren felkapott egy fehér poharat, szájába vette a filc kupakját, majd visszanézett az alacsony férfira.</span>
<span style="font-family: inherit;">– Mit írhatok rá?</span>
<span style="font-family: inherit;">– Levi. – Eren gyorsan írt, csodás, cirkalmas betűkkel. Kicsit sokáig szöszmötölt a pohárral, ami idegesítette Levit. Berakta a gép szája alá, majd tele engedte forró vízzel. Amíg a gép töltötte a poharat, Eren lerakta Levi elé a filteres dobozt. Nem sokat keresgélt benne, egyből kikapott egy fekete zacskósat. Eren elzárta a gépet, majd átadta a poharat Levinek, hogy felvehesse a következő rendelést.</span>
<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: inherit;">Levi elvonult a cukros pulthoz, hogy megcsinálhassa a teáját. Beledobta a filtert a vízbe, pár percig áztatta, majd a szemetesbe dobta, mellé négy cukros tasak papírját is. Felöntötte tejjel, majd rárakta a pohár tetejét. Amikor megfogta a poharat, látta meg rajta a nevét. <i style="box-sizing: border-box;">A pultosnak tényleg szép a kézírása.</i> Végigsimított a görbe betűkön, mire észrevett még valamit a poháron. Pár számjegy gyorsan lekörmölve, de azért olvashatóan, és egy név. <i style="box-sizing: border-box;">Eren</i>. Levi döbbenten nézett a pohárra, majd vissza az eladóra. Eren épp felnézett egy Karamellás Americanóból, és látta, hogy Levi őt nézi. Széles mosolyt küldött felé, ami kicsit meglepte a férfit, sőt olyan reakciót csalt ki belőle, ami nem túl sűrűn fordult elő. Ő is elmosolyodott.</span>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-66496761992188829192017-04-05T11:17:00.000-07:002017-08-02T06:51:45.725-07:00Mit szólnál palacsintához?<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixNDDE7awz0eWuvzgQgJwNptd-DOBSeX9-26WrFCvu9rLwi8G8KHF21-2PAA-V3o0ZlVaWItzi1jR8CGDVyqESE5GDKOIpFGhYK8QQmkF1d9Me4XrCmL7lGE6FqLo9fW641meHQT3FHXw/s1600/687474703a2f2f66756e6b79696d672e636f6d2f692f32726a64322e6a7067.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixNDDE7awz0eWuvzgQgJwNptd-DOBSeX9-26WrFCvu9rLwi8G8KHF21-2PAA-V3o0ZlVaWItzi1jR8CGDVyqESE5GDKOIpFGhYK8QQmkF1d9Me4XrCmL7lGE6FqLo9fW641meHQT3FHXw/s320/687474703a2f2f66756e6b79696d672e636f6d2f692f32726a64322e6a7067.jpg" width="213" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls [human!AU]</span></div>
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper/Bill</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 433 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Bill és Dipper együtt élnek (de még egyetemre járnak), hol egyikül, hol másikuk készít reggelit.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Nope, nincs semmi</span><br />
<a name='more'></a>Kevés dolog volt a világon, ami a mélyen alvó Dippert felkelthette volna, egyedül talán a frissen főtt kávé illatára pattantak ki a szemei.<br />
Bill két bögre kávéval a kezében ácsorgott az ágy mellett, amin a lepedő teljesen – milyen lepedő? Már rég le lett túrva az ágyról. Vigyorogva dugta közelebb a bögréket, várta, hogy a fiú felébredjen. Másodpercekkel később Dipper barna szemei kinyíltak, eleinte hunyorgott, majd ki tudta venni, hogy Bill áll előtte kávéval a kezében.
<br />
– Add ide! – nyafogott Dipper a bögrék felé nyújtózkodva, mint egy csecsemő a kedvenc játéka felé.
<br />
– Hidd el, visszafeküdnék melléd, de akkor ma már nem kelnénk ki innen, és neked még óráid vannak ma. – Bill lassan hátrált a bögrével, hátha Dipper végre kikel az ágyból. Bill csalódottan látta, hogy Dipper arcát a párnájába fúrta, és nem volt hajlandó kikászálódni.
<br />
– Pines, azonnal húzd ki a segged az ágyamból, mert komolyan megjárod! – emelte meg a hangját a szőke srác. Dipper csak mormogott valamit a párnájába, amit nem igazán lehetett érteni, de valami olyasmi volt ,hogy „nem érdekelsz, te eszement„.
<br />
– Jól van. – Bill lerakta a két bögrét az egyik komódra, majd fél térddel az ágyra mászott. Megragadta Dipper vállát, majd a hátára fordította. A barna hajú fiú riadtan meredt barátjára, aki nem hagyott neki időt, hogy ellenkezzen, ajkát egyből Dipperére tapasztotta. Bill hevesen csókolta a félálomban lévő fiút, egyik keze a pólója alatt járt... pontosabban az az ő pólója volt, csak Dipper megint lenyúlta tőle.
<br />
– Rendben, oké, fent vagyok! – felelte lihegve, amint sikerült kicsit eltolni magától Billt. Feje visszahanyatlott a párnára, ezzel felfedve a nyakát, amit Bill azonnal megtámadott. Dipper felkacagott, részben mert a nyaka csiklandós volt, részben mert szerette, ha Bill kisajátítja.
<br />
Dipper nem hagyta Billt sokáig rosszalkodni, egy gyors mozdulattal a fiú fölé került. Bill várta, hogy Dipper is kisajátítja őt, de csak egy csókot kapott, majd Dipper leszállt róla. Elvette az egyik kihűlt kávét a komódról, majd elindult a konyha felé. A szőke srác morogva ment utána a saját bögréjével, remélve, hogy még kicsit huncutkodhat a fiúval.
<br />
A konyha ajtajánál érte utol, kezét Dipper csípőjére fonta, feljebb tolva kicsit a pólóját.
<br />
– Utállak, amikor ilyen vagy! – morogta Bill a fülébe. Dipper csak tovább nevetett, kellemes bizsergés áradt szét benne, ahogy Bill hosszú ujjai köröcskéket rajzoltak a bőrére.
<br />
– Azt mondtad keljek fel, mert óráim lesznek.
<br />
– Azt hittem kárpótolsz valahogy a hiányoddal.
<br />
– Hmm... mit szólnál... – Dipper drámai szünetet hagyott, csillogó szemekkel nézett fel Bill sötét szemeibe. Közelebb hajolt, édes csókot nyomott Bill ajkaira, majd befejezte mondatát. – Palacsintához?
<br />
Bill ledöbbenve állt, ahogy a fiú kiszabadult a karjai közül, otthagyva őt a kávéjával.
<br />
– Dipper Pines, esküszöm, ezt a húzásodat még nagyon meg fogod bánni!Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-9999206671639544102017-04-04T11:00:00.000-07:002017-08-02T06:54:30.295-07:00Csillagkép<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkS3thlxCYpZiDJvS-EyhhLJQGv4DSSGOCHheWwMOeVRErHXrgochpkYYviBBsWNmkl7ogtH7S7kx_qeeHjHV5zPkOMzQUbvEd3dSBDznFklFafjRFwVmBjoeHio0oPm_6sDK8DPeDoA8/s1600/687474703a2f2f66756e6b79696d672e636f6d2f692f32726a377a2e706e67.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkS3thlxCYpZiDJvS-EyhhLJQGv4DSSGOCHheWwMOeVRErHXrgochpkYYviBBsWNmkl7ogtH7S7kx_qeeHjHV5zPkOMzQUbvEd3dSBDznFklFafjRFwVmBjoeHio0oPm_6sDK8DPeDoA8/s320/687474703a2f2f66756e6b79696d672e636f6d2f692f32726a377a2e706e67.png" width="208" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls [Reverse Falls!AU]</span></div>
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper[Gravity Falls]/Will[Reverse Falls]</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 100 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Will fél az esti sötétben, ezért bebújik Dipper mellé.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Én imádom ezt a shipet, kár, hogy alig létezik.</span><br />
<a name='more'></a><div style="text-align: center;">
<br /></div>
Dipper a plafonra festett csillagait fürkészte, csillagképeket keresett. Mabel próbálta úgy festeni őket, mintha az igazi égbolt lenne.<br />
<span style="font-family: inherit;">Nem is figyelt rá, amikor az ágya mocorogni kezdett. Néha Mabel még bebújt mellé, ha kint vihar volt, de az idő csendes és nyugodt volt, így egy pillanatra szívét ijedtség fogta el.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A takaró alól egy kék hajkorona bukkant elő, majd egy álmoskás Will. Fejét Dipper hasára fektette, karjaival átkarolta a fiú derekát. Amint elhelyezkedett, el is aludt. Dipper mosolyogva simított végig az alvó fiú selymes fürtjein, majd lejjebb csúszott, hogy magához ölelhesse. Nem tartott sokáig, hogy Dipper is mély álomba zuhanjon.</span>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8263864427408082237.post-29728135035606639722017-04-03T10:53:00.000-07:002017-08-02T09:29:33.286-07:00Szabad egy táncra?<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4O9sTjgrhFCDxzWQd0BQ82jgzch11RbzDypVhoINmwdYwPVkn8HWhgN7GdihNI_2eborcCs0ayMXioZFktJlt8UsBTyjxo74Hv_DN-J8bYhor-pEoG_gb9vKVx5yUSTVfx2B5p9s4JRo/s1600/14b1e675e453d65f605430889942.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4O9sTjgrhFCDxzWQd0BQ82jgzch11RbzDypVhoINmwdYwPVkn8HWhgN7GdihNI_2eborcCs0ayMXioZFktJlt8UsBTyjxo74Hv_DN-J8bYhor-pEoG_gb9vKVx5yUSTVfx2B5p9s4JRo/s320/14b1e675e453d65f605430889942.jpg" width="200" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<span style="font-family: inherit;"><div style="text-align: left;">
<span style="font-family: inherit;">Fandom: Gravity Falls [human!AU]</span></div>
<span style="font-family: inherit;">Páros: Dipper/Bill</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Korhatár: nincs</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Terjedelem: 1676 szó</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történet: Dipper és Mabel sulijában lányválaszt bált rendeztek, de Dipper nem tud táncolni, szerencséjére van önként jelentkező a betanításra.</span></span><span style="font-family: inherit;"><span style="font-family: inherit;">Megjegyzés: Imádom human!Billt *-*</span></span><br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<span style="font-family: inherit;">Dipper szobájából kisebb-nagyobb puffanások hangjai szűrődtek ki. Mabel számtalanszor kopogott be az ajtaján, de a fiú nem volt hajlandó kinyitni. Nem akarta, hogy a húga kinevesse, amiért nem tud táncolni. Nincs is nagyobb szívás a hölgyválaszt bálnál. <br style="box-sizing: border-box;" />- Dipper, biztos jól vagy? – kiabált be Mabel az kulcslyukon keresztül. Kezdte sejteni, mit is csinál bent a testvére, és amikor egy újabb puffanást hallott, a sejtése beigazolódott.<br style="box-sizing: border-box;" />- Dipper, nem akarsz egy kis segítséget? – kérdezősködött tovább a lány.<br style="box-sizing: border-box;" />- Mabel, hagyj már, légyszíves! – morgolódott Dipper. Felállt, majd felállította a széket, amit elsodort. <br style="box-sizing: border-box;" />- El sem hiszem, hogy igent mondtál egy lánynak, és táncolni sem tudsz! – Mabel hangosan nevetett, majd hagyta testvérét tovább szenvedni. A fiú ismét nekilátott, egy bizonyos pontig megvoltak a lépések, de amikor fordulnia kellett, mindig megbotlott és a padlón kötött ki. Hiába zsörtölődött, két nap volt a bálig és már nem mondhatta le. Elkezdte dúdolni a dallamot, lassan lépkedett, de ismét a földön kötött ki. Háta mögött valaki hangos nevetésben tört ki, ami kis híján megállította Dipper szívét.<br style="box-sizing: border-box;" />- Hát, ez elég szánalmasan fest! – nevetett tovább Bill. Dipper hunyorítva pillantott a hívatlan vendégére. Sárga mellény és csíkos ing volt rajta, a hozzá illő vasalt, fekete öltönynadrággal. Bill elegáns volt, mint mindig, ellenben a hajával, ami a szokásosan borzos volt.<br style="box-sizing: border-box;" />- Mit akarsz Bill? – vágta hozzá a kérdést Dipper, kezét a mellkasán fűzte össze, amolyan védekezés gyanánt.<br style="box-sizing: border-box;" />- Unatkozok. Halálosan unatkozok, és csak valami szórakozást keresek – felelte vigyorogva a fiú, majd tett pár lépést a döbbent Dipper felé. <br style="box-sizing: border-box;" />- Kényelmetlen lehet két dimenzió közé bezárva lenni – gúnyolódott Dipper, mire Bill csak elvigyorodott. Gyors lépéseket tett a fiú felé, aki azonnal meghátrált. Addig menekült, míg háta a falnak nem szorult, beszorítva a fa és Bill közé.<br style="box-sizing: border-box;" />- Nagyjából ilyen – hajolt közelebb a szőke fiú, még jobban a falhoz szorítva Dippert. Jó ideig meredtek így egymásra, mire Bill végre megragadta Dipper kezét és kihúzta őt a sarokból. Kezét szorosan a derekára fonta, közel húzva magához, másik kezét összekulcsolta Dipperével. A fiú szeppenten állt a karjai közt, Billnek tetszett, hogy zavarba hozta a fiút. <br style="box-sizing: border-box;" />- M-mégis mit csinálsz? – dadogta Dipper. Bill lemondóan csóválta a fejét, majd újra a fiúra nézett.<br style="box-sizing: border-box;" />- Mégis minek tűnik? Megtanítalak táncolni! – felelte unottan. Megfogta Dipper szabad kezét és a vállára helyezte, majd ismét összekulcsolta az ujjaikat. <br style="box-sizing: border-box;" />- Ne légy nevetséges Bill-<br style="box-sizing: border-box;" />- Hátra! – indított Bill, majd csípőjét Dipperének szorítva hátra tolta őt. – Jobbra!<br style="box-sizing: border-box;" />- Neked vagy nekem? – értetlenkedett a fiú, de Bill nem válaszolt, csak tovább rángtatta.<br style="box-sizing: border-box;" />Eltelt egy óra, kettő... öt, mire Dipper úgy tudott táncolni, hogy nem lépett Bill lábára és nem rántotta el magával a földre. Fáradtan rogyott az ágyára, a lábai már nem akarták megtartani. Bill a lába mellett foglalt helyet, onnan pillantott végig a fiún.<br style="box-sizing: border-box;" />- Minek mondtál igent, ha nem is tudsz táncolni? – Ez a kérdés egész este izgatta Billt. Aggasztotta, hogy a lány, aki elhívta, esetleg fontos a számára, fontosabb, mint ő.<br style="box-sizing: border-box;" />- Nem szeretem hangoztatni.<br style="box-sizing: border-box;" />- Akkor mond, hogy van már párod vagy, hogy nem mész.<br style="box-sizing: border-box;" />- Nem szeretek hazudni.<br style="box-sizing: border-box;" />- Akkor legközelebb hívj el engem! <br style="box-sizing: border-box;" />- De hölgyválaszt bál...<br style="box-sizing: border-box;" />- Pont azért – kacsintott Bill Dipperre, aki a zavartsága és a dühe miatt vörösödött el.<br style="box-sizing: border-box;" />- Ideje lenne menned! – pattant fel az ágyáról, majd megállt Bill előtt. Még nem nézett a fiúra fentről, mivel sokkal magasabb nála általában, de így most Bill volt az, aki felnézett Dipperre. <br style="box-sizing: border-box;" />- Igazából szívesen maradnék. Rég aludtam ilyen kényelmes ágyon. – Bill elnyúlt a puha matracon, ami még jobban felmérgelte Dippert. Ki akarta rángatni onnan a fiút, de megint megbotlott a lábaiban, és ő is az ágyra esett, konkrétan Billre. Dipper szabadkozni akart és azonnal leszállni a fiúról, de amaz nem engedte, sőt, derekánál átkarolva fogta le. Nem akart mást a fiútól, csak egy kicsit még a közelében lenni. A lány gondolata tényleg aggasztotta, ezért próbált mélyen a fiú szemébe meredve megtudni valamit, de hiábavaló volt. Ha Dipper nem hívja meg a tudatába, akkor az egésznek semmi haszna. <br style="box-sizing: border-box;" />- Bill? – A barna hajú fiú azt figyelte, ahogy az alatta fekvő hol a szemébe néz, hol a szájára pillant. Kezdte őt megőrjíteni, de nem adhatta a tudtára, mert akkor megint elszállt volna az esze. <br style="box-sizing: border-box;" />- Hmmm? – óvatos mosoly jelent meg Bill ajkán, ahogy ismét Dipper szemébe nézett. Karjait átfonta a fiú nyaka körül, még lejjebb húzva őt.<br style="box-sizing: border-box;" />- Ideje lenne végre elmenned! – morogta Dipper, miközben próbált kiszabadulni a szorításból.<br style="box-sizing: border-box;" />- Ajj, hol marad a jóéjt csókom, Dipper? – kacagott fel. Dipper nem látott más kiutat, tudta, hogy Bill nem fogja elengedni. Lehajolt a fiúhoz, hogy ajkát az övéhez érintse. A szőke fiú meglepődött, még Dipper is hallotta, hogy egy pillanatra elakadt a lélegzete. Kesztyűs ujjait Dipper göndör fürtjei közé túrta, a másik kezével lent tartotta a fiút. Dipper egyik kezén támaszkodott, a másikkal kilazította Bill nyakkendőjét. Gyorsak voltak a mozdulataik és hevesek a csókjaik. Bill Dipper ingjének gombjaival játszott, míg a másik fiú a mellényétől szabadította meg. Egy külön kis buborékot alakítottak ki maguk körül.<br style="box-sizing: border-box;" />Bill a fiú ölében ült, kezdte az inget lehámozni róla, amikor Mabel hangja szűrődött át az ajtón.<br style="box-sizing: border-box;" />- Dipper, vacsora! – Bill figyelmen kívül akarta hagyni, de a lány bátyja kezdett leállni. Elszakadt Billtől és elvette a kezeit az ingétől.<br style="box-sizing: border-box;" />- Máris megyek! – próbálta elrejteni, hogy mennyire liheg, majd megkísérelt felállni, de Bill nem engedte.<br style="box-sizing: border-box;" />- Még egy kicsit, Fenyőcske! – Apró csókot nyomott Dipper ajkára, aki ahelyett, hogy viszonozta volna az édes gesztust, elhajolt tőle.<br style="box-sizing: border-box;" />- Menned kell, Bill! – sziszegte. Legurította magáról a fiút, majd megigazította az ingjét és a haját. A szőke hajú srác próbálta leplezni a csalódottságát, mert Dipper úgy hagyta el a szobát, hogy akár csak egy pillantást is vetett volna rá. Begombolta az ingjét, majd magára vette a mellényt, és egy pillanat alatt, ahogy jött, úgy távozott.<br style="box-sizing: border-box;" /><br style="box-sizing: border-box;" />Alternatív befejezés:<br style="box-sizing: border-box;" />Dipper és Lauren egyáltalán nem illettek össze, akármilyen szemszögből is nézte őket az ember. Lauren az a fajta lány volt, aki ki-, és beleszeretett fiúkba. Billnek csak annyi volt a feladata, hogy elérje, Lauren hanyagolja Dippert a bálon, bár ez nem jelentette, hogy a többi lány nem fog rá szemet vetni. Halálbiztos terve volt, csak abban reménykedett, hogy nem csesz el vele mindent. <br style="box-sizing: border-box;" />Mabel, Mike - Mabel párja -, Dipper és Lauren egyszerre érkeztek meg a bálra. Szerencsére Lauren még nem akart táncolni, így Dippernek volt ideje felkészülni, amíg a lány a barátnőivel cseverészett. Egyedül mászkált az italos pultnál, valami hideget keresett, mert eléggé kiverte a víz. Nem akarja ezt a pillanatot viszont látni az évkönyvében. Odapillantott Laurenre, aki pont akkor nézett a fiúra. Intettnek egymásnak, majd a lányok kacagni kezdtek. <br style="box-sizing: border-box;" />Dipper majdnem négy pohár jeges vizet ivott meg, de még mindig verte a víz. Mivel a zakó melegítette, kénytelen volt levenni. A DJ elkezdte lelassítani a számot, majd átváltott egy másikra, amelyiken tökéletesen lehetett lassúzni. Dipper körbenézett a teremben, a partnerét kereste, hisz úgy illik, ha felkéri táncolni, nem?<br style="box-sizing: border-box;" />Laurent egy másik sráccal találta meg az egyik sarokban. Dumálgattak, nevetgéltek, a lány teljesen megfeledkezett róla. Ez valamennyire bántotta az önbecsülését, de megnyugodott, mivel nem kellett táncolnia. Feltűrte az ing ujját, kigombolta a felső gombokat és lazított a nyakkendőjén.<br style="box-sizing: border-box;" />- Szabad egy táncra? – kérdezte valaki, közel hozzá. A nagy hangzavarban nem ismerte fel a hangot, így nem sejtette, hogy a kérdést neki szegezték. <br style="box-sizing: border-box;" />- Dipper! – szólt utána az illető. A fiú meglepetten nézett hátra, ahol a magabiztos és elegáns Billt találta. A szája szinte tátva maradt, ahogy végignézett az arany színű frakkon, fekete ingen, és kesztyűs kezén.<br style="box-sizing: border-box;" />- Bill... – lehelte Dipper, bár a név inkább felszakadt a torkán.<br style="box-sizing: border-box;" />- Megint faképnél hagysz, vagy elfogadod a felkérésemet? – vigyorgott rá a szőke fiú. Haja kivételesen hátra volt nyalva, amit kicsit furcsált Dipper, de be kellett látnia, hogy csak még sármosabbnak hat tőle. Kezét nyújtotta Bill kesztyűs keze felé. Igyekezett nem elragadtatni magát, és magához rántani Dippert, így megvárta, míg a fiú megfogja a kezét. <br style="box-sizing: border-box;" />- Nem sok ez a ruha? – nevetett fel Dipper, ahogy megfogta a vállát és összekulcsolta ujjaikat. <br style="box-sizing: border-box;" />- Esetleg nem tetszem? – biggyesztette le az alsó ajkát Bill, de azonnal felnevetett, ahogy meglátta Dipper zavart arcát. <br style="box-sizing: border-box;" />- Nem az, hogy nem tetszik, csak... – Dipper a többi fiúra nézett, akik vagy zakóban vagy ingben voltak. Bill arany frakkja kicsit sok volt ide, és nem utolsó sorban hivalkodó. Dipper érezte diáktársai pillantásait.<br style="box-sizing: border-box;" />- Szeretnéd a kezemet fogni? – Bill újabb csábos mosolyt küldött felé. Elengedte Dippert, hogy levehesse a kabátot és a mellényt, majd lehúzta a kesztyűit és az egyik székre dobta a ruháit.<br style="box-sizing: border-box;" />Visszafordult Dipperhöz, még közelebb húzta őt, mint az előbb. Ujjaikat összekulcsolták. Mind a ketten érezték, hogy ez más, mint eddig volt. <br style="box-sizing: border-box;" />Dippert már egyáltalán nem zavarta, hogy figyelik őket, sőt szinte egy idő után ők kerültek a rivalda fénybe. <br style="box-sizing: border-box;" />- Ismerős szám? – kérdezte Bill, ahogy új dal kezdődött. Dippert kirázta a hideg, ahogy meghallotta azt a dalt, amelyiket Bill dudorászott, amikor tanította. Felnevetett azon, hogy csetlett-botlott aznap. Mintha évekkel ezelőtt lett volna, nem két napja. Mindkét karját Bill nyaka köré fonta, állát a vállára támasztva. Így dülöngéltek, miközben Bill a fülébe dúdolta a ritmust. Bill néha felpillantott, hogy rápillantson Laurenre, nehogy véletlen itt teremjen. Szerencséjére még mindig azzal a Chad nevű fickóval volt, akivel alkut kötött.<br style="box-sizing: border-box;" />- Találtál valakit, aki érdekesebb nálam? – suttogta a kérdést Dipper a fülébe.<br style="box-sizing: border-box;" />- Csak azt néztem, hogy Lauren jó messze legyen – „nyugtatta meg" Bill a fiút a karjaiban.<br style="box-sizing: border-box;" />- Van közöd ahhoz, hogy mással van? – Dipper kicsit eltolta magától a fiút, hogy a szemébe nézhessen. Bill szeme sötét colt, de volt benne valami aranyos ragyogás.<br style="box-sizing: border-box;" />- Talán. Nem engedhettem, hogy vele táncolj! – Bill kicsit indulatosabban válaszolt, közelebb lépve Dipperhöz.<br style="box-sizing: border-box;" />- Mégis miért? – döbbent le Dipper. Egy része ezt imádni valónak találta, egy másik részét viszont zavarta.<br style="box-sizing: border-box;" />- Egyrészt, mert nem azt a részt tanítottam meg, amit kell. Te a lányok részét tudod. Másrészt-<br style="box-sizing: border-box;" />- Hogy lehetsz ilyen szemét? – mordult rá Dipper és kiszakította magát a kezéből. – Mi a másik?<br style="box-sizing: border-box;" />- Féltékeny lettem volna, ha mással táncolsz – felelte Bill őszintén. Dipper megdöbbent, szinte azonnal, az összes haragja eltűnt. Bill elmosolyodott, mire újra a karjai közé vetette magát. <br style="box-sizing: border-box;" />- Lehetetlen vagy – csóválta a fejét Dipper nevetve. Arcát Bill mellkasának nyomta, így dülöngéltek tovább.<br style="box-sizing: border-box;" />- Hisz tudod, a valóság csak egy illúzió.</span>
<br />
<div>
<br /></div>
Akiyama Naruhttp://www.blogger.com/profile/03619774650143790641noreply@blogger.com0